Ciprus a slow food igazi hazája

Ciprus strandjainak vizéből szinte inni lehet, és bár a háromórás mezék hosszúnak tűnhetnek egy európai számára, a szigetben sokkal több van a homokos tengerpart és a finom falatok kombójánál. Öt napot töltöttünk Cipruson, elsőként Agia Napáról, a slow foodról és a vizes programokról mesélünk.

Amikor kiderült, hogy Ciprus szigetén május elején öt egész napot tölthetek egy sajtóúton, az ismerőseim az alábbi listával álltak elő: vigyek kalapot vagy kendőt, mert forróság lesz, keressek szív alakú követ Aphrodite sziklája közelében, majd megtudom miért, és vegyek nekik porcukorba mártott zselatinkockát, aminek a nevét nem tudják, de állítólag ízében annyira meghökkentő, hogy már szinte jó. És tulajdonképpen igazuk van, Ciprusról sokaknak - pláne azoknak, akik legfeljebb csak térképen látták előtte a szigetet - az örök napos, a fehér homokos és a finom falatos jelzős szerkezetek ugranak be elsőre. És amíg régen minden valamirevaló utazási prospektus Ciprus ennél sokkal több felütéssel kezdődött, addig ma már külön kiadványokban csábítják a gasztro-, a strand-, és a kultúrturistákat, mert a sziget tényleg több mindennél. Cikksorozatunk első részében a helyi konyhára és az édes- és sósvízi attrakciókra fókuszálunk.

Ciprus déli partvidékének vadregényes darabjaForrás: Juergen Richter / Europress / Getty

A Földközi-tenger medencéjének harmadik legnagyobb szigete, Ciprus nagyjából tízszer is elférne hazánk térképén, így aztán tényleg könnyedén végigjárható akár egyetlen napi autóúton. Ugyanakkor a basszusgitár alakú sziget a part mentén már nem hajózható körbe (csak Törökország külön engedélyével és kerülő útvonalon), ugyanis '74 óta a sziget észak-keleti részét a törökök foglalták el, két kisebb részén pedig 1960 óta brit katonák állomásoznak. Az unióba való belépéstől az egyesülést remélték, és bár az eurót sikerült bevezetniük, még csak most tartanak ott, hogy a reményük talán valósággá is válik.

A piros nyuszikra vigyáznak

Két és fél órás repülés után a kora esti órákban érkeztünk meg a fülledten meleg, párás Larnakába, a repülő oda és vissza is szinte dugig volt, ami köszönhető annak, hogy a Ryanair ettől a nyártól kezdve beszüntette ciprusi járatát Pafosba. Fapadosként így a Wizz Air az egyetlen légitársaság, amely Ciprusra repül és időponttól függően teljesen változó árakon kínálja jegyeit. Így aztán éppúgy találunk júniusban 32 ezer forintért jegyet, mint augusztus elején 17 ezerért vagy szeptember második hetében 14 ezer forintért - ez szerintünk a legjobb időpont a szigetre utazni, mivel a tenger még meleg, a tömeg és a hőség viszont mérsékeltebb.

A larnakai reptérről, a taxi mellett, több helyközi buszjárattal is eljuthatunk a sziget fontosabb városaiba és üdülőhelyeire, a ciprusi autópályák egyébként is könnyen járhatók, mindenhol angol nyelvű tábla segíti a külföldiek tájékozódását. Autókat napi 20 eurótól kezdődően bérelhetünk. Az ilyen kocsiknak piros rendszámaik vannak, amivel a helyieket figyelmeztetik, hogy ha ilyet látnak (ők piros nyuszinak becézik), legyenek elnézőek, nem biztos, hogy a benne ülő sofőr tisztában van a baloldali közlekedés szabályaival.

Egy hotel a bulizóknak

Mi az első éjszakán az Agia Napa központjától nem messze található Piere Anne Hotelben szálltunk meg. A tenger partján fekvő strandhotelnek három épülete van, a szobák többsége a tengerre néz, előtte egy húsz méter széles homokos terület húzódik és egy kis sétálósáv, amin a limanaki kikötőig futnak el reggelente a sportosabb turisták. A hotel előtti nagyobb lagúnaformájú medencében főleg az angolok ugrálnak, akik állítólag sosem fürdenek tengervízben, de nagyon sok orosz és skandináv lakója is volt a hotelnek, ami összességében is jól tükrözte a Ciprusra látogató turisták nemzetiségét.

Agia Napa, Piere Anne HotelForrás: Travelo

A napozóteraszon reggeltől késő estig szól a house, a hófehér párnás kanapékat és foteleket koktélozgató huszonévesek lepik el, akikre, ha nagyot karcolt az előző éjszaka, a másnapot már a part menti nyugágyakban kezdik. A szobák falai vékonyak, tisztán lehet hallani, amikor a szomszéd először ismerkedik a ciprusi világítás rejtelmeivel, ahogy le- és fel pöckölgeti a számtalan fali kapcsolót vagy a 220 voltos átalakítót dugja be vagy húzza ki a konnektorból. A ciprusi internet az életfilozófiájukhoz igazodva komótos. Ebben a hotelben a netért 4 eurót kell óránként fizetni és járni a naptáncot, hogy az esőáztatta netes kábelek kiszáradjanak. Érkezésünkkel együtt négy napos esőzést vittünk a szigetre, a recepciós szerint másfél napig a csapadék zárta el a hotelt a világhálótól. A hotelben meglepően sok magyar fiatal dolgozik, akik egy-vagy két idényre mennek Ciprusra munkát vállalni, vagy a kötelező gyakorlatukat tölteni, és mindig van egy jó szavuk a magyar turistákhoz vagy egy ötletük a másnapi időtöltéshez.

Fehér homok és dzsigidzsigi öböl

Bár a Piere Anne hotelt a fentiek miatt jó szívvel inkább fiataloknak ajánlanánk, a településen közel hetven szálláshely közül választhatnak a gyerekkel érkezők vagy az idősebbek. Agia Napának gyönyörű, víztisztaságot jelző kék zászlós strandjai vannak, és mivel a tengerpart az állam tulajdona, sehol sincs lezárva, csak a napágyak használatáért kell fizetni mintegy 2 eurót. A legnépszerűbb a Nissi Beach, ahol a lassan mélyülő kristálytiszta vízben a legapróbb kavicsokat is látni, és ahol a szárazföldtől 50 méterre egy kis sziget emelkedik ki a vízből, amelyre egy vékony homokpadon akár száraz lábbal is átsétálhatunk. Ehhez hasonló, sekély vizű és széltől védett lagúnában fekszik a Landa és a Makronissos Beach, de hasonlóan szép és a gyerekes családok kedvence a Konnos Beach és a Fig Tree Bay, utóbbinak partján még ma is áll a három fügefa, amelyekről a nevét kapta. Mindkét strand partján számos vízi alkalmatosságot bérelhetünk. A Konnos Beach-en ezeket magyar srácoktól kölcsönözhetjük, akik a romantikus elvonulásra vágyó pároknak gyakran ajánlják a csak evezve megközelíthető, közeli, különlegesen szép szigetet, amit ők csak "dzsigidzsigi bay"-nek neveznek - tippelhetünk, miért.

Nissi BeachForrás: Juergen Richter / Europress / Getty

Ha végigjárták Agia Napán a gyönyörű strandokat, sétáljanak el a sziget délkeleti csücskébe, ahol a vadregényes partot barlangok és dombos magaslatok tagolják, és lőjenek gyönyörű fotókat a kétszáz méter magasan álló Greco-fok tetejéről. Itt a sziklák gyakorlatilag függőlegesen szakadnak a tengerbe, a turisták pedig stratégiailag elhelyezett padokról csodálhatják a látványt. De a helyiek is gyakran jönnek családi fotózásra Agia Anargiri kék fedeles apró kápolnája miatt, ahol esküvőket, keresztelőket tartanak.

Nézzék meg Nagy Sándor hajóját!

A fotóalbum mérete tovább növelhető Agia Napa vízi parkjában, amely az ókori mitológiát dolgozza fel játékaiban: repülhetünk bumerángcsúszdán Ikarosz módjára a napig. Aiolosz, a szelek istene fújhat be bárkit egy szerpentines tölcsércsúszdán, de lecsúszhatunk Zeusz haragja elől a 75 méteres szinte függőleges kamikaze csúszdán is. A felnőtteknek ezért egy napra 35, a gyerekeknek 12 év alatt 20 eurót kell fizetni.

