Rubik-kocka torta a vallettai reptéren

Málta nem adja magát könnyen: első pillantásra az épületek túl sárgák, a települések sűrűn lakottak, a turisták pedig már előszezonban is rengetegen vannak. Aztán pár nap után lelassulunk a helyiek tempójára, ránk ragad az itt uralkodó derűs hangulat, meglátjuk a részletekben rejlő szépséget, és menthetetlenül megszeretjük a szigetet. A Travelo Máltán, első rész.

 „Málta nagyon szép, hangulatosak a városok és jók a bulik, imádni fogjátok!" – lelkendezett egy barátnőnk, aki nyelvtanulási célzattal heteket töltött a mediterrán szigeten, amikor megtudta hova készülünk. „Minek Máltára utazni? Hiszen nincs ott semmi..." – ezzel pedig már a taxisofőr boldogított egy hajnali órán a reptérre igyekezve.

Vízsugár, szegfű, torta a reptéren

Ezeken az egymással szöges ellentétben álló véleményeken gondolkodtunk, miközben a Wizz Air legelső Budapest-Málta járatának fedélzetén próbáltuk leküzdeni a szokásos szorongásunkat, ami egy repülőbe zárva szokott hatalmába keríteni. Szerencsére nem sokáig kellett a gépen időzni – két órát nem olyan nehéz kibírni még repülőfóbiásként sem. Földet érés után gépünk megkapta a nyitójáratnak kijáró tűzoltósági vízsugarakat, majd a reptér épületébe lépve szegfűt kaptunk a helyi népviseletbe öltözött fogadóbizottságtól, de volt népzene és még Rubik-kocka formájú torta is.

Fogadóbizottság a reptéren
Galéria: Málta 1.
(Fotó: mimi / Travelo)

 Egy gyors sajtótájékoztató keretében megtudtuk, hogy a Málta-Budapest járat meglepően népszerű – míg az első járatok általában félgőzzel üzemelnek, itt mindkét irányban teltházat sikerült produkálni. Nem csak a magyarok kíváncsiak tehát Máltára, hanem a máltaiak is Budapestre. Vagy csak a magyar vendégmunkások örültek meg az olcsó jegyáraknak, és látogattak haza? Mindegy is, a lényeg, hogy az útirányonként tízezer forint körüli áron tényleg megéri a járatra jegyet váltani.

Nyáron ki lehet tenni a szigetekre a megtelt táblát

Mikor jöjjünk, és mivel töltsük a vakáció pillanatait, ha sikerül megkaparintanunk egy ilyen olcsó jegyet? Először is, ha nem muszáj, ne nyáron érkezzünk – az itt élők szerint olyankor akár ki is tehetnék a három szigetből – Málta, Gozo, Comino – álló máltai szigetcsoportra a megtelt táblát. Igazuk lehet, mert bár látogatásunk május közepére esett, már így is voltak olyan pillanatok, amikor túlságosan zsúfoltnak éreztük egy-két látnivaló környékét.

Az időjárásra nem lesz panasz elő- vagy utószezonban sem, sőt, állítólag a szuper hangulatú, csak kevésbé ismert máltai farsang időszakában, tél végén sem kell pólónál és kardigánnál melegebb öltözéket csomagolnunk. És mivel az pár nap alatt világossá vált, hogy a sziget inkább alkalmas városnézésre és kirándulások szervezésére, mint nagy pancsolós, semmittevős vakációk lebonyolítására, jobb is, ha nem nyár közepén érkezünk. A tengervíz egyébként már májusban olyan 18-20 fokos, úgyhogy a sportosabbaknak már az előszezonban sem kell lemondania a csobbanás élményéről.

Szemkápráztató sárgaság

Ismerkedésünket a szigettel a fővárosban, Vallettában kezdtük. A külvárosban buszozva meglehetősen lehangoló kép fogadott: kopár táj, lapos tetős, egy-két emeletes épületek, mind-mind sárgás árnyalatú mészkőből, amíg a szem ellát. A központba, egy magaslati pontra megérkezve még mindig káprázott a szemünk a sok kis sárga épülettől, és egy jó darabig nehéz volt a sok összemosódó kis házból kivenni, hogy hol kezdődik az egyik település, és hol ér véget a másik.

