Az elmúlt hetek sem múltak el történelmi jelentőségű találkozók nélkül, de már december óta tudjuk, hogy az Egyesült Államok és Kuba jelentős lépéseket tett és tesz a közeledés érdekében. Az embargó feloldásának és a befektetők érkezésébek számos áldásos hatása mellett azonban számítani lehet arra is, hogy Kuba egyedi hangulata rövid idő alatt elvész.

Erre a folyamatra figyelmeztet a cnn.com cikke is, arra buzdítva az utazókat, hogy ha kíváncsiak, mi az az utánozhatatlan egyveleg, amiért Kuba annyira szerethető, minél előbb menjenek, és nézzék meg maguknak a változások előtti az utolsó pillanatban.

Ha megpróbáljuk megfogni, miből ered az egyediség, egyértelmű az indok. Ahogy Hugo Cancio, a Fuego Megia Group képviselője fogalmaz: „itt még mindig 1959-ben vagyunk".

A bámulatos ötvenes évekbeli autók mellett az épületek is a múltban ragadtak, de a befeketetők, akik csak a startjelre várnak, hogy elkezdődhessenek a beruházások, nagyon hamar meg fogják változtatni a városok összképét.

Gond lehet a megnövekedő dohánykereslet is, mert a kubai termelők nem szeretnék elkövetni ugyanazt a hibát, mint 1990-ben, amikor a hirtelen megugró igények nagyobb mennyiségű, de gyengébb minőségű alapanyagot eredményeztek. Most szívesebben maradnának a minőségnél, és ha nem termelnek az amerikai keresletnek megfelelően többet, akkor valószínűleg egekbe szökik a kubai szivar ára.

Megnyílhatnak a lehetőségek az óceánjáró hajókat üzemeltető társaságok előtt is. Verseny alakul majd ki az embargó előtti maroknyi úttörő vállalkozás és az újak között, ami előreláthatólag infrastruktúrafejlesztéssel és további építkezésekkel jár majd.