A térképek igazi varázseszközök. Egy-egy név rengeteg képet, illatot, emléket szabadít fel bennünk, míg mások új kalandokat ígérnek. Távoli, egzotikus szigetek, patinás európai városok, havas hegycsúcsok és hömpölygő folyók nevei népesítik be ezeket a színes oldalakat, melyek lekicsinyítve az egész világot az asztalunkra varázsolják. A mai térképek precízek és tökéletesek, ám ha a régi korok emlékeit lapozzuk végig, akkor nemcsak azt láthatjuk, amit több száz vagy több ezer évvel ezelőtt élt emberek láttak a világból, hanem azt is, amit hittek, amitől féltek és amiben reménykedtek.
Az égbolt volt az első térkép
Az első kérdés, amibe botlunk a téma kapcsán, hogy mégis pontosan hol és mikor kezdődik a térképek, illetve a térképészet története. Forrás rengeteg van, abban azonban nincs konszenzus, hogy mi tekinthető a legeslegelső térképnek. Arról viszont tudunk mesélni, hogy melyek voltak a legkorábbi darabok. A legrégebbi térkép esetében még az is felmerül, hogy térképről beszélünk-e egyáltalán.
A Lascaux-ban feltárt, 16 ezer éves barlangrajzok némelyike is tekinthető valamiféle térképnek, csakhogy az ősemberek még nem a Földet, hanem az eget vették alapul, így a csillagokat figyelték meg. A barlangrajzokon rögzítették a legfontosabb fénylő pontokat, például a Nagy Nyári Háromszög csillagait, a Vegát, a Denebet és az Altairt is.
De mondunk egy még érdekesebb dolgot: az is könnyen meglehet, hogy a világ első térképe, még ennél is öregebb: 27 ezer éves, és egy mamutagyarra vésték fel. A leletet a mai Csehország területén lévő Pavlov közelében találták.
Térképészeti emlék az az anatóliai Çatal Hüyük-ben talált városképet ábrázoló falfestmény is, mely i.e. 6200 környékén készülhetett, azaz ma több mint 8000 éves. Ennél jóval fiatalabb az a körülbelül 3500 éves égetett agyagtáblán lévő térkép, mely a sumér birodalom korabeli fővárosát, Nippurt ábrázolja.
Ezek mind valamiféle kezdemények, nem igazi térképek, legalábbis nem úgy, ahogy a mai értelemben használjuk a szót. Azonban nagyon fontos előzmények, melyek mind azt mutatják, hogy már az ősidők óta mennyire fontos volt az ember számára valamiféleképpen leképezni az őt körülvevő világot, amiben él – és a leképezéssel együtt valahogy ismerőssé, otthonossá, biztonságosabbá tenni.
Görög filozófia és római gyakorlatiasság
Körülbelül itt érkezünk el azokhoz a leletekhez, melyek egy fokkal közelebb állnak a számunkra ismerős térképekhez. Az első, papiruszra készült térkép, jelenlegi ismereteink szerint az időszámításunk előtti 13. századi Egyiptomból származik. A torinói papirusz néven ismert lelet egy aranybányához vezető utat ábrázol, színekkel és jelekkel is segítve az érthetőséget. Egyiptomból egyébként nem sok térkép maradt fenn, az ókori görögöktől viszont már annál több.
Ahogy nőtt az emberek tudása az őket körülvevő világról, úgy változtak a térképek is. Anaximandrosz a bolygót például egy hatalmas, ám alacsony hengernek képzelte, vagy úgy is mondhatnánk, hogy egy nagyon vastag korongnak, melynek a felső lapján éltek az emberek. Az ő térképe a teljesség ábrázolásában különbözik minden korábbitól, amelyek csak a valóság egy-egy részletét próbálták meg lerajzolni vonalakkal, jelekkel, akár figurákkal. Anaximandrosz ugyanis az egész, a görögök által az i.e. előtt 600 környékén ismert világot ábrázolta, vagyis azt is mondhatjuk, hogy ő készítette el az első világtérképet.
Az ókori térképészek közül egyértelműen kiemelkedik Klaudiosz Ptolemaiosz (i. sz. 87–150) is, akinek legfőbb érdeme az volt, hogy a bolygó gömb felületét sikerült síkra leképeznie, módszerével pedig komoly alapot adott a világtérkép későbbi fokhálózatának szerkesztéséhez. Nagyon érdekes az is, hogy ő rajzolta először északot a térkép tetejére.
Míg a görögök filozófiájuk megtámogatására is használták a térképeket, a rómaiakat csak a gyakorlati szempontok érdekelték – fennmaradt például a Tabula Peutingeriana nevű térkép, melyen a Római Birodalom útjai, katonai központjai és városai vannak feltüntetve, ezért nem is nagyon fejlesztették a görögök elképzelését. A Földet inkább képzelték laposnak és kör alakúnak, mint gömbnek.