Nagy Kikötő sárga épületekkel amíg a szem ellát
Galéria: Málta 1.
(Fotó: mimi / Travelo)

 Ezzel a képpel meg kell barátkozni, mivel a sziget maga egy nagy mészkőszikla, és minden ebből az anyagból épült. De amint hozzászokunk a kék ég, az aranyló épületek és az újfent kék tenger színkombinációjához, már szépnek fogjuk találni a szigetet. Pár nap elteltével pedig már az olyan apró finomságok is magukkal ragadnak, mint a vallettai Nagy Kikötő őrtornyát díszítő fül, szem és pelikán dombormű, vagy a gyönyörű mór erkélyek a házakon.

Vallettában az első utunk a Felső-Barakka kerthez vezetett, ahol jópofa szobrok, színpompás virágok, egy kis kávézó és lélegzetelállító kilátás fogadott. Érdemes innen lenézni a Nagy Kikötőre, ahol az egykori brit katonai kórházat éppúgy szemügyre vehetjük, mint a hajójavító dokkokat, Európa legmélyebb várárkát, vagy éppen a kikötőt, ahol manapság a tengerjáró hajók kikötnek.

Aki rajtam lépdel, nemsokára azon fognak lépdelni

Innen a hangulatos utcákon lesétáltunk a lovagok fő templomához, a Szent János társkatedrálishoz. Idegenvezetőnktől azt a magyarázatot kaptuk az elnevezésre, hogy Málta kettőssége miatt – a főváros Valletta lett, ám a püspök továbbra is Mdinát tartotta székhelyének – a két város templomai közösen kapták meg a katedrális címet, ezért a "társ-" előtag.

A kívülről puritán katonai templom belülről egészen más képet mutat: gazdag díszítettség, és a lovagrend német ágának kápolnájában egy Hungariae felirat fogadja a belépőt. A padlót végig a lovagrend tagjainak sírjai borítják, olyan feliratokkal, mint „aki rajtam lépdel, nemsokára azon fognak lépdelni". Azt hallottuk, három magyar származású lovag sírja is itt van, de még nem találták meg őket.

TárskatedrálisGaléria: Málta 1.(Fotó: mimi / Travelo)

 A társkatedrális fénypontja a külön teremben megtekinthető Keresztelő Szent János lefejezése című Caravaggio kép. A templom alaphangulata, és az, hogy nem egy nagy képtárban sok más hasonló témájú festmény között van kiállítva, még nagyobb élvezeti értéket kölcsönöz a mesterműnek.

Caravaggio Máltán

A kalandos életű Caravaggio 1607-ben érkezett Máltára. Ekkorra már vérdíjat tűztek ki a fejére, mert egy utcai verekedésben megölt valakit. Az aktuális máltai nagymestert, Alof de Wignacourtot annyira lenyűgözte a művész, hogy az letelepedhetett a szigeten és lovagi címet is kapott. Itt alkotta meg a Keresztelő Szent János lefejezése című képét. A festő azonban nem bírt magával, itt is bajba került. Egy verekedés során megsebesített egy lovagot, ezért börtönbe zárták, ahonnan megszökött és a közeli Szicíliába menekült. A lovagrend ekkor természetesen kizárta tagjai közül. Három évvel később, 39 évesen a szicíliai tengerparton teljesen magára hagyatva halt meg.
Forrás: wikipedia

 A társkatedrálistól nem messze található a Nagymesteri Palota, ide is érdemes benézni. Nekünk csak végigszaladni volt időnk, de pár órát kényelmesen el lehet itt tölteni. Fontos tudni, hogy amíg el nem készül az új épület, a máltai parlament itt ülésezik – ilyenkor sajnos nem látogatható a palota, mely szintén rejt magyar vonatkozást. Az egyik terem freskóján nem más, mint II. András királyunk látható.

