Nem tökéletes, de csodálatos: Szantorinin nyaraltunk

    Folyton fúj a szél, kaotikusan közlekednek a turisták, és az egész központja egy aktív vulkán: ez Szantorini, a legismertebb görög sziget. Ha a nevét nem is tudja, fotójával a feta sajt csomagolásától az utazási irodák kirakatáig számtalan helyen találkozhatott már. Elmentünk megnézni, milyen - ahogyan a fenti felsorolásból is látszik, messze nem tökéletes, viszont ettől még baromi jó.

    Mióta hazaértem Görögországból, azon gondolkozom, hogyan lehetne pontosan megfogalmazni milyen is Szantorini. Rákerestem, mit írnak mások: álomsziget, gyémánt a tenger közepén, a világ legszebb helye, maga a teljes idill – csak úgy záporoztak a közhelyek. Egyrészt érthető, hiszen Oia hófehér utcáin tekeregni, Firában a vulkánt bámulni vagy éppen egy meseszép fa vitorláshajón vacsorázni a naplementében tényleg képeslapra illő tevékenységek.

    Fira
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     És ha az ember visszagondol a nyaralásra, elsőre tényleg csak ezek jutnak eszébe, és sírni tudna, hogy haza kellett onnan jönni. Másrészt viszont ez a sokak számára bakancslistás sziget, mellyel minden létező görög(nek mondott) termék csomagolásán találkozhatunk, messze nem csak az idillről és a közhelyes szépségről szól. Sőt, aki csak erre számít, csalódni fog.

    Szantorini-gyorstalpaló
    Föci: Szantorini a Kükládok szigetcsoport tagja, Görögországban, Athéntól 200 kilométerre, az Égei-tengerben található, területe 73 négyzetkilométer. Formája nagyon különleges: a félhold-alakú lakott terület egy tengerből kiemelkedő vulkanikus szigetet ölel körül. Ezt a belső öblöt nevezik kalderának (a szó üstöt jelent), a sziget hatalmas népszerűségét többek között ennek a látványnak köszönheti. Szantorini szokatlan formáját egy 3500 évvel ezelőtt bekövetkezett irdatlan erejű vulkánkitörés alakította ki – ennek nem csak a sziget lakóira volt tragikus hatása, az innen nem messze található Krétán a minószi civilizáció végét is ez a kitörés hozta el. Szantorini életét azóta is a vulkán határozza meg, legutóbb 1956-ban végzett hatalmas rombolást egy földrengés, melynek nyomai itt-ott még a mai napig látszanak. A szigeten nagy probléma még a vízhiány, a helyiek a ritkán előforduló esőzésekkor külön tárolókba gyűjtik a vizet – az egyik szuvenírbolt tulajdonosa szomorúan mesélte, milyen dühöt érez, amikor azt látja, hogy a turisták pazarolják a vizet a szigeten.
    Mikor menjek? Utazásra a legalkalmasabb a májustól októberig tartó időszak, bár előszezonban igen sportosnak kell lenni, ha strandolni akarunk. A júliust és az augusztust sokszor kibírhatatlanul melegként írják le, de mi semmi ilyesmit nem tapasztaltunk – az állandóan fújó erős szél miatt egyáltalán nem lehet érezni a hőséget. Ezzel párhuzamosan az erős szélre mindenképp készítsék fel magukat lelkiekben.
    Hogyan menjek? Mi Ryanairrel mentünk, Budapestről először Athénba repültünk, ez durván másfél-két órát vett igénybe, innen pedig szintén Ryanairrel Szantorinire, ez durván fél óra. De Budapest-Athén és Athén-Szantorini járatot üzemeltet például a görög Aegean is. És van többféle kompjárat is, de az sokkal hosszabb ideig tart, az árkülönbség pedig nem volt akkora, hogy bevállaljuk.
    Hol keressek szállást? Ha a klasszikus képeslap-városra kíváncsi és semmi másra, csakis Oia (görögül Ía) jöhet szóba a sziget csücskében. Ha a strandolás az elsődleges szempont, Kamari és Perissa az ideális. Ha pedig a városnézést és a strandokat elegyítené, mi a sziget fővárosát javasoljuk – nem olyan szép, mint Oia, de nagyon hasonló, a buszpályaudvarról pedig 15 perc alatt elérhető bármelyik strand vagy más látnivaló.
    Mennyi időre menjek? Több helyen is maximum két-három napot javasolnak a szigetre, de ha ténylegesen pihenni is akarunk, nem csak loholni, kb. egy hét az ideális. Így a látnivalókat is kényelmes ütemben tudjuk befogadni Oiától az Akrotiri régészeti leletekig, és a strandolásra is marad idő.
    Közlekedés: Néhány hely meglátogatásához kényelmesebb autót bérelni, de alapvetően érdemesebb tömegközlekedni. A buszok pontosak, légkondicionáltak. A rövidebb utak 1,80 euróba, a hosszabbak 2,30 euróba kerülnek. Jegyet minden esetben a buszon végigsétáló ellenőrtől kell váltani. A menetrendet töltsék le innen, és vigyék magukkal.