Az első atlasz születése
Majd jött a középkor, és bár túlzás lenne azt mondani, hogy minden feledésbe merült, amit addig a nagy elmék kutattak, mindenesetre sokat vesztett a jelentőségéből. A reneszánsz korig inkább csak olyan térképek születtek, amelyek vallásos tárgyúak voltak. Rengeteg leírást pakoltak rá a szerzők, és gyakran telezsúfolták mindenféle fantasztikus teremtménnyel. Ebből a korból leginkább kör alakú térképek származnak, ezek az úgynevezett O-T térképek: az O az alakra, a T pedig a benne lévő osztásra utal. Illetve a rövidítésre magyarázat az „Orbis Terrarum" kifejezés is, amely latinul világtérképet jelent. A kor egyik legismertebb alkotása az 1275-ben készült herefordi térkép, mely több mint másfél méter széles és magas, és nagyrészt bibliai jelenetek láthatóak rajta. Nagyon fontos alkotás Fra Mauro 1457 és 1459 között készült térképe is. Rajzolója Ptolemaiosz művét vette alapul, azt pontosította, a végeredmény pedig információban gazdag, és nem mellesleg nagyon szép lett.
A reneszánsz csodálatos alkotásokat hozott a térképészet területén is. Például a flamand Gerardus Mercator 18 lapból álló világtérképét, mely 1569-ben készült, illetve ő készítette 1585 és 1595 között az első térképgyűjteményt, melynek az Atlas nevet adta – azóta nevezik az egységes térképészeti munkákat atlaszoknak. Mercator egy földgömb készítési eljárást is kifejlesztett, a technikát ugyan nincs itt elég helyünk leírni, mindenesetre ilyen faállványra szerelt földgömbből szerencsére 22 darab máig fennmaradt; többek között az olasz Urbaniában lévő Palazzo Ducale Múzeumban is meg lehet nézni egyet.
Szeretne saját térképet alkotni?
Azt talán túlzás, hogy innentől kevésbé érdekes a térképek története, de azt be kell ismernünk, hogy az Újkortól már valóban nem jelölnek sem fantasztikus alakokat, sem szenteket, sem sárkányokat. Mai szemmel nézve kevésbé szórakoztatóak, viszont egyre pontosabbá váltak a térképek az idő múlásával és a technika, az eszközök ugrásszerű fejlődésével. Ezért most nem is fogunk belemenni abba, hogyan váltak egyre precízebbé a térképek, inkább ugrunk néhány századot.
A térképészet története szerteágazó és bonyolult. Sokan talán arra is felfigyeltek, hogy kis kitérőket leszámítva szinte csak az európai kartográfiával foglalkoztunk jelen cikkünkben, noha jelentős tárgyi emlékek maradtak fenn a témában mind a Közel-Keletről, mind a Távol-Keletről. Ezeket egybefogni, és mindről szórakoztató és informatív képet adni, nos, itt lehetetlen, hiszen több könyvet is meg lehetne tölteni az ismeretanyaggal. És bár erről most le kellett mondanunk, kárpótlásul mutatunk valami igazán izgalmasat.
Mégpedig azt, hogy miként készíthet otthon saját térképet. Nem, nem a kézzel rajzolt verzióra gondolunk, és nem is arra, hogy valaki komoly műszereket szerezzen be, hanem az online verziókra. Elsőként a Google My Maps oldalát ajánljuk, amely jó kis gyakorlás. Valójában arra való, hogy létező térképeken alakítsuk ki a saját verziónkat, amire felvezetjük például a kedvenc éttermeinket, múzeumokat, parkokat, akármit. Arra is jó, ha valakinek segítségképp csinálunk egy ilyet, ha még nem járt az általunk jól ismert városban. A határ innentől kezdve a csillagos ég, már ami a lehetőségeket illeti.
Van térkép-készítője például a National Geographicnak is, de az abszolút kedvencünk a felhozatalból az az oldal, ahol fantázia térképeket lehet rajzolni. Kicsit olyan, mintha egy számítógépes játékot gyártanánk mondjuk a Gyűrűk Urából, vagy éppenséggel bármilyen meséből, fantasy könyvből. Igaz, itt az előfizetés pénzbe kerül, a nézelődés azonban nem kerül semmibe, és arra is van lehetőség, ha valaki ingyen szeretné kipróbálni. De már a barangolás is nagyon jó hecc, rengeteg apró részlet és izgalmas megoldás van a térképeken, vagyis pont olyan, ami miatt a régmúlt térképeibe is annyira bele lehetett szeretni.