Múlt heti beszámolómban a Costa tengerjáró hajó Míkonoszon és Szantorinin kötött ki, ahol bemutattam nektek a lenyűgöző naplementék városát és a legjobb görög strandokat. Egy hetes utazásom utolsó állomásaihoz Olümpiára és Barira érkeztünk. Tarts velem és merüljünk el együtt a görög mitológia és az olasz kultúra világában!
Szantorini után egy egész estén át hajóztunk tovább Görögország déli részére, az ókori olimpiai játékok legfontosabb helyszínére. A hajó Katakolon kötött ki, innen autót béreltem (30 euró) és 40 perc alatt értem Olümpiára. A kombinált belépőjegy a park és a múzeumok területére 15 euróba került. Elképesztő és lenyűgöző élmény volt az egykori Zeusz tiszteletére rendezett olimpiai játékok helyszínén sétálni. Meglepő volt, hogy milyen jó állapotban maradtak meg egyes épületek, oszlopok és a márványszobrok. Az archeológiai park területén található Zeusz és Héra egykori templomjainak romjai, melyeket az ókorban szentélyként használtak, napjainkban pedig itt világít az olimpiai láng.
Az ősi stadionok területén megőrizték a futópályákat és egy boltívet, amelyen keresztül a sportolók beléptek a pályára, de láthatjuk az egykori uszodák, boksz- és birkózó csarnokok helyszíneit is.
A parkot körübelül 1,5-2 óra alatt be lehet járni, melynek területén a mai napig is végeznek régészeti ásatásokat.
A Régészeti és az Ókori Olimpiai Játékok Története Múzeumokban megtalálhatók a park területén kiásott ókori görög istenek szobrai, leletek, fegyverek, terrakották, bronzérmék és a kiállítások segítenek feltérképezni, hogyan nézett ki a város a létezésének különböző időszakaiban. Megtekinthetjük a görög sportok és az olimpiai játékok fejlődésének folyamatát is. Az Olimpiai Park után érdemes rövid sétát tenni az amúgy modern városban, amelnek az utcáiban hangulatos éttermek, szuvenír boltok és fényűző szállodák találhatók. Azért jutott időm egy kis fürdésre is a tengerben, a hangulatos és csendes kis Aigos Andreas strandot ajánlották nekem a helyiek, ahol a víz kristálytiszta és kellemesen meleg volt.
A hajó délután indult tovább és másnap reggel ért Dél-Olaszország második legnagyobb városába, Bariba. A hajó fedélzetén egy percet sem unatkoztam: finomabbnál-finomabb tengeri herkentyűket, tésztákat, az olaszok híres desszertjét, a tiramisút kínálták, este pedig autentikus olasz slágerekkel szórakoztatták a vendégeket a hajó színháztermében. Így reggel igazi olasz életérzéssel vágtam neki Bari utcáinak.
Az óvárosban kanyargó macskaköves utcákon utottam el a város legjelentősebb látnivalójához, a román stílusban épült Szent Miklós Bazilikához.
A bazilika jelentős keresztény zarándokhely, itt nyugszik Szent Miklós, azaz a Mikulás, akinek ereklyéit 1087-ben hozták a városba, miután olasz halászok ellopták azokat egy szentélyből, Törökországban.
A bazilikához közel található a Castello Normanno-Svevo vár, melyet három oldalról várárok veszi körül, északi oldaláról pedig a tenger határolja. A belépőjegy 5 euróba kerül, de bent nem sok látnivaló van, és a várfalakra sem lehet felmenni. Sokkal inkább érdemes elsétálni a helyi termelői piacra, a Mercato Copertora, ami egy elhagyott dohánygyárban kapott helyet.
Itt szinte pár euróért vásároltam fűszeres szárított paradicsomot, óriásszemű olívabogyót, isteni finom fügét és igazi olasz tésztákat. Ha szeretnél hazavinni igazi olasz szuvenírt, akkor ezt a helyet semmiképpen se hagyd ki!
A hajó indulása előtt itt is maradt egy órám, így elmentem a helyiek kedvenc strandjára a Pane e Pomodoróra (Kenyér és Paradicsom). A partszakaszon finom homokos és apró kavicsos részek is találhatók, a víz szép tiszta és lassan mélyül. A parton öltözőkabinok, napágyak, zuhanyzó és büfék is találhatók, minden van, ami egy tökéletes strandoláshoz kell. Nagyon szép élményekkel zárult ez a nyaralásom, egy hét alatt több mint 4 különböző várost láttam és megismertem a tengerjáró hajózás kultúráját is. Alig várom a következőt!
(A borítókép forrása: Shutterstock/Fabio Dell)