Jó állapotban megőrződött, fából készült sílécekre bukkantak régészek egy norvég hegycsúcson. Az 1300 éves leletek a legöregebb sílécek, amelyeket valaha feltártak. Az első sílécet 2014-ben találták meg a hegycsúcson, ahol mintegy 1300 éven át volt a jégbe fagyva. Akkor nemcsak a lécre bukkantak rá, hanem egy ép kötésre is, amely nyírfa fonatból és bőr szíjakból készült. Mivel a sílécet párban használják, a régészek elkezdték figyelni a nyári olvadás idején a térségben lévő jégfoltokat, hogy előkerül-e alóluk a másik.
Hét évet kellett várniuk. Szeptember végén az első síléc megtalálásának helyétől öt méterre a jégben rábukkantak egy másikra is, amely 187 centiméter hosszú és 17 centiméter széles – írja az MTI a Science című tudományos folyóirat alapján, amelynek honlapja a Norvég Kultúrtörténeti Múzeumnak a leletről készült fotóját is bemutatja.
Sílécek darabjait és sílécet ábrázoló sziklarajzokat már találtak korábbi időkből is, a legöregebb közülük hatezer éves, de soha nem leltek sértetlen kötésre, amelyből kiderül az, miként használták a léceket.
Ez a legjobb állapotban fennmaradt prehisztorikus sílécpár, amelyet eddig találtak – közölték a norvég kutatók.
A síléceket télen használták szállítóeszközként és látszanak rajtuk a sokszoros javítás jelei, amelyek arra utalnak, hogy túlságosan értékesek voltak ahhoz, hogy eldobják és mással váltsák fel őket. A lécek nem alkottak egykoron egy párt, valószínűleg két különböző párból származnak a leletek - vélik a kutatók.
Korábban azt feltételezték, hogy a sílécek alját akkoron beboríthatták szőrmével, hogy jobban tapadjanak hegynek felfelé tartva. Az újonnan felfedezett lécek közepén talált széles vágat alapján azonban úgy vélik, hogy nem használtak szőrmét.
A kutatókat foglalkoztatja a kérdés, mi történhetett a lécek tulajdonosával. Esetleg levette a lécet, hogy vadásszon, és elveszítette azokat a hóban. Vagy egy síbalesetben megsérülhetett, és nem tudott a léceken leereszkedni a jeges csúcsról.
Ha hihetünk a barlangrajzoknak, akkor már bő 10 ezer éve. Sítalpas embereket ugyanis először a kínai Hszincsiang tartományban található barlangrajzokon ábrázoltak először, amelyek a régészek szerint 10 000 és 30 000 év közötti korúak lehetnek. Ezen rajzok, majd az azt követő ókori feljegyzések szerint az emberek ezeket a léceket kezdetben vadászathoz és közlekedési eszközként használták. Az első komplett sífelszerelést a svédországi Kalvträsknál találták meg 1924-ben, a leletek i. e. 3300-ból származnak.
Sporteszközként csak jóval később, az 1800-as években jelent meg. Az első ismert síugró, Olaf Rye norvég-dán katonatiszt 1809-ben hajtotta végre első ugrását, az első nyilvános síversenyt 1843-ban tartották a norvégiai Tromsøben, az első nyilvános, nagyközönség számára is meghirdetett sítúrára a norvég Trondheimben pedig 1849-ig kellett várni. Nemzetközi hódító útját a század vége felé kezdi meg a síelés, mint sportág: az 1878-as párizsi világkiállításon Norvégia pavilonja síléceket mutat be – az "új" sporteszköz annyira elnyeri a közönség tetszését, hogy sokan vásárolnak is maguknak belőle. Franciaországban 1895-ben alakul az első alpesi síklub, az első olasz síversenyt 1904-ben rendezik meg, 1905-ben pedig az amerikai síszövetség is megalakul.
(Forrás: Wikipedia)