Kongó minden magyarnak sorsdöntő élmény

    A Tata Honda szerzetesek víz helyett hamuval tisztálkodnak, a pendék táncos transzukban bizarr mutatványokat csinálnak, a Kuba Királyság lakói pedig tehetséges művészek - Kongó különös arcait igyekszik megszerettetni velünk egy magyar antropológusnő, Szilasi Ildikó Hermina, aki beszélgetésünkben azt állítja, ez az ország a második otthona.

    "Kongó az az ország, ami hihetetlenül abszurd. Ott vagyok magyar lányként, szőke hajjal, kék szemekkel, mégis Magyarország után a második hazám." Szilasi Ildikó Hermina Afrika-kutató évek óta publikált már és tartott előadásokat második, választott hazájáról, amikor egyre többen kérdezték tőle: "miért mindig csak írsz és beszélsz róla? Mutasd már meg nekünk a te Afrikádat is!"

     

    Így kezdődtek a túraszervezések

    Galéria: Kongói élményekFotó: Lantai-Csont Gergely

     

    "Először ettől elhatárolódtam, mert tudós vagyok, antropológus, miért szervezzek utakat? Aztán rájöttem, hogy évek óta ezt csinálom, csak más formában. Rengeteg forgatócsoportot kísértem már Afrikába, úgyhogy szereztem már tapasztalatot e téren. Tavaly nyáron pedig először történt, hogy Belső Kongóban a Gungu Fesztiválra hat magyar barátom csatlakozott hozzám egy tanulmányút keretében. Ott vált világossá, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom." Így kezdődtek a túraszervezések, és indult el az Utazz Afrikába! holnap.

    A közép-afrikai, egykori belga gyarmati ország néhány névváltozást követően 1997 után Zairéból Kongói Demokratikus Köztársaság lett, a demokratikus értékek szempontjából tehát fiatal államról van szó. Algéria és Szudán után a kontinens harmadik legnagyobb országa, népessége a 2011-es népszámlálás alapján több mint 71 millió.

     

    Gleccserek, hegyi gorillák, bonobók közt

    Öt világörökségi helyszíne van, és még hármat javasolnak a listára venni. A Kahuzi-Biéga nemzeti park nevezetessége, hogy a hegyi gorillák utolsó élőhelyeinek egyike. A Garamba nemzeti parkban az északi fehér orrszarvú populáció védett példányai élnek, a Salonga nemzeti park pedig amellett, hogy hatalmas, esőerdő borította terület, a törpe csimpánz és a bonobó élőhelye.

    A Virunga nemzeti parkban a természeti látnivalók dominálnak, például itt található az Ugandával határos, hóval borított Rwenzori-hegység, amelynek legmagasabb pontja 5109 méter magas Margherita-csúcs. A klímaváltozás miatt a hegylánc gleccsereinek sorsa aggályos. Végül az Okapi vadrezervátumot a kilencvenes évek közepe óta jegyzi listáján az UNESCO.

    Ami a politikai és társadalmi helyzetet illeti, a belga uralom, majd a későbbi Mobutu-féle diktatúra egyaránt sok kárt okozott az országnak. A jelenlegi vezetés még nem tudta hatékonyan megszervezni a társadalmi és gazdasági fejlődést, pedig ásványkincseinek köszönhetően Kongónak nagy lehetőségei vannak.

     

    A mi problémáink nem biztos, hogy problémák

     

    "A kollégáim fogalmaztak úgy, hogy Kongó sorsfordító, gondolatébresztő élmény. Szembesülni azzal, hogy a világ más részén az embereknek milyen problémáik, milyen érzelmeik, milyen mindennapos küzdelmeik vannak, már változtat rajtunk, sokkal magasabbra helyez minket az itthon megtapasztalt problémáink felett. Az is új élmény lehet, hogy a tradicionális érték, a szolidaritás, a család, az összetartás szeretete mennyire fontos odakint, és hogy a természeti erőktől mennyire lehet függeni."

    Az nem újdonság, hogy a vidéki területeken kardinális kérdés, mennyit esik az eső, van-e elég legelőterület, és hogy az ott élő és dolgozó emberek a természettel szimbiózisben élnek. Sokkal egyedibb megtapasztalás az országban például egy kulturális rendezvény. Szilas Ildikó a belső kongói, több napos, maszkos-táncos Gungu Fesztiválra is kísért magyar csoportot Lantai-Csont Gergely fotóssal együtt, amelyet a turisták még nem fedeztek fel.

     

    Tánc közben átszúrja a száját

    Galéria: Kongói élményekFotó: Lantai-Csont Gergely

     

    Ez nagyjából a helyi Művészetek völgye, csak kongói kiadásban. 2009-ben még elektromos áram és híd sem volt a helyszínen, az antropológus elmondása szerint kézi hajtású kompon húzták át egyenként a terepjárókat a közeli folyón. Tavaly viszont már volt híd, áram és fesztiválfalu is. Tizenegy tartományából érkeztek a fesztiválra az ország hagyományőrző tánccsoportjai. Az utazók láthatták a luba, a vili, a pigmues és a kuba csoportok bemutatóit. A fő attrakció pedig rendszerint a helyieké.

    "Amikor egy pende népcsoportbeli ember transzban táncol úgy, hogy egy baltával, vagy egy szúróeszközzel átszúrja a száját, ömlik a szájából a vér, de csak táncol-táncol, a szeme fennakad, a dobok folyamatosan szólnak, majd kihúzza szúróeszközt és nem marad seb a szája falán, az azért merőben elgondolkodtató."

     

    Mindennapi mágiák

     

    Az antropológus szerint a pendék mágiával is foglalkoznak, és ezek a maszkos rítusok lényegében azt mutatják be, hogy amikor ők több lépcsőben férfivá, illetve a közösség teljes körű tagjaivá válnak, milyen próbatételeket kell kiállniuk, milyen titkos tudásokat kell megszerezniük.

    A beavatásokról Szilasi Ildikó elmondta, hogy Afrikában jellemzőek a több hónapos elvonulások, például bozótiskolába, ahol az egy korcsoportba tartozó fiúknak az idősebb férfiak megtanítják többek közt a házasséletettel, a gyermekneveléssel, a vadászattal, a halászattal, a gyógyítással és a mágiával kapcsolatos ismereteket. Az ország hivatalos államvallása egyébként a kereszténység, de gyakoriak az animista, fetisiszta vallások főleg a belső területeken. Misztikus történeteket pedig bőven látott már az Afrika-szakértő, aki fotós kollégájával együtt tavaly az ismert Afrika-kutató Magyar László nyomában expedícióra indult.

     

    Hamuval tisztálkodnak és transz-ima napi négyszer

     

    Például Alsó Kongó megyében, a fővárostól 120 kilométerre él egy szerzetesrend, akik néhány éve elhunyt, karizmatikus vezetőjük, Tata Honda tanításait követik. "Durva kávés zsákból készült öltözetet hordanak, és víz helyett hamuval tisztálkodnak. Képzeljünk el egy önellátó faluban élő, puritán afrikai embereket, hosszú szakállal, csimbókos hajjal, zsákruhában, mezitláb, a hamutól fehér színű bőrrel, akik azon túl, hogy mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, napi négyszer szenvedélyes transz-ima alkalmakat tartanak. Hát ettől jócskán megremegett a térdünk."

    A rituálé a trombitaszó hívására indul, amikor is a falubeliek néhány perc alatt imahévbe lovalják magukat, a földön fetrengenek, sikítoznak. A kérdésünk tehát az volt Szilasi Ildikóhoz, hogyan érte el, hogy kettejüket a kongóiak ennyire közel engedjék magukhoz és beavassák a rituáléikba is.

     

    Ha nem üres kézzel érkezünk, még jobb

     

    "Alázatos, nyitott, tiszteletteljes attitűddel sokra lehet menni Afrikában. Őszintén nem csináltam mást, csak ami bennem volt: kérdeztem, figyeltem, szerettem ezeket az embereket. Azt kaptam viszonzásként, hogy megbíztak bennem. Mindig viszek ajándékot, minden adott területnek megvan a maga specifikuma. A belső Kongói területeken például tejport, textilt, gyufát, gyertyát, konzerveket, vajat, sót, cukrot, lisztet, és rizst szoktunk vinni. Számukra a vendég amúgy is áldás, de ha nem üres kézzel érkezik, az még jobb."

    Szilasi Ildikó távolabbi célja, hogy minél többen érkezzenek a helyi fesztiválokra, és ezek az események megfelelő publicitást kapjanak a kongóiak érdekében. "A turizmus a fesztivál időszakában a helyieknek akár fél éves megélhetését is biztosítaná. Szuvenírárusoknak, kifőzdéseknek, autómosóknak, fellépőknek, szervezőknek lenne jó."

     

    Nagy művészek elzártan

     

    Galéria: Kongói élményekFotó: Lantai-Csont Gergely

     

    A felkarolandó látnivalók közé tartozik még a Kuba Királyság, amelynek semmi köze nincs a karibi szigetországhoz, Kongó utolsó királyságáról van szó. Fővárosa Mushenge, a királyi család székhelye, ahova Szilasi Ildikó elmondása szerint egyedül ő szervez túrákat. "Hihetetlen kézügyességgel megáldott emberek élnek ott, akik a rafiapálma szárított rostjából készítenek szőtteseket, hímzéseket, és a faszobrászatban is nagyon ügyesek. Lényegében, mezőgazdasággal foglalkoznak, ahelyett, hogy a kreativitásuknak élnének. Nekem fontos, hogy elhiggyék magukról, hogy az ő művészetük, kultúrájuk az európaiak számára is értéket képvisel."

    Az Afrika szakértő elmondása szerint a kongói útjai során veszélyhelyzetbe nem került, és arra a kérdésre, milyen csalódások érték eddig, csak annyit mondott, ha tehetséges embert lát, aki nem jut egyről a kettőre, az számára szomorú. Kongó az utazó számára gasztronómiai élmény is lehet. "Szerintem nagyon jók a kaják, én mindig hízni szoktam odakint."

     

    Főzőbanán és mogyorószószos mikate

     

    Sokféle rák, hal, köztük a nem túl jó pr-ral rendelkező tilápia megtalálható a kongói étkezőkben. Tápláló, szénhidrátban gazdag köreteik vannak, például a maniókalisztből készült fufu, amelyet hús, füstölt hal, vagy pedig zöldségek mellé kínálják. Elterjedt szénhidrátforrás még a plantain, a főzőbanán, amelyet ott is hagyományosan olajban sütik, és csipszként rágcsálják.

    "Csak spenót, és sóskaszerű növényekből hat-tíz fajta van, mindegyik külön ízvilággal, nagyon finomak. Rendkívül sok az egzotikus gyümölcs, a marakuja, a mangó, a különböző banánok. A fánkfélék közül a mikatét nagyon szeretjük, amelyet mogyorószósszal kínálnak."

     

    A Külügyminisztérium nem ajánlja az utazást

     

    Aki Kongóba készül, nem árt tudnia, hogy a Külügyminisztérium nem javasolja az utazást. "A gyenge államszervezet és a főleg informális módon működő elnöki hatalom következtében nem állt helyre a közrend az ország egész területén" - olvasható a Konzuli szolgálat honlapján.

    Indoklásuk szerint többek közt azért fontoljuk meg, mert a félkatonai, militáns csoportokat még nem számolták fel, ezek a keleti és észak-keleti országrészben terrorizálják a civil lakosságot. A bűnözés és szexuális erőszak gyakori. Ami az egészségi ellátást illeti, a fővárosban alapellátás van, a vidéki ellátás nem megfelelő, és egészségügyi kockázatot jelentenek a gyakori járványok is.

     

    Szilasi Ildikó Hermina

    Az Afrika-kutató bő tíz éve foglalkozik a kontinens kulturális és társadalmi jelenségeivel, illetve az Európai Unió és Afrika fejlesztéspolitikájával. Az ELTE antropológia és a már megszűnt Afrika szakán végzett, most a Pécsi Tudományegyetemen kulturális antropológiából doktorál. Nyolc éve jár rendszeresen Afrikába, és három évet töltött el a kontinensen. Ez idő alatt húsz afrikai országban dolgozott, kiemelt kutatási területe a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol több mint 2 évet élt.
    Első, kongói útjára az Afrika Alapítvány önkénteseként utazott tizenkilenc éves korában, a fővárosban, Kinshasában iskolában, árvaházban dolgozott. Szilasi Ildikó többek közt az Afrikai-Magyar Egyesület szakértője, a 2009-es Torday-Kongó Expedíció főszervezője, a PORT.hu Afrika Expo alapítója. Két könyve jelent meg, A háború gyermekei, illetve Kongó - Torday Emil nyomában címmel.
    Korábban forgatócsoportokat kísért Afrikába, például Fábry Sándor csapatát, Jaksity Katáékat, vagy a négy kontinens gyereksorsait bemutató Másik bolygó című dokumentumfilm rendezőjét, Moldoványi Ferencet. Tavaly óta pedig kiscsoportos kulturális túrákat szervez Kongóba, illetve Szenegálba.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!