     Elsőre nagyon nem olyan, mint a képeslapon

     

    Amikor kemény húsz percnyi repülés után a Ryanair Athén-Szantorini járata ereszkedni kezd, a gép bal oldalán ülők egy hatalmas kopár hegyet láthatnak az ablakon kinézve. Az aprócska repteret elhagyva, a szálláshely felé tartva továbbra is a kopárság a legjellemzőbb – na meg a hófehérre meszelt házak, kék nyílászárók, a lakatlan barlanglakások és az állandó közlekedési káosz.

    Szantorini madártávlatból
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     A szigeten ugyanis egymást érik az autókölcsönzők, boldog-boldogtalan él is a lehetőséggel, attól függetlenül, hogy tud-e vezetni. A kocsik mellett sokan robogót, de még inkább quadot bérelnek, hogy aztán minden közlekedési szabályt figyelmen kívül hagyva, keresztbe-kasul suhanjanak az utcákon. Szóval elsőre inkább az összevisszaság, mint a képeslapra illő paradicsom fogadja a látogatót. Ettől persze nem lesz rossz hely Szantorini, csak éppen nem biztos, hogy az ember erre a képre készül az alapján, ahogyan Görögországnak ezt a szegletét az utazási irodák és érzelmes élménybeszámolók bemutatják.

    Aztán megérkezünk a szállásra, ahol a vendégek éppen friss gyümölcsökből, helyi specialitásokból és görög joghurtból álló reggelijüket fogyasztják a gránátalmafa árnyékában, miközben egy jól megtermett fekete macska koldul tőlük ennivalót, és már el is elkezd hasonlítani a dolog a prospektusok képeihez. A medencébe csobbanva – ahonnan a tengerre és minimum 3-4, kék kupolás templomra lehet rálátni –, aztán pedig a hűsítő, szűk sikátorokon a fotókon annyiszor látott, drámaian a tenger fölött egyensúlyozó óvárosba besétálva már azon gondolkozom, hogy a cikkem címéből a „tökéletes" az „álomszerű" és a „képeslap" szavak semmiképp sem hiányozhatnak majd.

    Anatoli Hotel, Fira
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Mert amikor az ember a kalderának nevezett öböl felett lenyugvó napot bámulja, tényleg nem tud nem szentimentális lenni. Ilyen díszletek között még az is bájos gesztusnak tűnik, hogy a lebukó napot a turisták egy emberként tapsolva ünnepelik, mintha ez lett volna életük első naplementéje. Aztán amikor hazafelé az elvileg egyirányú főúton egy beláthatatlan kanyarban két quad és három robogó jön szembe, halálra rémítve az egész családot, az némileg visszaránt a valóságba.

    Az ideális itiner: kezdjünk a két legszebb várossal

     

    És hogy mit érdemes megnézni, ha az első napot megússzuk közlekedési baleset nélkül? Ha hozzánk hasonlóan önök is Firába teszik a székhelyüket, az első napot szánják a sziget fővárosára. Vesszenek el a szuvenírüzletekkel, ékszerboltokkal és éttermekkel telezsúfolt belváros szűk utcái között, és nézzék meg a fenséges kilátást a hófehérre meszelt ortodox katedrális elől. Itt több pad várja a megfáradt utazókat, ahonnan ingyen élvezhetjük korlátlan ideig az egyedülálló látványt. Azt, hogy ingyen, azért hangsúlyozom ennyire, mert a naplementére és a vulkánra nyíló kilátást kínáló éttermekben egy kávé 5 euró körül, egy főétel 20-30 euró körül kezdődik. A kilátás viszont kezünkben fagyival – vagy opcionálisan egy üveg helyi Crazy Donkey kézműves sörrel – ezekről a padokról is ugyanolyan.

    Naplemente Firában
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     A második napon, miután jól bereggeliztek, és küldtek utána egy kis jeges kávét, – ami egyébként hihetetlen népszerűségnek örvend a szigeten, gyakorlatilag mindenkinek a kezében van egy, mintha ingyen osztanák – irány a firai buszpályaudvar. Elsőre valószínűleg nem lesz a kedvenc helyük az akutális útirányt kiáltozó sofőrökkel és a kétségbeesett arcú, gurulós bőröndös turistákkal, de könnyen szokható. Oiába a buszút kábé húsz percig tart, leszállás után pedig egyszerűen menjünk arra, amerre jónak látjuk. Garantáltan egy jópofa sétálóutcát, hihetetlen tengeri panorámát, vagy egy jellegzetes kék kupolás templomot találunk majd.

    Jegeskávé kilátással Oiában
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Ha a klasszikus képeslap-beállítást keresi, az egykori erőd romjaiba menjen fel. (A szalmakalapját pedig fogja két kézzel, elképesztő milyen szél tud fújni itt a szigetcsúcson.) Egyszerűen hihetetlen, milyen időn és téren kívüli ez a hely, semmilyen fotó nem tudja visszaadni az érzést, amit kivált negyed óra bambulás az erőd tövéből.

     

    Egy nap a vízen

     

    Mivel a sziget vulkán felőli oldala rettenetesen meredek, teljes napokat tölthetünk el úgy, hogy a tengervíznek a közelébe se kerülünk. Mi szerettünk volna kicsit közelebbi viszonyba kerülni a hullámokkal, ezért befizettünk egy félnapos hajóútra egy szép háromárbocos vitorláson, az Afroditin. A kirándulás délután fél háromkor vette kezdetét, és naplemente után vittek vissza az indulás helyszínére, a firai kikötőbe.

    Hajók a vulkánnál
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Ide a belvárosból több száz lépcső leküzdésével – elegánsan szamárkakit kerülgetve – gyalogszerrel, vagy ugyanezen a girbe-gurba lépcsősoron szamárháton lehet lejutni. Vagy kényelmesen, egy kabinos felvonóval, 5 euró/fő/út áron. Egyöntetűen a felvonónak szavaztunk bizalmat, így pár perc alatt lent voltunk a kikötőben. Itt apró tavernák (a Sirtakiban nagyon finom, frissen grillezett gyrostálat ettünk, ajánljuk szeretettel!) és szuvenírboltok, valamint a szamarak parkolója található.

    A hajós program egy vulkánon tett kirándulást, egy rövid csobbanást, egy hajón elköltött vacsorát és a naplemente megtekintését tartalmazta. Az erős szél miatt a programpontok közti hajózás a Gardaland legizzasztóbb pillanatait idézte fel bennünk, de legalább megtapasztaltuk, hogy a sétahajózás nem mindig egyenlő az uncsi ringatózással. A vulkán fő kráterét egy kb. negyven perces túrával lehet megtekinteni, kényelmes túracipőt és vizet mindenképp vigyenek magukkal ide. A forró holdbéli táj, a tenger kékje és a sziget tetején hósipkát idéző fehér települések ellentéte nagyon érdekes látványt, és kiváló fotótémát nyújt.

    Kilátás a vulkánról
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     A túra után a bátrabbak már öltözhettek is át fürdőruhába, és kis hullámvasutazás, – akarom mondani hajózás – után már lehetett is bevetődni a tengerbe. Néhány tempó, és már nem is a hideg vízben úsztunk, hanem a vulkanikus tevékenységnek köszönhető melegvizes forrásban lubickoltunk. Fekete színű fürdőruha és biztos úszástechnika fontos ehhez a programhoz.