 

A máltai lovagrend

A máltai lovagrend egy keresztény szervezet, működését Jeruzsálemben 1080 körül kezdte, hogy a szegény, beteg és sebesült keresztes lovagokat ápolja, gyógyítsa. Miután az első keresztes hadjárat megindult, vallási-katonai renddé alakult, saját regulával. Miután az iszlám erők visszafoglalták a Szentföldet, a rend Ciprusra, majd Rodosz szigetére került, később Máltára költözött. A lovagrend függetlenségét más államok is elismerték, és tiszteletben tartották azon jogát is, hogy saját fegyveres erőt tartson fenn. A lovagrendet a nagymester vezetésével a tanács irányította, saját pénzt veretett, több állammal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn.
Rodosz szigetét 1522-ben Szulejmán török szultán nyomására el kellett hagyniuk, így saját terület nélkül maradtak. V. Károly császár Málta szigeteit ajánlotta nekik, ám a lovagok követei a szigeteket alkalmatlannak találták a letelepedésre. Végül hat évvel később, 1530-ban mégis birtokba vették Máltát az észak-afrikai Tripolival együtt. Már az első években összecsaptak a törökökkel. A sziget erődítéseinek megerősítése után 1565-ben visszaverték a török ostromot és ezt követően újabb erődítményeket építettek, különösen Valletta körül. A városszerkezet és az épületek a mai napig a török elleni védekezés nyomait viselik magukon.
Az 1600-as években az ispotályosok döntően a kalózkodást tartották a muszlimok elleni hadviselés fő formájának így ekkoriban a lovagok leginkább ezzel foglalatoskodtak. Mintegy kétszázötven éves függetlenség után 1798-ban előbb Napóleon, majd a franciák elleni küzdelembe beszállva a britek foglalták el a szigeteket. Mivel a lovagrend tagjai számára tiltott volt más keresztény állam ellen háborút vívni, ezért el kellett hagyniuk Málta szigetét, a rend Triesztbe tette át székhelyét. A rend csak 1991-ben kapott lehetőséget arra, hogy visszatérjen Máltára.
A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Hivatalos küldöttségekkel képviselteti magát az UNESCO-nál,az ENSZ genfi szervezeteinél és az Európa Tanácsnál. A rendnek világszerte mintegy 12 500 férfi és női tagja van, változatos társadalmi háttérrel. Öt kontinensen öt nagyperjelség, három alperjelség, csaknem negyven nemzeti szövetség működik. A rend a betegség, a szegénység, a társadalmi elszigeteltség, a türelmetlenség elleni harcot, a hit védelmét és előremozdítását tekinti fő feladatának.
forrás: wikipedia

 Ftira és az özvegyasszony levese

A városnézéstől és a koránkeléstől megfáradva egy kellemes étterem után néztünk. A kis barátságos utcákon a Nenu pékségbe igyekeztünk, ahol olyan finom és bőséges hagyományos máltai menüsort vettünk magunkhoz, hogy alig bírtunk továbbindulni. Előételnek mennyei helyi kenyeret és különböző mediterrán kenceficéket kaptunk, ezt követően a pizza helyi változataként leírható, padlizsános és paradicsomszószos ftira következett.

Már itt elég lett volna, de még ekkor következett az özvegyasszony levese (zöldségleves káposztával, krumplival, tojással és sajttal), a máltai pörkölt, majd az arab konyha hatását magán viselő, olajban sült, porcukros tetejű fügés sütemény. A lakomát fűszeres máltai kávé zárta, ekkor azt hittük, a lejtős, hullámos utcákon minket is úgy fognak végiggurítani, akárcsak egykor igen praktikusan az ágyúkkal tették ugyanezt.

Látogatóban egy márkinál

A kiadós ebéd után már csak egy kellemes vallettai lakásra, benne pedig kényelmes ágyra vágytunk, ahol tarthatunk egy jó kis sziesztát. Egy lakásba tényleg bejutottunk, nem is akárkiébe, de a szieszta sajnos elmaradt. A Casa Rocca Piccolában bárki körbejárhatja egy vallettai márki lakását, megnézheti a házi kápolnát, a családi fotókat, a díszvacsorára terített gyönyörű étkezőt.

