Nem tudom, önök hogy vannak vele, én álló nap tudnék reggelizni. Szerintem egyszerűen csodálatos minden, amit reggelire lehet enni, a gyümölcsök, a joghurt, a zabpehely, a zabkása, a croissant, a lekvár, narancslé, a pirítóson olvadó vaj... Nem igazán értem, hogy ezeket hogy nem lehet kívánni a nap folyamán bármikor. De különösen reggel.

Vannak viszont olyan embertársaink, akik először is másféle dolgokat kívánnak, úgyhogy pontosítani kell, hogy én maximum kontinentális reggeli-fixált vagyok, a bab vagy a véres hurka – ebben az időpontban biztosan – nem az én „asztalom". Másodszor pedig nemrég szólt valaki, hogy a reggeli egy tál forró leves is lehet. Thaiföldön nincs péksüti – mondta az illető, és bevallom, hogy addig ez az eshetőség föl se merült bennem.

A gyerekek többsége ezen a helyes videón, amely nemrég bejárta a közösségi oldalakat, a kávét találta a legborzasztóbb ízű reggeli tápláléknak (egyikük szerint épp olyan, mint a „tehénkaki"), ezzel szemben a százéves tojást jóízűen bepuszilták.

A vicces pofákon felbuzdulva, amiket a koreai vagy a holland reggeliket kóstolva vágnak, és mivel nemsokára itt a böjt vége, amikor rászabadulhatunk a húsvéti sonkára, úgy döntöttem, futok én is egy kört a fura reggelik világában. Hátha tudok újat mutatni!

Jöjjenek, és csodálkozzunk együtt azon, hogy még a jóléti Európában is előfordul, hogy rettentő egészségtelen tízórait kapnak az iskolások. Vagy hogy van, ahol merő véletlenül mérgezőre sikerülhet egy reggeli, de olyan is, ahol egy fél birkafej nézhet ránk a tányérunkból egy relatíve korai órán.

A legrostosabb: a kimcsi

A gyerekeknek a videón nem nagyon jött be a koreai reggeli, amely főleg csípős dolgokból (pl. levesből is) és a hagyományos koreai superfood-ból, az ún. kimcsiből állt. Ez nem más, mint egyfajta savanyított káposzta, amiben kalória szinte nincs, cserébe teli van vitaminnal és rostokkal, vagyis a mindenkori táplálkozástani trendek szerint is szuperegészséges. A szaga viszont állítólag elég brutális, emiatt gyakran tartják külön hűtőben. Nemcsak reggelire eszik, hanem bármihez.

A legbüdösebb: a százéves tojás

A legismertebb kínai furiétel szagban biztosan felveszi a versenyt a szomszédok káposztájával. Kénes, ammóniás aromája van, a látvány pedig a fekete héjjal, a sárga fehérjével és a sötétzöld sárgájával elég elbizonytalanító. Ízre azonban állítólag semmi igazán extrém – a srácok is imádták a felszolgált levessel – a hangsúly a tartósításon van, amit általában kacsatojás felhasználásával faszénből, mészből, sóból és vízből álló keverék segítségével kiviteleznek.

A legcsúfabb: huitlacoche

A mexikóiaknak ez az sok helyütt kedvencek beállított, de valójában nagyonis megosztó csemegéje nem más, mint a kukoricán tenyésző üszöggomba. A kellő méretűre hizlalt, szürke csomókat lefejtik a kukoricaszemekről, és tortillába tekerve sajttal, vagy levesbetétként, ízesítőként fogyasztják. A huitlacoche (ejtsd: 'uitlakoccse') ízét a magyarok számára a gombához hasonlóként lehet körülírni, illetve, ha valaki ismeri a cukkinivirágot, ahhoz közelít leginkább. Konzervben is kapható: a szottyos szürke galacsinok elég undik így kontinentális szemmel, ám szintén nemcsak reggeli lehet belőlük.

A legéletveszélyesebb: az akiszilva

A Karibi-szigetvilágban jellemző akiszilvában nem a mellé elfogyasztott fehércukor vagy zsír lehet halálos, hanem ha rosszul készítik elő. Az akiszilva vagy ackee csak teljesen érett állapotában, csak a piros részektől teljesen megtisztítva fogyasztható, ellenkező esetben hánytat, súlyos esetben halálos méreg. Őszintén szólva akar a franc ezzel szórakozni reggel, de finom lehet, ha a jamaikaiak mégis vállalják a kockázatot. Vajban sütik, minden napszakban.

A leghorrorabb: pacha

A pacha (más néven khash, kale pache vagy pača) egy korán reggel fogyasztott ünnepi leves, ami valamilyen állat fejéből és például csicseriborsóból készül (a Közel-Kelet számos országának végtelen sok receptjétől függően). Állítólag csodálatosan finom, miután megbékéltünk a letagadhatatlan ténnyel, hogy egy koponya úszik előttünk a tálban. A legfinibb falat benne a szem.

A legértelmezhetetlenebb: a marmite és a vegemite

Ha valami nyúlósat és feketét szeretnének a vajas kenyerünkre kenni reggel, akkor én becsületes, autentikus szatmári szilvalekvárt javaslok; namost ugyanez, vagy bármi hasonló sósban némileg értelmezhetetlen a számomra. Az angolok viszont éppenséggel egy agyonsózott, keserű és egyben savanyú ipari mellékterméket, a Marmite-ot fogyasztják előszeretettel, nem beszélve az ausztrálokról, akik ugyanezt a ragacsot tolják, csak más néven (Vegemite). Állítólag mindkét fura pasztában rengeteg az egészséges B12 vitamin. Nos, rendben.

A legterhelőbb: haggis

A magyaroknak a disznósajt és a véres hurka után természetesen tök unalmas a skótok próbálkozása valamiféle brutálisabb étel előállítására, de nem rossz, nem rossz az irány. A specialitást birka- vagy borjúbelsőségekből hagyma, marhafaggyú és zabdara hozzáadásával készítik, juhgyomorban főzik, és reggelire felszeletelve tálalják további zsíros dolgok (tükörtojás, sült szalonna, sült szalámi) társaságában.

A legegészségtelenebb: hagelslag

A hollandok évente több ezer tonna csokireszeléket fogyasztanak el vajaskenyéren és pirítóson, vagy csak úgy a zacskóból. Fönt a videón látható szendvicsekre táblás csokit reszeltek, és nem a készen kapható hagelslaggal (ejtsd: 'hahlslahh') készültek, de a lényeg ugyanaz. Egy szelet kenyér vajjal vagy margarinnal, rajta a változatos ízekben és akár színekben pompázó csokidarabkák, hozzá egy pohár tej, és a vércukorszint hergelése meg is van. A gyerekek ugyanezt viszik magukkal az iskolába, csak két kenyér között – mintha arrafelé még nem is hallottak volna tudatos táplálkozásról.

A legellenállhatatlanabb: a churro

Az olajban sült édességek közül ez a latin holmi tűnik a legkomolyabbnak, tényleg, fényevő legyen a talpán, aki kibírja kóstolás nélkül. Hogy néha fahéjas cukorba forgatják, és forró olvasztott csokiba, esetleg tejeskávéba lehet mártogatni, mindez a tökéletes hedonista reggeli kellékévé avatja, melynek során ráérősen bámulhatunk ki egy kávézó ablakán, és elgondolkozhatunk mindenfélén, például, hogy aki a churrót feltalálta, rossz ember nem lehetett.

Amint a bemutatott ételek többségéből látszik, a kontinentális reggelikultúra tűnik inkább furcsának annak ismeretében, hogy a világ sok pontján nincs akkora eltérés a reggelire, ebédre és vacsorára feltálalt fogások között. Mindenesetre nem árt képben lenni ahelyett, hogy az ember pékséget keresne Malajziában.

Persze nem valószínű, hogy ezek után elszakadok a kontinentális reggelitől. Mint ahogy most, amíg önök végigkattintják a galériát, megyek is, hogy megreggelizzek, ma eddig másodszor.