    Miután megszáradtunk, hajóskapitányunk a Szantorini szigetcsoportjához tartozó gyéren lakott sziget, Thirassia kikötőjéhez navigált minket. Itt fogyasztottuk el görög salátából, sült húsokból, tzatzikiből, helyi borokból és görögdinnyéből álló vacsoránkat. Tipikusan olyan emlék, amit jó lesz a téli nagy hidegben felidézni magunkban. Végül a naplementenézés következett, ami a hullámok miatt a vártnál jóval izgalmasabbra sikerült.

    Travelo tipp: csaljon mosolyt a helyiek arcára
    Tanuljanak meg néhány egyszerű kifejezést görögül, el sem tudják képzelni, mekkora sikerük lesz vele. Bár szinte mindenki beszél a szigeten legalább alapszinten angolul, borzasztó hálásak, ha az anyanyelvükön köszönünk, vagy kérünk valamit.
    Köszönöm - Efariszto
    Kérem - Parakaló
    Igen - Né
    Nem - Ohi
    Jó reggelt - Kalimera
    Jó estét - Kaliszpera
    Jó éjszakát - Kalinyikta
    Kérem a számlát! - Logariasmo!
    Szia – Ja szu!
    Viszlát – Adio!

     Vulkáni homok a talpunk alatt

    Ennyi városnézés és akció után két pihenőnapot is beiktattunk, és a két szomszédos strandot, Kamarit és Perissát látogattuk meg. A két helyet a korábban már említett kopár hegy, a Profitisz Ilijász választja el egymástól, a strandok között kis vízitaxik szállítják a turistákat. Hosszú, elegáns hotelekkel, éttermekkel és ékszerüzletekkel szegélyezett tengerparti promenádja miatt nekünk Kamari jobban bejött. Még úgy is, hogy itt a strandidő maximum este hatig tart, utána ugyanis eltűnik a nap a hegy mögött. Ezzel szemben Perissában naplementéig lehet pancsolni. Viszont itt nem olyan szép a sétány – gyakorlatilag egy, az autóközlekedés elől többé-kevésbé lezárt aszfaltos útról van szó –, a szép hotelek helyett pedig inkább kempingeket találunk itt.

    Sok helyen ebédért cserébe napágy jár
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Maga a strandolási élmény viszont nem különbözik, mindkét helyen fekete homokosnak mondott, igazából egészen apró kavicsos, zúzalékos talajt, és tiszta vizet találunk. A napernyők is egységesen nádfedelűek, és mindenhol van öltözőkabin és tusoló is. A napágyakat van, ahol bérelni kell – Perissában 7 eurót fizettünk egy napernyőért és három napágyért – , máshol ha az adott étteremben fogyasztunk, ingyenesen használhatjuk az ágyakat – Kamariban a Stis Varkes étteremnél például ez történt velünk. Azon, hogy az aktuális helyen mi a rendszer, felesleges sokat agyalni: ha tanácstalan arccal lebattyognak a napágyak közé, menten ott terem egy beach boy, és elmondja, mi a helyzet az adott szakszon.

     

    Apró falvak, letűnt korok és a tökéletes tengerparti bár nyomában

     

    Mivel több kisebb helyet is szerettünk volna megnézni a szigeten, úgy döntöttünk, egy napra mi is a közlekedési őskáosz alkotóelemeivé válunk. A Motorinn nevű cégtől béreltünk autót, reggel a szállodánkhoz hozták, este pedig elvitték. Egy automata váltós Opel Corsáért teljeskörű biztosítással 52 eurót fizettünk, és minden rendben volt, bátran ajánljuk őket.

    Utcarészlet, Pyrgos
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Első állomásunk az egykori főváros, Pyrgos volt. A szigeten nyilván egyetlen város sem ússza meg a turisták rohamát, de még ezzel együtt is jóval békésebb és autentikusabb hely látszatát kelti, mint mondjuk az innen hat kilométerre található Fira. Szantorini legmagasabban fekvő településeként kiválóan belátni innen a szigetet. Azon túl, hogy egy kicsit képet kaphatunk róla, hogyan élnek a helyiek, amikor nem a turistákat szórakoztatják, az egykori középkori vár területére érdemes felmenni.

    Innen öt perc autóval Megalochori, ahol már jelentősen több turista nézelődik – pedig egyébként Pyrgos érdekesebb, viszont tény, hogy meredekebb. Ahogyan az előző településen, úgy itt is az a jó, hogy láthatunk a főtéren beszélgető helyieket, nem csak kínai nászutasokat. A település határában pedig a csak Szantorinin jellemző szőlőtermesztési módot is megfigyelhetjük. A köves talajon fészekformában rendezik el a tőkéket, így védve őket az erős széltől. (Akit behatóbban érdekelnek a mezőgazdasági eszközök és a turizmus betörése előtti élet a szigeten, a firai folklórmúzeumot feltétlen látogassa meg, a beugró csak 3 euró, angolul tartanak idegenvezetést.)

    Akrotiri
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Autóval újabb pár perc, és már Akrotiriben is vagyunk. A város mellett az 1960-as évek végén tárták fel egy virágzó bronzkori kikötőváros maradványait. A települést Pompejihez hasonlóan a vulkáni hamu konzerválta az utókor számára. Komplett utcahálózat, vízvezeték-rendszer, háromszintes lakóházak, amforák és falfestmények maradtak fenn. Akkor is különleges élmény, ha amúgy nem rajong az ember az archeológiai leletekért. Több angol nyelvű tájékoztató tábla is kint van, így könnyebb értelmezni, amit látunk. A beugró 5 euró fejenként. Ne hagyják ki!

    Travelo tipp: hogy teljes legyen a kép
    Valamelyik nap a firai buszpályaudvar melletti régeszeti múzeumot (Museum of Prehistoric Thira néven kell keresni) is érdemes megnézni, itt állították ki ugyanis a rengeteg cserépedényt és a gyönyörű falfestményeket – köztünk a rejtélyes, kék majmokat ábrázolót – amit Akrotiriben találtak.

     A nap méltó lezárásaként a sziget egyik legkülönlegesebb strandjára, a Vlichadában található Eros beachre igyekeztünk. Egy földöntúli sziklaformákat felvonultató kanyonban, döngölt földúton megközelíthető Theros Wave Bar maga a paradicsom egy fárasztó nap után: lágy zene, pihenőágyak és kristálytiszta víz fogad. Az árak viszont brutálisak: három ágyért 15 eurót kértek összesen, és még 20 euró értékben fogyasztanunk is kellett. Ez pont három gyümölcsös sorbetre volt elég.

    Theros Wave Bar
    Galéria: Szantorinin nyaraltunk
    (Fotó: mimi / Travelo)

     Viszont annyira különlegesek a sziklaképződmények, és annyira meglepő, hogy a kietlen kanyon végén nem a büdös nagy semmit, hanem ezt a helyet találja az ember, hogy simán megbocsájtja a drágaságot. Ha tehetik, az utolsó napjukra időzítsék az ide tett látogatást, hogy méltón búcsúzzanak a szigettől.

    Itt laktunk mi
    Peri's Hotel: Gépünk Budapestről a késő esti órákban érkezett Athénba, és csak másnap reggel volt járat Szantorinire. A reptéren éjszakázás gondolatával is eljátszottunk, aztán végül szerencsére elvetettük. A reptértől mintegy tíz percnyire fekvő Peri's Hotel ugyanis oda és vissza szállított minket, és egy háromágyas, kényelmes, tiszta, wifis és légkondis szobáért összesen 100 eurót kért. Jobban jártunk, mint a reptér műanyagszékeivel.
    Anatoli Hotel: Amikor szállást kerestünk a szigeten, fontos volt, hogy jól nézzen ki, adjon reggelit, legyen medencéje, sétatávolságban legyen tőle a buszmegálló és valamilyen hangulatos óváros. És nem mellékesen, legyen megfizethető. Ezeknek a feltételeknek mind megfelelt a Fira központjától pár perces sétányira, helyiek lakta városrészben található Hotel Anatoli. A személyet borzasztó kedves volt, a reggeli házias, a wifi a közös terekben ingyenes, a szoba alapvetően kényelmes – egyedül egy ruhaszárító és némi plusz pakolótér jött volna jól –, a medence nagy, a kilátás szép. Mi medencére néző szobát kértünk, ez nagyon csendes és hangulatos volt. Három felnőtt részére, 7 napra, 6 éjszakára, reggelivel együtt 728 eurót fizettünk. Első hallásra nem tűnik kevésnek, de a vulkánra néző oldalon nagyjából fejenként ennyitől indulnak a szobaárak.
    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!