Az üde belső udvarban még az itt lakó nemesi család papagájával is barátkozhatunk, a pincében pedig egy második világháborús bunkerbe is lemehetünk. Erre valóban nagy szüksége volt a háziaknak és környékbelieknek: a háborúban az egyik legtöbb találatot Málta kapta. A bunker érdekes, de klausztrofóbiásoknak nem ajánlanánk nyugodt szívvel.

 

Ilyen egy márki étkezője
Galéria: Málta 1.
(Fotó: mimi / Travelo)

 A de Piro család rezidenciájától elbúcsúzva még sétáltunk egy kicsit a hangulatos óvárosban, majd a központi buszpályaudvarnál felszálltunk kisbuszunkra, ami St. Julian's-be, a szállásunkhoz fuvarozott minket. Reménykedtünk benne, hogy látunk pár legendás, színes máltai buszt, de ezeket pár éve modernebbekre cserélték, így leginkább csak dögös hűtőmágneseken találkozhatunk velük.

Esténként csoki várt a párnán

Vallettából St Julian's-ig úgy tűnt, egyetlen nagy városon át vezet az utunk, pedig több településen is áthaladtunk, csak egyszerűen ilyen a városszerkezet. Szállásunk az Intercontinental Maltában volt, ahol már az ajtón belépve magyar személyzet fogadott, és megtudtuk, hogy legalább harmincan dolgoznak itt hazánk fiai a legkülönfélébb munkakörökben.

A szállodára pár apróságtól eltekintve – a szobában nem volt az ágy mellett konnektor, és gyakran váltakozott a zuhany vizének hőmérséklete – nem lehetett panasz: minden szép és makulátlanul tiszta volt. Igaz, kicsit üzleti jellegű a hotel, így akit ez zavar, ne ide foglaljon szobát. A kültéri medencéből szép a panoráma, a belső udvarok kellőképpen üdék és ápoltak, a belső medence, wellness és fitnesz részleg remekül felszerelt, a reggeli pedig bőséges és finom volt. Külön említést érdemel a helyi termékek pultja, ahol kecskesajtot, mézédes máltai paradicsomot lehetett kóstolni.

 A belső kertre néző szobánk rendkívül tágas volt, szívünknek kedves, modern dizájnnal, világos színekkel, türkiz-fehér csíkos ágytakaróval és szuperkényelmes ágybetéttel rendelkezett. A minden nap újratöltött mini tusfürdő, testápoló, sampon és hajpakolás pedig külön piros pontot ért nálunk. Az pedig pláne, hogy napi kétszer takarították a szobát, az esti műszak pedig még a sötétítőfüggönyt is behúzta, az olvasólámpát felkapcsolta, a párnán pedig mindig egy máltai nevezetességről szóló ismertető kártyát, valamint egy kis csokit hagyott.

 

Költségek

• Wizz Air Budapest-Málta repjegy (hetente kétszer, hétfőn és pénteken repülnek) 7990 forinttól utanként
• Társkatedrális belépő: felnőtteknek 6 euró, diákoknak 3,50 euró, gyerekeknek 12 éves korig ingyenes (audioguide jár a belépő mellé)
• Nagymesteri Palota belépő: 10 euró
• Casa Rocca Piccola belépő: 9 euró (vezetett túra óránként indul, általában a márki személyesen is tiszteletét teszi)
• Intercontinental Malta 139 euró/éj két fő részére

 Sorozatunk következő részében Málta régi romantikus fővárosáról, a sziget természeti szépségeiről, és a strandolási lehetőségekről is szót ejtünk. De a későbbiekben a gozói kecskékről, viharos tengerről, a Popeye-faluról és a három lakossal rendelkező Cominóról is szólunk. Ha nem akar lemaradni semmiről, szeressen minket a Facebookon.

Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek