A Genfi-tó különleges klímája mellett Lausanne hangulatát nagyban befolyásolja a város fekvése is. Legalsó pontja a Genfi-tó partján van, míg a tőle légvonalban mindössze néhány kilométerre lévő kilátó több mint ötszáz méterrel magasabban áll a Jura-hegység egyik platóján. Így messziről nézve a város lépcsők, hidak, viaduktok és szerpentinek sokaságának tűnik.

Mivel egy gyalogos városnézéshez elég jó kondíció szükséges, a lustábbaknak érdemes a város tetejére, a Sauvabelin kilátóhoz utazni a 16-os busszal, és onnan leereszkedni a város szíve felé. Így tettünk mi is.

Sziklapárkányra épült templomtól a központig

A kilátóból jól látni a város minden fontos részét, a tó szemközti partján elterülő Eviant – a legendás hófödte csúcsokkal –, és tiszta időben Genfet, vagy akár Montreux-t is. Innen egy kellemes erdei sétaút vezet lefelé a belváros széléhez, ahol érdekes és időnként vicces épületek között sétálhatunk. A rengeteg lépcső, lejtős utca fura megoldásokra kényszerítette az egykori építészeket, de ez teszi bájossá az egész várost.

 Minél lejjebb haladunk, annál régebbi épületek között sétálva jutunk el Lausanne középkori városközpontjához, a katedrálishoz. A templom méreteit még impozánsabbá teszi, hogy egy sziklapárkányra épült, így az alatta elterülő főtérről nézve a torony szinte elveszik az égen. Hatásos még ma is, a középkori emberek számára pedig egyenesen olyan lehetett az érzés, mint manapság nekünk a Burdzs Kalifa aljában állni.

A város mostani központja azonban már nem ez, hanem a Flon, vagyis az a négyszintes csomópont, ahol a két metróvonal mellett a város főbb útvonalai is összefutnak. A tér látképét a viadukt uralja, amiről körülnézve jól beláthatjuk az egész környéket. A tér maga az azonos nevű városrész kapuja is, ahol a modern irodák mellett trendi éttermeket és bárokat is találunk. Mindenképpen érdemes ide estére visszajönni, hiszen a bárok, éttermek újabb és újabb attrakciókkal várják a szórakozni vágyókat. Arról nem beszélve, hogy több hollywoodi híresség is gyakran megfordul itt.

Lausanne és környéke egyébként számos kisebb és nagyobb nemzetközi vállalatnak ad otthont, így nagyon sok külföldi él itt. A közelben van a legismertebb svájci csokoládé- és kávékapszula gyártó cég székhelye is, így hallottunk olyan történetet is, amely szerint valaki hirtelen George Clooney-val találta szembe magát a Voie du Chariot-on sétálva. Szóval már csak ezért is érdemes lehet elutazni ide.

Itt a metró is a hegyoldalra fut

A Flon-negyedből tovább ereszkedve a modern épületeket egyszer csak újra a 19. században épült paloták váltják, melyek jó része eleve szállodának készült, és a mai napig ezt a funkciót tölti be. A partot elérve visszafelé érdemes a 2-es metróra szállni, ugyanis ilyen közlekedési élményben egész Európában csak itt lehet részünk.

 Amíg ugyanis az 1-es metróvonal a tóparttal párhuzamosan, nagyjából vízszintesen fut, addig a 2-es vonal szerelvényei a hegyoldal irányába, felfelé indulnak el. Ahogy a vezető nélküli szerelvények a város felső része felé haladnak, egyre meredekebb emelkedőn kaptatnak felfelé, aminek megfelelően az állomások peronjai is lejtősek. Ez először is rettentő furcsa élmény volt, de a vacsorához elfogyasztott néhány pohár bor után egyenesen ijesztő az idevezető lépcsőkről a peronra lépni.

A villa, ahol a NOB megalakult

A rengeteg múzeumot és kisebb-nagyobb kiállítást mind nem sorolnánk fel, de Lausanne-ban járva van egy hely, amit kötelezően látni kell. A város 1994 óta a Nemzetközi Olimpia Bizottság (IOC - International Olympic Committee) hivatalos fővárosa, és magát a mozgalmat 1894-ben Coubertin báró itt, a Mont-Repos villában hívta életre. Nem csoda, hogy az IOC székháza mellett az Olimpiai Múzeum is Lausanne-ban kapott helyet.

Odabenn a látogatók megismerkedhetnek az ókori és újkori olimpiák történetével, a leghíresebb sportolókkal, a számos relikvia mellett pedig jó néhány magyar vonatkozású tárgyat is találni. Nekünk legjobban a kiállításnak az a része tetszett, ahol a lángot szállító fáklyákat és az érmeket mutatják be. De az a kiállított olimpiai dobogó is népszerű, amelyen bárki kipróbálhatja, hogy milyen érzés annak a legfelső fokára felállni.