Egyszerűen lehetetlen betelni a látvánnyal. Az óriási, hatalmas, hullámzó kékséggel, ami mindig ugyanazt a képet hívja elő, a szabadság, a boldogság pillanatfotóját, a tiszta erőből nyár édes, semmihez sem hasonlítható ízét. Régóta járok Horvátországba, s az igazság az, hogy ilyenkor egy kicsit odaszületettnek érzem magam.
Nem emlékszem pontosan, mikor is történt az a bizonyos szerelembe esés Horvátországgal, kamasz lehettem, apám ellentmondást nem tűrő unszolása miatt főttünk meg a kis Skodában, a véget nem érő utakon a horvát tengerpartra tartva. Arra a pillanatra viszont határorozottan emlékszem, amikor a többórás út után egyszer csak felcsillant az a bizonyos kék. A tenger kékje. Lélegzetelállító volt, azóta sem betelni, sem szabadulni nem tudok tőle, az első szembesüléstől számítva lassan negyven éve. Rengeteg szigetet bejárva, a közelebbi Krk-től és Rabtól, Bračon, Korčulán, Cresen át, a Splitből hosszú hajóúttal elérhető Vis szigetig, sok helyen, sokszor ízleltem meg a nyár horvát ízét. Ami mindig csábító volt, és az is maradt. Sokszor próbáltam megfejteni az Adria varázsát, a mediterrán érzést, vagy éppen a lapos kövekből épült kőkerítések építésének technikáját, a kabócák énekét – csak apró morzsákat sikerült gyűjtenem, számtalan, bármikor előhívható emlékképeket. Azóta is azt gondolom, nem mindegy, hol látja meg az ember életében először a tengert, az ugyanis örökre beégeti magát, egészen a bőre alá. Akadnak persze különleges helyszínek, amelyek még kedvesebbek a szívnek, azon oknál fogva, hogy megbabonázzák.
Krk, Baška és Vrbnik - utazás az időben
Krk szigetét valószínűleg kevés magyar utazónak kell bemutatni. A szárazföldről a majd másfél kilométer hosszúságú Krk hídon át megközelíthető szigetet a Napfény szigeteként is szokták emlegetni. Hétvégente, a turnusváltások idejében ugyan meglehetősen hosszúra nyúlik a sor oda-vissza, de talán ez az egyetlen kényelmetlenség, ami itt érhet minket. A sziget méretnél fogva könnyen beutazható, ha a szárazföldhöz közel választunk szállást (Omišalj, Njivice, Malinska) minden bizonnyal elmegyünk majd a fővárosba, Krkre, Baškára vagy a keleti parton megbújó Vrbnikre. Az aktív életmódot folytatóknak jó hír az, hogy ezek a távolságok kerékpárral is könnyen leküzdhetők, és elképesztően gyönyörű helyeken gurulhatunk, útba ejtve jónéhány strandot, és ki nem hagyva a fövenyes parton, fenyőfák alatt megbúvó árnyas éttermeket, ahonnan gyönyörködhetünk majd a látványban, miközben a lélek mellett testünk is megnyugszik a jó falatoktól, a jéghideg csapolt sörtől.
Persze mindez csak az után, vagy épp előtt, hogy megnéztük a főváros látványosságait, barangoltunk az óvárosban, a XII. században épült Frangepán-erődben, a várban, felmentünk a Szent Quirinius templom harangtornyába, vagy nyaltunk egy fagyit a Fő téren (Vela Placa).
A keleti oldalon levő Vrbnikről lehetetlen „legek" nélkül beszélni. Igazi időutazásban lehet részünk a végtelenül hangulatos, helyenként kaptatós, kövekkel borított, szűk, kanyargós utcákon. Ha itt kötünk ki, érdemes az autótól minél hamarabb megszabadulni, sőt, a kerékpárt is kiköthetjük valahova, mert épp elég lesz magunkat cipelni a perzselőnek ható melegben. Vrbnik elvarázsolt hely, romantikus énünket kelti újra, elábrándozhatunk az idő múlásáról a kikötőben egy jó pohár bor mellett, az öböl strandon pedig akár órákig lebeghetünk a csendes, nyugodt vízen. Tényleg nem túlzás azt állítani, hogy itt mindenki megtalálja a számára legkellemesebb kikapcsolódási formát. Ha a kultúrában, történelemben akar elmerülni, ha csak egyszerűen pihenne a homokos strandon.
De nemcsak a turisták lelhetnek átmeneti otthonra a szigeten. Már itt is számolnak a digitális nomádokkal, akik hosszú hetekre, esetleg hónapokra is letáboroznak: a számukra, munkájukhoz szükséges infrastruktúra adott, szállodák, táborok, első osztályú magánszálláshelyek és kiemelkedő egészségügyi szolgáltatás vár rájuk. Szóval, ha valaki mégsem csak turistáskodna, hanem a kettő az egyben megoldást választja, irigylésre méltó helyről teheti, bármelyik évszakról is legyen szó.
Azért nem csak a tengerről szól ez az országHa egy kicsit eltávolodunk a nagy kékségtől (azért ne menjünk nagyon messzire, különösen ne nyár derekán) számtalan élményben lehet még részünk. Mert szögezzük le, ha tengerparti létezést egy kicsit megspékeljük kirándulásokkal, még tartalmasabbá tehetjük nyaralásunkat. S hogy merre induljunk? A Kvarner öböl fölötti Učka Natúrpark pont ideális választás lehet.
Nincs is túl messze, s ha van egy pár jó bakancsunk, vékony dzsekink – már indulhatunk is túrázni. Az itteni éghajlati viszonyoknak köszönhetően itt rengeteg ritka és védett növény-és állatfaj él, buja, erdős növényzet ölel körbe, a zöld annyi árnyalatában, amennyit csak meg tudunk különböztetni. Itt bukkanhatunk rá a Tommasini harangvirágra, vagy csodálkozhatunk rá az Európában oly ritka fakókeselyűre és a szirti sasra. Több mint 100 madárfajnak ad otthont a hegység, de a kontinentális vagy mediterrán növényfajokból is 1300 változatot tartanak nyilván. Felérve a Vojak-csúcsra pedig minden fáradozásunk megtérül: az itt álló kőtorony tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílik Rijekára, a Kvarner-szigetekre, Isztriára, Platakra, és a hegy lábánál elnyúló opatijai riviérára is.
Míg a családosok, vagy a hobbi turisták békésen túráznak, addig az adrenalinfüggők akár kipróbálhatják a sárkányrepülést vagy épp a hegymászást is. Mindezt egy helyen.
Kell ennél több?
Esetleg a tenger, a fantasztikus és utolérhetetlen Adria, ami innen ugye szinte csak egy ugrás, autóval csupán 25-30 kilométer. Mert az igazi nyár a tengerrel kezdődik és azzal is zárul...
A cikk a Horvát Idegenforgalmi Közösség támogatásával készült.
Címlapkép forrása: Shutterstock