Ikarus bumeráng csúszdaForrás: Travelo

Ha viszont elég volt a vizes kalandokból, nézzék meg a Thalassa tengerészeti múzeumot, ahol az őskortól követhetjük végig a sziget körüli vízi világ kialakulását, láthatunk preparált halakat és egy Nagy Sándor korabeli, életnagyságú, 16 méter hosszú hajó másolatát is. Ennek különlegességét adja, hogy a világon az egyetlen hajóroncsnak számít, amit épségben tudtak a tengerből kiemelni. A 4. században Keryneia partjainál elsüllyedt görög kereskedelmi hajó fedélzetén számos agyagból készült amfora fekszik, amelyben feltehetőleg bort szállítottak. A múzeumot a felnőttek 4, a gyerekek másfél euróért cserében látogathatják.

Ez az igazi slow food

A ciprusiak a sziesztájukat délután egytől négyig tartják, amikor a legtöbb üzlet bezár, a vacsorához pedig a meleg miatt este kilenc körül terítenek. Életem első mezéjét én is vacsoraként a város Mousikos nevű tradicionális ciprusi tavernájában költöttem el, amelyet kellően hosszúnak éreztem elsőre ahhoz, hogy azt gondoljam erről a szokásról, ha egy kicsit nem koncentrál az ember, képes belebóbiskolni. Persze hiába tűnt végtelen hosszúságúnak a leves-főétel pároshoz és húszperces ebédidőhöz szokott gyomromnak a három órás lucullusi lakomázás, a pincérek folyamatosan ébren tartva figyelmünket egymás után terítették be asztalunkat ízletes fogásokkal. A ciprusiak ugyanis lassan esznek, sőt Maria, az idegenvezetőnk szerint mindent lassan csinálnak. Erre van is egy szavuk a cigar, cigar, ami a nyugi, lassan, ráérünk még legyintését jelenti.

Így aztán az első másfél óra szinte észrevétlenül telt, a salátákban, szószokban, kapribogyókban és fetasajtban megrakott tálakat lassan felváltották a grillezett halloumi sajtok, a töltött padlizsán és a tojásos paradicsom, hogy aztán az asztalon máris a zöldségfasírtnak, a rakott tésztának és a sült édesburgonyának csinálhassunk helyet. Mindezt jól kitalált, emészthetőségi sorrendben tálalták fel, végére hagyva a húsokat, amelyek közül a kecske- és a birkahúst egészen omlósra főzték. A bárányhúst és a sült krumplit szeretik gazdagon fűszerezni rozmaringgal, bár az igazi ciprusiak ezt nem teszik, mert a rozmaring hitük szerint, a halottak növénye: régen az ebből készült koszorúkkal temették el hallottaikat.

Így néz ki egy kétszemélyes meze egy helyi tavernábanForrás: Juergen Richter / Europress / Getty

Furcsamód halakat a gazdag kínálathoz képest nem találtunk a sorban. A túravezetőnk aztán elmesélte, hogy mindennek oka a második világháborúban keresendő, amikor a katonák háló helyett dinamittal halásztak, így sikerült szinte a teljes halállományt kipusztítaniuk. Ezért a ciprusiak étrendjében a hal csak mérsékelten szerepel, de nagyon szeretik a házába visszatöltött főtt csigát. Magam is kóstoltam, és bár sokat segített a rácsepegtetett olívaolaj és citrom leve, a csiga állaga egy ízektől semlegesített pillecukorra hasonlított - nemzeti csemegéik közül nem ez lett a kedvencem. Az étkezést könnyű asztali borok kísérik, a végét pedig szirupba mártott magvak, rózsavizes édes kelt tészták és ciprusi (török jellegű) kávé felszolgálása jelzi. Utóbbit cukorral és kardamommal főzik fel kétszer, és szándékosan nem adnak hozzá kanalat, nehogy felkeverjük az aljára ülepedő kávézaccot. Mezéket a helyi tavernákban 15 és 30 euró között szolgálnak fel fejenként, a jobb helyeken a bort is kiválaszthatjuk ízlésünknek megfelelően. És bár a ciprusiaknak nem szokásuk hazavinni a megmaradt ételt, akkor sem néznek ránk ferdén a pincérek, ha a maradékot becsomagoltatjuk.

Beszámolónk következő részében Larnakáról, az angyalok által épített templomról, a közös szelfizésben is kiváló, kameraérzékeny tevékről, és a tenger morajlását az előadásba építő Kourion színházról is mesélünk.

Újságírónkat Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal és a Wizz Air utaztatta.

Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek