Különleges kirándulásra kaptunk meghívást a lengyel nemzeti légitársaságtól, a LOT-tól: megnézhettük a behavazott Varsót, és repülhettünk új szupergépükkel, a Boeing 787-es Dreamlinerrel. Így egynapos moszkvai kalandunk után egy újabb nagyvárosról derült ki, hogy ha csak pár óránk van a nézelődésre, akkor is érdemes útnak indulni. És hogy milyen volt a Dreamliner? Nagyon csendes, nagyon nagy, nagyon műanyag, és nagyon high-tech. De kezdjük az elején.

Budapesten szakadó hó, Varsóban szikrázó napsütés

Január 14-én, hétfőn nemcsak a városnézésre szánt idő rövidségével, de a budapesti időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdenünk. A reggeli szakadó hóesésben a Liszt Ferenc repülőtérre igyekezve, több elakadt BKV-buszt látva szinte biztos voltam benne, hogy itt ma nem lesz repülés. Szerencsére a reptér üzemeltetői másképp gondolták: így bár jókora késéssel, de tíz óra után már gurult is át velünk a LOT menetrend szerinti kis Embraer gépe az egyes terminál elé – ekkor éppen innen lehetett felszállni. Egy órával később már landoltunk is Varsó Chopin repterén, ahol rettentő hideg, ám szikrázó napsütés fogadott.

 Minket ugyan kisbusszal vittek be a meglepően közel eső belvárosba, de az egyéni közlekedés is jól megoldott: busz (175-ös járat) és gyorsvasút (S2-es) között választhatunk. Csoportunk a Łazienki parkban kezdte az ismerkedést Varsó nevezetességeivel, de akinek nincs túl sok ideje – mert például csak egy csatlakozó gépre várva ütne el pár órát a lengyel fővárosban – az inkább közvetlenül az óváros felé vegye az irányt. Mert bár a park télen is gyönyörű – nyáron pedig állítólag egyenesen mesebeli – kicsit kijebb esik a centrumtól. Egészen pontosan a Királyi úton nagyjából félúton található, amely az óvárosi Királyi Kastélyt köti össze a „lengyel Versailles"-nek is tartott Wilanówi kastéllyal. Egyébként akinek sok ideje van, ez utóbbit is érdemes megnézni, főleg tavasszal és nyáron, amikor a kert is bejárható.

Pávák és mókusok Varsó legnagyobb parkjában

De akinek van ideje, bátran ajánlom minden évszakban a Łazienki parkot: a tóra épült, szigeti palota előtt szabadon kószáló, és nagyon szelíd pávákkal, rengeteg kacsával és különlegesen szép mandarinrécékkel lehet barátkozni annak, aki szereti a szárnyas jószágokat. A fákon mókusok ugrálnak, és van valami egészen varázslatos hangulata a behavazott parknak római kori ihletésű amfiteátrumostul, pálmaházastul, Fehér Házastul, Chopin-emlékművestül. Persze a helyiek azt mondják, nyáron az igazi, amikor a tavon jókora hattyúk társaságában csónakázhatunk, az illatozó rózsák között található Chopin emlékműnél pedig szombaton és vasárnap délben és délután négykor ingyenes zongorakoncerteket lehet hallgatni.

 Innen az óváros felé vettük az irányt a helyi Váci utca, a Nowy Świat irányából. Hétfő lévén behajthattunk kisbuszunkkal, hétvégén azonban csak a gyalogosoké a terep. A világörökség részét képező történelmi belváros felé sétálva először a Szent Anna templomot látogattuk meg – aki a barokk túldíszítettséget kedveli, boldog lesz. Innen már csak pár lépés a Királyi Kastély, ami remek fotótémának bizonyult a körülötte lévő színes házak, és a még mindig előtte álló karácsonyfa miatt. Egyébként egész Varsó adventi díszektől csillogott – nagyon szép volt, csak nekünk kicsit szokatlan, hogy még január közepén is tart az ünnepi pompa. De soha nagyobb problémát egy várossal kapcsolatban.

Színes házikók az óvárosban, felhőkarcolók a modern negyedben

Akinek van ideje, belülről is érdemes megnézni a kastélyt, a teljes árú belépő 22 złoty, és idegenvezetőnk szerint másfél óra alatt könnyen bejárható, a közös történelmi epizódok miatt a magyaroknak is nagyon érdekes. Nekünk sajnos erre nem volt időnk, tovább sétáltunk a metsző hidegben az óváros főtere felé. Út közben még benéztünk a világháborús bombázások után szépen helyreállított, gótikus stílusú Szent János katedrálisba, ahol anno még koronázásokat is tartottak.

A főtérre kiérve kicsit nézegettük a színes házikókat, majd betértünk egy finom forralt borra az egyik szimpatikusnak ítélt vendéglátóipari egységbe. Az utcán ugyanis tilos alkoholt fogyasztani, így itt nem találkozhatunk a nálunk megszokott forraltbor-árusokkal. Az U Fukiera étterembe belépve úgy tűnt, remekül választottunk, odabent békebeli hangulat fogadott, és később az is kiderült, hogy magyar kötődése is van a helynek: a királyok itt tárolták a Tokaji-készleteiket. Az árak igen borsosak, de a hely hangulata miatt egy italra is érdemes betérni – ránk se néztek csúnyán, hogy csak egy forralt bort kértünk.

 A melegedés után kicsit még sétáltunk, majd a Királyi Kastélytól pár lépésnyire található Literatka nevű étteremben fogyasztottuk el ebédünket. Forró húslevest, sajttal és aszalt paradicsommal töltött grillezett csirkemellet, fűszeres krumplit és céklasalátát, illetve túrós süteményt ettünk – jelentem, mennyei volt! Bár ez sem tűnt egy pénztárcabarát helynek, ha központi helyen nagyon jót akarnak enni elegáns környezetben, a Literatka megér egy próbát.

A kései ebéd után buszba ültünk, és onnan vetettünk néhány pillantást Varsó modern negyedére. Bár a helyiek nagyon nem szeretik – inkább csak megszokták – a Kultúrpalota Sztálin-barokk felhőkarocolóját, a késődélutáni félhomályban felkapcsolt díszkivilágítás kifejezetten jól áll neki. Sőt, az egész negyedet érdemes bejárni – vagy időhiányban legalább átbuszozni rajta – nagyon menőn néznek ki az itt felhúzott toronyházak. Más kérdés, hogy élhető-e ez a negyed, vagy csak luxusszállodák és irodák gyűjtőhelye, de dögösnek mindenképpen dögös.

A Dreamliner: hatalmas, műanyag, és nagyon szórakoztató

Innen a reptér felé vettük az irányt, és ekkor következett utazásunk fő apropója: a Boeing 787-esnek, vagyis a Dreamlinernek a felfedezése. Az európai légitársaságok között elsőként a LOT repül a jelenleg kapható legmodernebb repülőgéptípussal. Természetesen hosszú távú járatokat fognak üzemeltetni velük (Varsóból Chicagóba, Pekingbe, Torontóba, New Yorkba), de előtte Európa nagyvárosaiban turnéznak a géppel, ami a személyzet kiképzéséhez is hozzá tartozik – így jutott el a Dreamliner Budapestre is.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem tartottam az utazástól az új gépen. Az előző hét folyamán aggasztó hírek jelentek meg a Dreamliner "gyerekbetegségeiről", és nem tűnt túl bíztatónak az sem, hogy a pénteki budapesti premiert is szombatra kellett halasztani. És bár a légitársaságok többsége kitart amellett, hogy a típus biztonságos, az amerikai szövetségi közlekedésbiztonsági hatóság vizsgálatot rendelt el a Boeing közreműködésével, hogy kivizsgálja és kiküszöbölje az eddig jelentkezett problémákat. (A legfrissebb hírek szerint pedig a japán ANA és a Japan Airlines időlegesen kivonta a forgalomból a 787-eseket.)

 A fentiek egészen addig aggasztottak, amíg fel nem szálltunk a gépre, és felfedező útra nem indultunk rajta. Mindenki hatalmas lelkesedéssel próbálgatta a különböző ülőhelyeket, érintőképernyős szórakoztató eszközöket, gombnyomásra sötétedő ablaküvegeket. A felszállás zökkenőmentes volt a Varsóba idő közben megérkező havazás ellenére is, a gép pedig olyan halk, hogy többször oda kellett néznem, hogy már valóban a levegőben vagyunk-e. Általában rettenetesen megviselnek a fel- és leszállások, pattog a fülem, fáj a fejem. A Dreamlineren ilyen problémám sem volt, a nyomáskülönbséget meg sem érezni a fedélzeten. Mi a prémium osztályon kaptunk helyet, de a turistaosztályt is megnéztük: az sem szűk, és az ülések ott is nagyon kényelmesek.

Minden osztályon jár mindenkinek az érintőképernyő, melyen e-könyv olvasót (napilapok, magazinok széles választékával), játékokat, sorozatokat, filmeket találunk és internetezni is lehet. A filmek, zenék, tévéműsorok élvezetéhez természetesen fülhallgatót is kap mindenki a stewardessektől. Aki saját tartalmakat akar nézegetni, USB-csatlakozót talál a székénél, így ha nem tetszik a fedélzeti kínálat, vihetünk saját filmet, vagy akár munkát is magunkkal. A sok szórakoztató eszközzel pillanatok alatt elrepült az egyórás út. Búcsuzóul még belestünk a pilótafülkébe, hálát adtunk a sorsunkért, hogy billentyűket püfölünk óriási utasszállítók vezetése helyett, majd a szakadó ónos esőben elbúcsúztunk a hatalmas géptől.

 Összességében egy nagyon izgalmas és szép napot töltöttünk Varsóban, az idő rövidsége és a nagy hideg ellenére is. Ha valaki csak úgy talál olcsón repjegyet a lengyel fővárosba, hogy egy napon belül kell megjárnia, vagy van pár felesleges órája a csatlakozó járatáig, mindenképpen éljen a lehetőséggel, és fedezze fel Varsót! Télen is érdemes, nyáron valószínűleg még barátságosabb arcát mutatja a város. A Dreamlinertől pedig szerencsére feleslegesen tartottam, nagyon kényelmes volt, és míg egy kisebb, szűk széksorokkal telezsúfolt gépen már egy-két óra is kínszenvedés, addig itt úgy éreztem, hogy akár Chicagóig is repülhetnénk. Reméljük, kinövi a "gyerekbetegségeit", és méltó lesz nevéhez – igazán megérdemelné.

Köszönjük a meghívást és szervezést a LOT légitársaságnak!