Baku sziluettje folyamatosan átalakul, ahogy egymás után húzzák fel az égbe nyújtózó, sokszor meghökkentő formájú felhőkarcolókat. A főváros legismertebb épületei között van több száz éves és olyan is, ami mintha tegnap nőtt volna ki a földből. De a lángnyelveket formázó toronyházakon túl is van látnivaló Azerbajdzsánban a tűzet lehelő hegyektől kezdve a sok ezer éves sziklarajzokig. Mikor máskor csábítanánk olvasóinkat ide, ha nem ma, amikor a magyar labdarúgó-válogatottunk a harmadik Európa-bajnoki selejtezőjét játssza Azerbajdzsán ellen.
Azerbajdzsán belehúzott
A nagyjából Magyarország területű ország valahogy kiesik a látómezőnkből. Bár való igaz, azzal, hogy megszerezték a jogot arra, hogy Forma-1-es futamot rendezzenek, sokat lendítettek Azerbajdzsán ismertségén. A főváros, Baku utcáin száguld a világverseny azeri fordulója, és mindazok, akik tévén keresztül követik az eseményeket, rengeteg olyan épületet láthatnak felvillanni a képernyőn, ami szöges ellentétben áll a poszt szovjet országról kialakult képpel.
Rengeteg merész, formabontó épülettel pakolták meg a belvárost, ám ettől csak erősebb lesz az a kettősség, ami a külvárosokban és vidéken érezhető. A csillogás és a szegénység ellentéte ellenére, vagy talán éppen amiatt Azerbajdzsán egy izgalmas úti cél, ahol a 21. századi felhőkarcolóktól, a vígan bugyogó sárvulkánokig sokféle látnivaló van.
Ezért hívják ezt a helyet a tűz országának
Baku belvárosa elég komoly ráncfelvarráson esett át, ami egyben azt is jelenti, hogy a látnivalók nagy többsége viszonylag fiatal építmény. Kivételt képez ez alól a 12. században épült Qız qalası, vagyis a Szűz-torony, mely a Şirvanşah térrel együtt 2000 óta az UNESCO Világörökségének részét képezi.
Ugyancsak a régmúltra emlékeztet a város közelében található Tűztemplom is, amely egykor a zoroasztrizmus híveinek volt szent helye. A Tűztemplom nagyon egyszerű: nincs benne oltár, sem képek a falon, mindössze egy örökké égő tűz. A 17. században egy természetes gázkitörés köré épült a templom, ma már azonban vezetéken érkezik a gáz, mely a lángot táplálja. Ehhez hasonló gázkitörések egyébként azóta is vannak Azerbajdzsánban.
Baku mellett látható a Yanar Dag, azaz a Tűz-hegy, amely valóban több ponton lángol. A föld alól folyamatosan szivárog a gáz, amely hosszú évtizedekkel ezelőtt belobbant, és azóta is ég, bármilyen is legyen az időjárás. Azerbajdzsán neve óperzsa nyelven azt jelenti a „tűz országa", amely azzal magyarázható, hogy már az időszámítás előtti időkben is jellemzőek voltak az ország területén a földgáz kitörések, melyek végtelen sokáig égtek, ha egyszer valamitől lángra kaptak.
Lángnyelvek és félhold rajzolódik az égre Bakuban
Bakuban a történelmi belvároson kívül a szupermodern épületek azok, amik mágnesként vonzzák a tekintetet. De amiket még kikerülni sem lehet, azok a lángnyelveket formázó, hatalmas felhőkarcolók. A „tűz országának" legújabb szimbólumai a nappali fényben csillognak, éjszaka pedig mind színes fényben úszik.
A futurisztikus építmények sorába tartozik a hullámvonalairól könnyen felismerhető Heydar Aliyev Center is, mely egy hatalmas koncert- és konferenciaközpont, illetve a nagyon is szögletes Kristály-csarnok, amelyet kifejezetten a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál kedvéért építettek.
Az építkezéseknek azonban még messze nincs vége, és folyamatosan állnak elő az újabb- és újabb épületek terveivel. A következő nagy dobásnak a Crescent project ígérkezik, mely egy, a tengerparton épülő hatalmas, félhold alakú épületkomplexum lesz.
Sziklarajzok és sárvulkánok
Bakut és a Tűz-hegyét elhagyva a Qobustani Nemzeti Park az, amely különlegességet kínál az utazónak. A 2007 óta világörökségi listán szereplő terület Bakutól körülbelül 65 kilométerre található. Itt, több négyzetkilométernyi területen találhatók a qobustani vagy gobusztáni sziklarajzok – ezek hihetetlenül változatosak témában és méretben egyaránt. Életképek és kultikus szertartások is láthatók a rajzokon: vadászatokat, állatokat, táncoló embereket ábrázolnak a néhol meglepően jó állapotban fennmaradt képek. A sziklarajzokat még az 1930-as években fedezték fel a helyszíni kőfejtő emberei, majd megkezdődött a feltárás, melynek során számba vették a sok száz sziklán található, több ezer darab rajzot.
A térségben számtalan iszapvulkán vagy sárvulkán is található. Ezek környéke erősen emlékeztet a holdbéli tájra: a környéken egészen minimális a növényzet, mivel a bugyborékoló kis vulkánok mindent sárral terítenek be maguk körül. A legtöbb és legnagyobb iszapvulkán a világon Azerbajdzsánban található, itt néhány méter magas vulkáni kürtőkből bugyog elő a sár. A vulkánok nem veszélyesek, egy-egy kitörésnél körülbelül 30 Celsius fokos sárt köpnek ki magukból, így maximum csak kellemetlen lehet, ha valaki épp rossz helyen álldogál.
A Selyemút fontos állomásán ma is elszántan piacoznak
Míg Baku, sőt, a sziklarajzok is a tengerpart közelében találhatók, addig Sheki irányába a szárazföld felé kell indulni. Ez a hegyi kisváros évszázadokig a Selyemút egyik állomása volt, és még ma is készülnek a városban selyemszálból szőtt, kézzel csomózott szőnyegek. Ahogy a korábbi évszázadokban is fontos kereskedelmi csomópont volt, Shekibe még most is sokan jönnek el a környező településekről, így a piacokon sokféle áru közül válogathatunk.
Sheki leghíresebb nevezetessége azonban kétségtelenül a kán nyári palotája, melyet az 1700-as évek második felében építettek. Úgy mondják, hogy szépséges üvegablakait is a Selyemútnak köszönheti, mivel az ablakokban lévő üveget olasz kereskedők adták a selyemért cserébe. A 20. század derekán a Világbank segítségével az egész épületet felújították, így ma újra régi fényében ragyog, és várja a messze földről érkező, kalandvágyó utazókat.