Percy Harrison Fawcett angol régész, a hadsereg ezredese már majdnem két évtizede próbált fényt deríteni a brazil őserdők rejtélyeire. Miután 1906 és 1909 között a bolíviai kormány megbízásából a két ország határvidékét kutatta, többször is visszatért a sokak által méltán „zöld pokolnak" nevezett vidékre, amelyben vad törzsek és veszélyes állatok éltek. Miután 1911-ben szárnyra kelt a hír, hogy az amerikai Hiram Bingham a perui Andokban rábukkant az inkák ősi városára Machu Picchura, újra feléledtek az évszázados legendák a mesés Eldorádóról vagy a görög mitológiából ismert harcos amazon nők birodalmáról.

Fawcett az ezt követő felfedezőútjain többször is érintkezett bennszülöttekkel, akik azt mesélték, hogy számos város rejtőzik még a dzsungelben, például a Császárok Városa, amelynek utcáit ezüstből rakták ki, a házak teteje pedig aranyból készült. Az ottani lakosok az istenek kegyeltjei, akik nagy gazdagságban és boldogságban élnek.

Ez idő tájt Fawcett rábukkant Rio de Janeiroban egy 1753-ban kelt beszámolóra, amely egy kőből épült város felfedezéséről szólt, amely azóta feledésbe merült. Az ezredes egy parafenomént is megbízott, aki arról volt híres, hogy képes volt megállapítani a tárgyak eredetét, így amikor a kezébe nyomott egy kisebb szobrot, azt a választ kapta, hogy a tárgy eredetileg Atlantiszról származik, melynek lakói a pusztulás elől menekülve új várost alapítottak a brazil esőerdő szívében.

Fawcett fellelkesült, hogy egy az ókori egyiptominál is régebbi civilizációt fedezhet fel, ezért az 57 éves kutató következő expedíciójának költségeinek fedezéséhez különböző tudományos társaságokat győzött meg, valamint történetét előre eladta az Észak-Amerikai Napilapok Szövetségének. Fawcett azt állította, hogy nem a mesés gazdaság, hanem az ősi civilizáció megtalálásának vágya hajtotta.

1925 elején az ezredes nekivágott a nagy útnak 21 éves fiával, Jackkel és annak barátjával Raleigh Rimellel abban a tudatban, hogy ha gond adódik, nem fognak utánuk mentőexpedíciót küldeni, ezért a pontos útvonalról sem tájékoztatott senkit.

Két évvel később, miután semmi hír nem érkezett felőlük, Fawcett kisebbik fia, Brian nyomozásba kezdett: először Limában találkozott egy francia férfival, aki azt állította, hogy Mato Grosso és az Atlanti-óceán között találkozott az út mentén egy idős, zavarodott férfivel, aki az ezredesnek adta ki magát. De mivel az utazó nem hallott az eltűnt felfedezőről, folytatta tovább az útját és nem hívta magával.

A következő évben az Észak-Amerikai Napilapok Szövetsége mentőexpedíciót szervezett az eltűntek felkutatására George Dyott vezetésével. Dyott egy helyi törzsfőnöktől azt az információt kapta, hogy láttak egy idősebb fehér férfit két fiatalabbal, akik mindketten sántítottak és az Atlanti-óceán felé tartottak. Öt napig látták a tábortüzük füstjét, majd eltűntek. Dyott arra a következtetésre jutott, hogy a kis csapattal végeztek az indiánok, ezért hazatért, de az ezredes családja nem nyugodott bele ebbe a magyarázatba.

Négy évvel később jött egy újabb hír egy svájci prémvadásztól, Stefan Rattintól Mato Grossoból, hogy az ezredes az indiánok fogja. Brian Fawcett pedig azt a hírt kapta, hogy egy félvér gyermek Jack fiának vallja magát. Később emberi csontok is előkerültek, amelyekről gyanították, hogy Fawcetté lehettek, de ez sem nyert végül bizonyítást, így a családnak bele kellett nyugodnia, hogy a megszállott kutató és társai örökre eltűntek a végeláthatatlan dzsungelben.

Fawcett alakja nyújtotta az alapot a kitalált régész, Indiana Jones alakjának megformálásához, ezen kívül három játékfilmet forgattak róla: Embervadászat a dzsungelben (1958), Az éden örvényei (1992), Z , az elveszett város (2016)

(Forrás: A múlt nagy rejtélyei - Tények és téveszmék, avagy mi rejlik a történelem igaznak vélt eseményei mögött?, Wikipédia)

Ha kedvet kaptál Indiana Jones kalandjaihoz, nézd meg a filmsorozat 20 legérdekesebb pillanatát: