Funiculi, funicula - meredek siklókalandok

145 éve, 1870. március 2-án adták át a forgalomnak a budavári gőzsiklót, mai nevén Budavári Siklót. Éljen! Azóta már nem gőz. Viszont gondolhatják, hogy ahogy a legtöbb siklót, a budait sem turistáknak építették eredetileg. Siklóvasútból pedig olyan sok van szerte a világban, hogy ember legyen a talpán, aki képes kiválogatni közülük egy ilyen ünnepi cikkhez a legérdekesebbeket. Mi úgy-ahogy megpróbáltuk.

A három tenor fülembe mászó Funiculì, funiculà-járól most értettem meg, hogy nem egy spagettireklám aláfestőzenéje, hanem nápolyi zenedarab, ami a világ egyetlen aktív vulkánra épült, már nem létező siklójáról szól a Vezúvon. A lelki szemeim előtt viszont továbbra is tekeredik a spagetti, akár a kulturális (sodrony)szálak. Legalább lenne valahol egy videó a „Funiculì" ütemére vágott siklókkal, ahogy robognak hegyre fel, hegyről le, alagútban, házakon át, erdőben és tóparton, és önök máris jobban értenének mindent – de nincs.

 

Zágráb Galéria: Funiculi, funicula – siklózzunk vidáman!Fotó: flickr

Úgyhogy kénytelenek lesznek beérni vele, hogy elmondom, a siklók nem keverendők össze a kötélpályákkal, felvonókkal és a fogaskerekűkkel. Eredeti funkciójuk pedig rendszerint teljesen prózai volt, közösségi közlekedés vagy ipari célú szállítás a meredek dombokkal vagy hegyekkel nehezített terepen.

Ennek megfelelően a legeket Svájcban, illetve az Alpokban találjuk. De jelentős az egy főre eső siklók száma Dél-Amerika hegységeiben, valamint az ipari forradalom második hullámának országaiban, Angliában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia városaiban, és ezenkívül még Portugáliában is.

 

Budavári Sikló

 

Európában elsőként Lyonban állítottak forgalomba siklóvonalakat kifejezett személyszállítási céllal 1862-től. Margit és Gellért, a két elválaszthatatlan siklókocsi Budán a lyoni minta alapján kezdte meg ingajáratát a várbeli hivatalnokok és a lakók napi közlekedésének megkönnyítésére. Népszerűségük azután sem csökkent, hogy a húszas évektől megindult az autóbusz-közlekedés, és ehhez a kabinokból élvezhető egyedülállóan szép kilátás biztosan hozzájárult. A Budavári Sikló 1987 óta a világörökség része.

 

Egyszer fent, egyszer lent: így telik Gellért és Margit élete Budán
Galéria: Funiculi, funicula – siklózzunk vidáman!
Fotó: Mark H. Milstein / Northfoto

 

Két leg a Monarchiából: Salzburg és Zágráb

 

A Nonnbergi apátság és Hohensalzburg vára között közlekedő Reißzug a legrégebben feljegyzett siklóvasút, és feltehetően a legrégebbi vasút a világon, amelyet már 1496-tól építőanyag-szállításra használhattak Salzburgban. Hogy ne váljon a hegyi erőd gyenge pontjává, később falakkal vették körül, és évszázadokon át a segítségével jutott fel az élelmiszer és minden más a várba olyankor is, amikor az utak járhatatlanok voltak. Összesen öt védőfalon halad át, és minden átjáróját vastag faajtókkal lehet lezárni. Az egykor ember- vagy lóvontatású konstrukciót 1910-ben cserélték gépekre; azonban a Reißzug napjainkban is csak szállítóeszközként funkcionál, a nyilvánosságtól elzárva. Ötszáz éves múltja remek példa a siklók időtálló egyszerűségére és hasznosságára.

 

Festungsbahn, Salzburg - 2011-ben teljesen megújult
Galéria: Funiculi, funicula – siklózzunk vidáman!
Fotó: Sascha Klauer / flickr

Ugyanitt azonban – miután Hohensalzburg hatalmas vára már a 19. században turistalátványosságként működött – a turisták számára is akad egy érdekes sikló. A Festungsbahn ('várvasút') 1892-es megnyitásakor vízhajtású szerkezet volt (azaz a fenti kocsi tartályába vizet töltve, kellő súlyt elérve indult a menet, és az alsó kocsi felvontatása), mára többszöri modernizálás után sem tűnik tájidegennek, és körülbelül egy perc alatt teszi meg az utat a felső állomásra.

A Monarchiában biztosan a legrövidebb pályával a zágrábi sikló rendelkezik, mindössze hatvanhat métert tesz meg, és egy harmincméteres szintkülönbséget hidal át az óváros felső (Gornji grad) és alsó (Donji grad) része között. Mivel tényleg nehéz elhinni, hogy ennél rövidebb sikló létezik, előszeretettel hirdetik a világ legrövidebb siklóvasútjaként – de ez valójában horvátos túlzás. Annál romantikusabb egy szűk kis utca végén séta közben meglátni (és megszeretni) a két kék siklókabint.

 

Svájc: nem normálisak

 

A legdurvább hegyi járművek földjén már járt aTravelo , és ki is próbált szépen mindent. Ennek ellenére a Gelmerbahn nevű, százhat százalékos meredekségű, nyitott, biztonsági öv nélküli kocsikkal üzemelő siklópálya annyira brutál , hogy kihagyhatatlan a listából. Csak nézzék meg. Önök szerint normálisak? Hát nem.

 

Gelmerbahn, Svájc
Galéria: Funiculi, funicula – siklózzunk vidáman!
Fotó: Thomas B. Wyler / flickr

 

Kilátás a Montserratról

 

A Barcelonától hatvan kilométerre magasodó hegyen, a Montserraton található kolostorhoz és a hegycsúcsokhoz több kötélpályás jármű is közlekedik, közülük kettő sikló. A Szent János (vagy Sant Joan) vonal üvegtetejű kabinjaival Európa egyik legpazarabb kilátásában részesíthet minket a sziklákra, és a távolban a tengerre. A kolostortól indul, felső állomása a kolostor fölötti kilátó, illetve a Szent János kápolna. A kolostor szintjétől lefelé induló, rövidebb vonal a Funicular de la Santa Cova, amely ahhoz a barlangkápolnához visz, ahol a legenda szerint egy pásztor megtalálta a Fekete Madonna kegyszobrocskát.

 

A Santa Maria de Montserrat kolostor a Sant Joan szemszögéből
Galéria: Funiculi, funicula – siklózzunk vidáman!
Fotó: Spectrum Colour Library / Northfoto

 

Mågelibanen: hullámvasút az északi vadon közepén

 

A hordalandi (Norvégia) siklót, amely favázas struktúrája és kis, nyitott kocsijai miatt leginkább egy rendhagyó hullámvasúthoz hasonlít, 1912-ben a hegyi tavaknál dolgozó munkások és munkaeszközeik szállítására építették. 1956-ban felújították és megnyitották a nagyközönség előtt, így könnyen elérhetővé váltak a környék különleges sziklaképződményei, például a Trolltunga. Ha a Montserratnál elég menőnek találták a kilátást, ettől most tényleg elakad a szavuk. Te jó ég.

 

A legtöbb vonal egyszerre egy mesés kikötővárosban: Valparaíso

 

Úgy tűnik, nincs konszenzus róla, hogy valaha összesen hány sikló szolgált a chilei városban, egyes kalauzok szerint huszonhat, mások szerint harminchárom. Vagy harminc, amiből tizenöt maradt. Vagyis tizenhat. Kilenc. Pontosabban hét. Nem, hanem nyolc működik, és tizennyolcat zártak be. Tizennégy még megvan! Vagy mégsem?

 

Ascensor Artillería, Valparaíso, Chile Galéria: Funiculi, funicula – siklózzunk vidáman!Fotó: Jeanette Santander Saldias / flickr

A legjobb lesz, ha ki-ki megszámolja őket magának, amikor arra jár. Mert megkeresni, és felfedezni őket fantasztikus élmény lehet ebben a bohém, sokdombú városban. A siklók egy része magánüzemeltetésű, vagy közösségi alapon működnek, de mind nagyon olcsó, és egykor a tömegközlekedés szerves részét alkották. Ma, források hiányban sok vonal áll közel az állagromlás miatti bezáráshoz – egyesek mindeközben színpompás, cirkuszi kocsikhoz hasonló festéssel hívják fel magukra a figyelmet.

 

+1 trópusi turistavakító sikló, ami azért hasznos is

 

A Salamon-szigeteki Honiarában található King Solomon Hotel apartmanjainak bejáratához építettek egy privát siklót, amit a TripAdvisor szerint a vendégek egyszerűen imádnak.

Mindezek után ne mondják, hogy siklózni elavult és uncsi!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek