Kell-e félni Tunéziában?

Másztunk ókori romokat rendőri kísérettel, láttunk több mint kétezer éves amfiteátrum aljában eldugva posztoló rendőrautót, és voltunk a szeptemberben bezárt és a terror emlékét őrző szúszai hotel kertjében is. Öt napot töltöttünk Tunéziában, félnünk sehol nem kellett.


Tunézia turizmusa az arab tavasz óta labilis, terrorellenes hadjárata miatt az országot a szélsőséges erők, az Iszlám Állam és az al-Kaida célkeresztjébe került. Az ország gazdaságának egyetlen motorja az idén roggyant meg igazán: március közepén, amíg a tuniszi parlamentben terrorellenes törvényekről tárgyaltak, a szomszédos Bardo Múzeumban 23 turistát lőttek le az ISIS terroristái. Júniusban a szúszai tengerpart legzsúfoltabb strandszakaszán egy gumicsónakból a partra ugró kalasnyikovos terrorista mészárolt le minden útjába kerülő és a hotelbe menekülő turistát - akkor 39 ember halt meg, negyvenen megsebesültek.

Az elmúlt néhány hónap alatt hotelláncok vonultak ki az országból, turisták július óta szinte alig vannak, szeptember végére a szállodák nyolcvan százaléka bezárt - pedig korábban a főszezon novemberig is bőven kitartott. Mi október végén jártunk Tunéziában, amikor a tengerparton, a körforgalmakban, az üzletsorokon és turisták által sűrűn látogatott helyeken már fegyveres katonák és rendőrök posztoltak. Mutatjuk, mit tapasztaltunk.

Douggai romok és az ókori színház
Galéria: Kell-e félni Tunéziában?
Fotó: Szekeres Andrea / Travelo

A távolabbi helyekre tartó turistabuszok június óta körzethatártól körzethatárig rendőrautós felvezetést kapnak. A mi idegenvezetőnk telefonja például fél óránként csörgött, hogy megkérdezzék, mikor merre tartunk, mert úgy adnak mellénk fegyveres kísérőt. Első napunkon, amikor 250 kilométert utaztunk Gammarthból, hogy megnézzük Dougga romjait, mindezt a minket kísérő civil ruhás rendőrökkel együtt tettük.

Talán ők is először járták be ilyen részletességgel Észak-Afrika különlegesen jó állapotban fennmaradt római kori városát, és hozzánk hasonlóan talán először mászták végig a gyönyörű szabadtéri színház hatvan centi magas lépcsőit - amelyet egyébként még ma is a nézők koptatnak az alkalmi színházi előadások miatt. A helyes, idősebb helyi vezetőnk Mohammed ajándéknak szánt, rögtönzött félszeg éneklése a kiváló akusztikájú színház színpadán külön lenyűgözött minket. Ő mesélte és mutatta meg aztán, hogy milyen helyiségeket, szokásokat és sztorikat képzeljünk minden romnak látszó kődarab mögé. Sehol nem kérte, hogy vegyük elő legvadabb fantáziánkat, inkább részleteiben mutatta meg, hogyan és miért használták például bő kétezer éve a félköríves, tizenkét személyes római wc-t, és előtte a kismedencét.

Egy rongydarab, egy bot, és némi fantázia kell csak ahhoz, hogy elképzeljük, milyen volt az ókorban wc-papír és bidé nélkül élni
Galéria: Kell-e félni Tunéziában?
Fotó: Szekeres Andrea / Travelo

A fegyveres kísérőink a rövidebb kiruccanásainknál már elmaradtak, de például El Jem-ben, a világ 3. legnagyobb amfiteátrumának egy eldugott részében ugyanúgy ott ültek egy kocsiban. A római Colosseummal való megdöbbentő hasonlósága miatt egyébként az épületről készült fotó könnyen bekeverhető a római vakációs albumunkba. Kivéve persze akkor, ha úgy fotózunk, hogy a látképbe a helyszínt bérlő két dromedárt is belekomponáljuk. Ha azonban így teszünk, készüljünk fel arra, hogy a tevehajcsár bizony két dínárt fog kérni a fotóért.

De menjenek be mielőbb, nézzenek szét az egykor gladiátorok uralta arénában, vagy alatta az alagsorban, ahol a vadállatokkal együtt, de külön cellákban tartották őket. És mindenképp jussanak fel egészen a felső szintre, ahonnan a legszebb panorámás képeket lehet lőni az apró házas településről.

El Jem amfiteátrum
Galéria: Kell-e félni Tunéziában?
Fotó: Szekeres Andrea / Travelo

Nem kaptunk már rendőri kíséretet, csak telefonos ellenőrzéseket idegenvezetőnkön keresztül akkor is, amikor a szúszai és a hammameti medinákba, az arab városok óvárosi negyedébe tartottunk. Igaz, amikor már odaértünk, a mecset körül számos rendőrautó parkolt szétszórtan. Persze erről minden gondolatunkat elterelte a mindig változó ütemben hömpölygő tömeg és a szúszai piac üzleteiből áradó illat, ahol a levegő jóval magasabb koncentrációban tartalmazta a sáfrány és a helyi jokernek számító ötféle fűszerkeverék illatát.

Árulnak itt ruhát, háztartási eszközt, kaméleont, kilóra 5-8 dínárért hosszú ágakon függő datolyát, de igazából bármit, aminek régen mi is csak a hétvégi KGST piacainkon örültünk. Talán csak annyi különbséggel, hogy itt viszont tényleg minden egy kiabálós aukció során cserél gazdát.

Hentesek Szúszában
Galéria: Kell-e félni Tunéziában?
Fotó: Szekeres Andrea / Travelo

Külön utcában, szagokban is könnyen beazonosítható módon találtuk a halak és tengeri herkentyűk standjait, de a piaci tematikától függetlenül bárhol megjelenhet egy hentes, amely logós cégtábla helyett pultjának felső részére szarvasmarha- vagy tevefejet tűzött megkülönböztetésként. Ennek és az állatok többi pultra pakolt alkatrészei miatt láthatóan nemcsak a turisták járnak csodájára, de a helyi legyek is.

Bőrtáskákért, övekért, kabátokért és szuvenírekért már inkább a hammamethi bazársorba érdemes elmenni, ahol az utóbbi időben turistát egyre kevésbé látott, mégis vidám eladók kínálják portékáikat. És mosolyogva mennek bele az alkudozós játékba még akkor is, ha tudják, a végén úgyis negyed annyiért hozza el a turista tőlük az árut, mint amennyiért ők adták volna. Aki pedig a nagy alkudozásban megéhezett, az próbálja ki a bazársorok és az utcák helyi ízeit! A legjobb streetfood ételekről a Streetkitchen blog forgatott videót, amit ide kattintva nézhet meg.

Sidi Bou Said
Galéria: Kell-e félni Tunéziában?
Fotó: Szekeres Andrea / Travelo

Ha azonban valami igazán különleges, szép helyre vágynak, egyszer mindenképp menjenek el Sidi Bou Said-be, Tunisz legfestőibb városrészébe, ahol nem lehet olyan éttermet és vendégházat választani, amelynek ablaka vagy tetőterasza ne a tengerre nézne. Tunéziában mindent ennek rendeltek alá, ezt bizonyítják a falu kékre festett, tengert idéző ablakrácsai, ajtófélfái és a napfényt visszatükröző fehérre meszelt házfalak is - ennek köszönhető, hogy még esőben is azt a hatást keltik, mintha sütne a nap.

Mikor induljunk?

Egy biztos, annak, aki nem szeret a forróságban várost nézni, októbertől márciusig érdemes ezt terveznie. A téli depresszió elől menekülve például kifejezetten ideális hely Tunézia. Bajkó Enikő idegenvezetőnk szerint a téli hónapokban sok nyugdíjas választja pl. a 10-12 fokos Szúszát, és néhányan közülük akár három hónapra is maradnak. Ilyen Ilonka néni, aki épp akkor érkezett a szúszai hotelbe, amikor mi onnan kijelentkeztünk. Családja nincs, férje meghalt, idős korára pedig elhatározta, hogy megengedi magának azt a luxust, hogy novembertől január végéig beköltözik a hotel egyik emeleti szobájába, a napjait tengerparti sétával indítja, miközben élvezi a csendet és a gyönyörű környezetet, amit ez az arab ország kínál. Az erkélyes szobáját erre az időre napi háromszori étkezéssel cirka 750 ezer forintért bérli, és állítása szerint kicserélődve tér haza a tavaszt várni, amit mi el is hiszünk neki.

Egyáltalán merjünk elindulni?

Néhány napja arról szóltak a hírek, hogy a tuniszi utcán a tunéziai elnök őrségét szállító buszon egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát,13 elnöki gárdista halálát okozva. Ezért kedd este óta 30 napig országos szükségállapotot, Tuniszban pedig éjszakai kijárási tilalmat hirdettek ki. Tunézia ma már ott tart, hogy biztonsági megfontolásból falépítésbe kezdett líbiai határán, amelynek másik oldalán dzsihadista táborokban képzik a szélsőséges iszlamistákat.

Bár a Külügyminisztérium Konzuli Szolgálata jelenleg a fővárosba, Tuniszba nem tanácsolja az utazást, az országot még mindig a 2. fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok közé sorolja. Egy hónappal ezelőtti utazásunk alatt a szigorúbb reptéri ellenőrzés és az állandó rendőri, katonai jelenlét mellett, ami ma már itthon is természetes (nem az, de elfogadott), sosem éreztük, hogy félnünk kellene. Szúsza, Gammarth, Hammameth városai nyugodtak, csendesek, a helyiek és a turizmusban dolgozók kifejezetten jószívűek és vendégszeretőek.

A június 26. emlékét őrző hotel előtti emlékhely
Galéria: Kell-e félni Tunéziában?
Fotó: Szekeres Andrea / Travelo

Különös érzés volt, amikor a szeptemberben bezárt és a terror emlékét őrző szúszai hotel előtti partszakaszon sétáltunk, ahol a gondnok beengedett minket a szálloda kertjébe. Mesélt a júniusi napról halottakkal, félelemtől reszkető és alagsorba menekülő turistákkal, és arról az összefogásról a vendégek és személyzet részéről, amiről egy táblát is állított a hotel vezetősége. Aztán leszakította nekünk a gazdátlannak tűnő kert utolsó szál rózsáit, és az utolsó néhány citromfüvet a hotel konyhaablaka alatti fűszereskertből. Ott, és akkor az a partszakasz valahogy még üresebbnek tűnt.

Hasznos tudnivalók
A hivatalos fizetőeszköz a tunéziai dínár (1 euró=két tunéziai dínár), de a bazárokban, üzletekben és éttermekben elfogadják az eurót, dollárt is. Az országból nem lehet kivinni dínárt, így a megmaradt összeget legkésőbb a reptéren érdemes visszaváltani. Általános tudnivalókat Tunéziáról ide kattintva talál, repülőjegyet a Tunis Air bécsi indulással kínál a Tunis Carthage repülőtérre. A múzeumokról itt tájékozódhat.

 

Az utazáson a Tunis Air és a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal meghívására vettünk részt.

Újabb cikkünk ebben a témában:

Európai városok kivetítőin közvetítenek élőben Tunéziából - 2016.06.01.
Új marketingkampányba kezd Tunézia: május 31. és június 2. között interaktív citylight felületeken, élő kapcsolásban pillanthatnak bele az ország hétköznapjaiba a járókelők több európai nagyvárosban.

Visszatértek a turisták Tunéziába
- 2016.10.14.
Újból megélénkült a turizmus Tunéziában, az idén az első kilenc hónapban több mint négymillió turista érkezett az észak-afrikai országba, és a nyári szezonban június-októberben is kétszámjegyű volt a növekedés.

Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek