Bátorságpróba a svájci hegyekben

    Íme a tökéletes recept a tériszony, a klausztrofóbia és más félelmek legyőzésére: néhány nap Svájc tetején. Mi kipróbáltuk, és olyan bátran tértünk haza, hogy ránk sem lehetett ismerni. Ha ön is utánunk csinálná, mutatjuk a titkos összetevőket: egy éjszaka kétezer méter magasan, felvonózás Svájc egyik legdurvább kötélpályáján, és egy szinte függőleges vonatút a hegy gyomrán át Európa legmagasabb vasútállomására. Készen áll?

     


    A legtöbben szeretjük feszegetni a határainkat, és leküzdeni a korlátainkat, hogy bebizonyítsuk magunknak: mindig egyre többre vagyunk képesek. Ez a természetjárókra is igaz, hiszen nincs is jobb annál, mint amikor meghódítunk egy új csúcsot, vagy átlendülünk egy holtponton egy hosszabb túra során. Most elkalauzoljuk egy olyan tájra, ahol nem csak az erőnlétét fejlesztheti, de egyúttal a legmélyebb félelmeitől is megszabadulhat. Irány Svájc!

    Kilátás a Pilatus KulmrólFotó: Armin Graessl / Swiss Image



    Éjszaka a varázshegyen

    Amikor tavasszal nekivágtunk Svájcnak, arra számítottunk, hogy a békés alpesi tájon a legnagyobb izgalmat a limitált szériás Lindt csokik látványa okozza majd. Fel sem merült, hogy esetleg egy bátorságpróbákkal teli négy napnak nézünk elébe.

    Már az első napon kezdetét vette a kiképzés: a szállásunkat ugyanis nem adták könnyen, 2132 métert kellett leküzdenünk, hogy elfoglalhassuk a szobáinkat. Remegő lábbal értünk fel a hegytetőre, ahová egy alig egy héttel korábban átadott felvonó vitt fel minket. Ez első ránézésre semmivel sem tűnt biztonságosabbnak egy egyszerű síliftnél, de útközben hamar megfeledkeztünk erről a félelmünkről, annyira lefoglalt az ámuldozás az alattunk elterülő panorámán.

    Dragon RideFotó: Urs Wyss / Swiss Image



    A szálloda, ahol éjszakáztunk, a Pilatus hegy csúcsára épült még a 19. század végén. Azóta természetesen már felújították, ügyelve arra, hogy a modern épületrész harmonizáljon a múltszázadi főépülettel. Bár odalent április volt, a hegy tetején a legkeményebb télbe érkeztünk meg. A szobák ablakain alig lehetett kilátni, olyan magasra ért a hó, a szállodát körülölelő kilátó pedig annyira le volt fagyva, hogy korcsolyázni könnyebb lett volna rajta, mint járni.

    Miután megvacsoráztunk a bálteremnek is beillő, sötét fastukkókkal, kristálycsillárral és márvány kandallóval díszített étteremben, kimerészkedtünk megnézni a naplementét is. Ezt a látványt egyszer mindenkinek látni kell, ugyanis azóta sem hiszi el senki, hogy a hegyúcsról lőtt lilás-narancssárgában játszó fotóinkat nem dobtuk fel utólag semmilyen effekttel.

    Éjszaka a varázshegyenFotó: Németh Sára Lili



    A hegyen töltött éjszaka igazából egyáltalán nem volt félelmetes, de az a tudat, hogy több mint kétezer méteren alszunk tök egyedül, mindentől elzárva, utólag azért elég nagy büszkeséggel töltött el. Amit pedig sohasem fogunk elfelejteni, az a semmihez sem hasonlítható, mélységes csend volt, amit odafent tapasztaltunk. Arra jutottunk, hogy valami ilyesmiben lehetett része a szanatórium betegeinek is Thomas Mann varázshegyén.

    Vonattal Európa tetejére

    Miután hősiesen lejutottunk a Pilatusról, a következő próbatétel a Jungfraujoch nevű hegycsúcson várt minket. Ide több átszállással jutottunk el egy hipermodern kisvasúton, több száz kínai turista társaságában. Mint kiderült ugyanis, ez a környék egyik legnépszerűbb célpontja. Nem is csoda, hiszen itt található Európa legmagasabban fekvő vasútállomása, ahová a Jungfrau hegy gyomrán át vezetett az út.

    Hegyre felFotó: Marcus Gyger / Swiss Image



    Ahogy egyre közelebb értünk a hegyhez, az egyre inkább tűnt el a szemünk elől, és mire felértünk a végállomásra, már nem láttunk mást, csak tejfehér ködöt. Ez akár csalódást is okozhatott volna, hiszen arra számítottunk, hogy az extrémen meredek – és ennek megfelelően nagyon ijesztő – vonatút után az elénk táruló látvány majd mindenért kárpótolni fog. Az a misztikus köd azonban, ami odafent fogadott, csak még kalandosabbá tette az egészet, és azonnal beindította a fantáziánkat, hogy milyen elképesztő mélység tátonghat alattunk.

    A vasútállomáshoz egyébként egy többszintes fogadóépület is tartozik, ahol az éttermen és az ajándékbolton kívül egy Lindt bemutatószalon, és egy interaktív kiállítás is van, aminek a végére érve a vakmerőbbek akár ki is léphetnek a semmibe. Ilyen érzés ugyanis elhagyni az épületet és egy vékony kötélbe kapaszkodva felmászni a süvítő szélben arra a néhány négyzetméterre, ahonnan tiszta időben valószínűleg egész Svájcot belátni – borongós napokon viszont semmit.

    Havazás a SnowpenAir FesztiválonFotó: Martinkeller.ch / SnowpenAir



    Bátorságunk jutalmául az utolsó állomásunk a SnowpenAir Feszitvál volt, amire még egy darabig biztosan emlékezni fogunk. Nagyon laza élmény volt április közepén a szakadó hóban neonszínű síruhában táncoló svájciak között bólogatni olyan számokra, amiket egyébként talán sohasem hallgattunk volna meg, ha épp nem egy amerikai filmben érezzük magunkat a sok napbarnított, szélesen mosolygó arc között Svájc tetején.

    Hasznos infók

    A Svájci Idegenforgalmi Hivatal ingyenesen hívható száma: 00 800 100 200 30. A Svájcba készülőknek hasznos lehet a MySwitzerland.com-ot is böngészni.

    Ha repülővel utazunk, Zürichbe Svájc nemzeti légitársaságával, a Swiss Airlines-zal juthatunk el.

    A svájci tömegközlekedésről a Swiss Travel System oldalán tájékozódhatunk.
    Kollégánk a Swiss Airlines és a Svájci Idegenforgalmi Hivatal sajtóútján fedezte fel a környéket.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!