Ritka lelet került elő az erdélyi Sztánán

Páratlan szépségű, meglepően ép, Kárpát-medencei viszonylatban is ritkaságnak számító lelet került elő a felújítás alatt álló sztánai református templomban végzett ásatáson: egy rendkívül finoman, fémfonalakból, különféle technikákkal megmunkált, a 16. század első feléből származó főkötő - adja hírül a szabadsag.ro.

A kép illusztrációForrás: Shutterstock / Készítette: Elnur

A gyönyörű fejviselet a szentélyben feltárt, az egykori oltár közelében elhelyezett koporsós sírból került elő, és az elhunyt halotti öltözékének része volt. Májusban az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészcsapata működött közre az ásatás dokumentálásában. Amikor az említett sírt teljesen kibontották, akkor döbbentek rá a szakemberek, hogy az elhunytnak a fejéke is jól láthatóan megőrződött. A leletet kiemelték, elcsomagolták.

Néhány napja a régészek csapata fém- és textilrestaurátorokkal kiegészülve visszatért, hogy megtisztítsa, konzerválja a főkötőt, amelynek viselője valószínűleg a Gyerőffy család egy nőtagja volt. A kutatási, restaurálási munkálatok szervezője az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, partnerségben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemmel.

A fémfonalakból, különböző technikák ötvözésével készített sztánai főkötő a 16. század első felére keltezhető, kétségkívül főúri megrendelésre készített, egyedi viseleti darab; ezt nem akárki engedhette meg magának – emelte ki Zay Orsolya. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kora újkor folyamán, már számos forrás igazolja, hogy a pártát a hajadon lányok, a főkötőt már a férjes asszonyok hordták. A sztánai templomba temetett elhunyt fején a felkontyolt haját is elfedő, hajhálós főkötő volt – ez a típus itáliai és délnémet divathatásra terjedt el a Kárpát-medencében – magyarázta a régész. Az írott források tanúsága szerint, a kora újkorra a fémfonalas hajhálós főkötő már igencsak kedveltté vált a magyar asszonyok körében.

A sztánai sírból előkerült főkötő meglepően jól megőrződött: kerekded formájú hálója ép, és az arról lógó applikációk is nagyrészt helyükön vannak. A többféle technikával készült hálót fémszalagok rögzítették a fejrészhez. Az értékes fejviselettel eltemetett halott nagy valószínűséggel fiatal asszony volt, aki a 16. század első felében élhetett. Az ékes fejviselet és az a tény, hogy a templomban a legelőkelőbb helyre, az oltár mellé temették, mindenesetre arra utal, hogy az elhunyt a templom kegyúri családjának tagja lehetett.

„A lelet lényegében a fémfonal ezüsttartalma folytán őrződött meg: az ezüst sóival átitatódtak a textilrészek, tartósította ezeket, gátolta a bomlást. Mivel a sírból való kibontás után rövid időn belül elindulhat a szerves bomlás, penészedés, nagyon fontos az ilyen leleteket mielőbb megtisztítani, s kezelni" – magyarázta Lengyel Boglárka. A régészeti fémrestaurátor nemcsak a főkötő fémfonalait, islógokat, hanem az előkerült pénzérméket, a koporsókapcsokat, szegeket, mellkapcsokat is restaurálta. Az ásatáskor előkerült érmék ezüstből, illetve rezes ötvözetből készültek, van köztük Zsigmond kori érme, a 15. század első feléből, illetve egy 1546-os és egy másik, 1590-es évszámmal ellátott pénzecske is.

 

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek