Mi van a Hold túloldalán?

A Holdon hatalmas medencék találhatók, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt alakultak ki, amikor a Hold geológiailag aktív volt. A tudósok sokáig azt hitték, hogy ezek a medencék „halottak", geológiai tevékenységüket évmilliárdokkal ezelőtt abbahagyták. Az utóbbi években azonban komoly utalások érkeztek arra vonatkozóan, hogy a Hold egy kicsit aktívabb lehetett a (viszonylag) közelmúltban.

Az új tanulmányban a kutatók megpróbálták megbecsülni, hogy mikor volt aktív a Hold. Először 266 korábban ismeretlen gerincet azonosítottak a Hold túlsó oldalán, a fejlett térképezési és modellezési technikák segítségével. A gerincek korának becslése érdekében a csapat elkezdte számolni a krátereket.

"Lényegében minél több kráter van egy felületen, annál idősebb" - magyarázta Jaclyn Clark, a Marylandi Egyetem Geológiai Tanszékének kutatósegédje. „Miután megszámoltuk a kis gerincek körüli krátereket, és láttuk, hogy néhány gerinc átvágott a meglévő ütközési krátereken, úgy gondoljuk, hogy ezek a felszínformák tektonikusan aktívak voltak az elmúlt 160 millió évben."

A hegygerincek a meteorbecsapódási kráterekből ítélve lényegesen fiatalabbak voltak, mint a környező régió, ami a vártnál újabb képződményre utal.
Sok tudós úgy véli, hogy a Hold geológiai mozgásainak nagy része két és fél, esetleg hárommilliárd évvel ezelőtt történt" - tette hozzá Clark.De azt látjuk, hogy ezek a tektonikus felszínformák a közelmúltban aktívak voltak, és még ma is azok lehetnek. Úgy tűnik, ezek a kis hátságok körülbelül az elmúlt 200 millió évben alakultak ki, ami viszonylag új, figyelembe véve a Hold korát."A csapat megállapította, hogy a kis gerincek (SMR-ek) hasonlóak a Hold közeli oldalán találhatóakhoz, ami arra utal, hogy hasonló mechanizmussal jöttek létre. A csapat ezt a lehűlés során csökkenő Hold, valamint az égitest pályájában bekövetkezett változásokra vezeti vissza.

„Az eredményeink közvetlenül vonatkoznak a közelgő, legénységgel vagy robotizált Hold-missziókra, amelyek a Hold felszín alatti szerkezetét és/vagy jelenlegi szeizmikus állapotát vizsgálják. Az Apollo Hold-szeizmikus kísérlet 28 sekély holdrengést észlelt, amelyeknek magnitúdója körülbelül 1,5-5 és a legtöbb =<10 MPa feszültségeséssel" – írja a kutatócsapat.

„Az említett sekély szeizmikus események epicentrumai térben korreláltak a Hold-felföldön lévő lebenyes sebhelyek elhelyezkedésével. Hasonlóképpen, a kis gerincek is forrásai lehetnek a közelmúltban vagy folyamatban lévő koszeizmikus csúszásnak és talajgyorsulásnak."

Hold misszió

Bár érdekes, további tanulmányozásra van szükség. A csapat reméli, hogy a közelgő Hold-küldetések segítenek választ adni a Hold geológiai tevékenységére, és arra, hogy ez még ma is zajlik-e.
„Reméljük, hogy a jövőbeni Holdra irányuló küldetések olyan eszközöket is tartalmaznak majd, mint a földradar, így a kutatók jobban megérthetik a Hold felszíne alatti struktúrákat" - tette hozzá Clark.

„Annak tudata, hogy a Hold még mindig geológiailag dinamikus, nagyon valós következményekkel jár arra nézve, hogy hol helyezzük el az űrhajósainkat, felszereléseinket és infrastruktúránkat a Holdon."

Nézd meg a holdra szállásról készült felvételeket: