A halálos barlang, ami a világ legnagyobb kristályait rejti

A gipsz dísztárgyak, szobrok alapanyaga, a gipszkarton fő összetevője, a törött csont rögzítője. Az emberiség évezredek óta ismeri és használja ezt az ásványt. De a 21. század fordulóján újra rácsodálkozott a világ, amikor a bányászok olyan hatalmas gipsz-kristályokat fedeztek fel, amelyekről álmodni sem mertek.

Cueva de los cristalesForrás: Wikpedia/Alexander Van Driessche

A gigantikus méretű kristály-oszlopok barlangja a mexikói Sierra de Naica-hegy alatt rejtőzik, 300 méteres mélységben. A barlang falához és padlójához rögzült rudak legalább félmillió éven át nőttek akkorára, hogy át lehessen sétálni rajtuk. De mielőtt elkezdenéd csomagolni a bőröndödet, szólunk, hogy akármilyen csábítónak is tűnik, a barlang nem látogatható, ami őszintén szólva szerencse: kész halálcsapda ez a hely.

Keletkezése

A regionális törésvonalak közvetlenül a Sierra de Naica-hegy alatt haladnak el. Körülbelül 26 millió évvel ezelőtt a magma ezeken a törésvonalakon keresztül elkezdett a Föld felszíne felé nyomulni, amely a hegy kialakulásához vezetett, és közrejátszott a hatalmas kristályok kialakulásában is.

Cueva de los cristalesForrás: AFP/iFrancisco Garcia

Az Óriáskristály-barlang egy U-alakú üreg a Sierra de Naica alatti mészkőben. A nagyjából 30 méter hosszú és 10 méter széles tárna több tízezer éven át talajvízzel volt tele, amelyet egy magmakamra vezetett felfelé a nyílásba. Ez a behatoló víz anhidrit nevű ásványi anyagot tartalmazott.

58 Celsius-fok vagy magasabb hőmérsékleten az anhidrit stabil marad, ha azonban ez alá csökken a hőmérséklet, az ásvány kiválik a vízből és gipszé alakul. (Ez egyébként egy visszafordítható folyamat.)

Az Óriáskristály-barlang alatti magma melegen tartotta a vizet a barlangban, de a víz lassan 58 Celsius-fok alá süllyedt. Ekkor kezdtek nőni a ma látható gipsz, más néven szelenit-oszlopok.

Cueva de los cristalesForrás: Notimex via AFP/Andres Fernandez

Mivel a kristályok víz alatt maradtak, a víz hőmérséklete pedig csak néhány fokkal süllyedt 58 Celsius-fok alá, képesek voltak folyamatosan növekedni.

Természetesen nem egyik napról a másikra nőttek óriássá: Egy 2011-es tanulmány szerint, a barlangban lévő körülmények között 500 ezertől 900 ezer év kell ahhoz, hogy egy 1 méter átmérőjű szelenitkristály keletkezzen. Az idő múlásával sok lélegzetelállító méretű kristály keletkezett. Sok közöttük 4-6 méter hosszú, a legnagyobbak pedig akár 1 méter vastagok és 11 méter hosszúak is lehetnek.

Cueva de los cristalesForrás: Notimex via AFP/Andres Fernandez

Az első szelenitkristályokkal teli barlangot 1910-ben felfedezték fel bányászok a Sierra de Naica hegy alatt, ahol ezüst, ólom-, cink- és arany után kutattak a 19. században. A Peñoles Mining Company bányászati vállalat 120 méterre a felszín alatt talált rá a ma Kardok barlangjának nevezett üregre. Ezek a kristályok azonban sokkal kisebbek voltak, mint az Óriáskristály-barlang, a legnagyobb közülük 2,5 méter hosszú volt.

Valószínűleg ugyanúgy keletkeztek, mint a később felfedezett nagyobb kristályok, de a Kardok barlangjában valószínűleg gyorsabban hűlt le a víz, ami korlátot szabott a szelenit tüskék növekedésének.

Cueva de los cristalesForrás: Notimex via AFP/Andres Fernandez

Magát az Óriáskristály-barlangot csak 2000-ben találták meg. A vizet szintén a Peñoles Mining Company szivattyúzta ki, amikor felfedezték, hogy az üreg tele van hatalmas szelenitoszlopokkal.

Hamar kiderült azonban, hogy az Óriáskristály-barlang barátságtalan hely. Nemcsak a levegő hőmérséklete elviselhetetlenül 47,1 Celsius-fok, de a páratartalom is, ami megközelítette a 100 százalékot. A hely annyira párás volt, hogy aki túl sokáig tartózkodik a barlangban, azt kockáztatja, hogy a folyadék lecsapódik a tüdejében, ami végzetes lehet.

Forrás: Howstuffworks 

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek