Szudán tengerpartja turistaparadicsom is lehetne

    Szudánban kedves, vendégszerető emberek élnek, vannak piramisaik és tengerparti nyaralóvárosuk mentén olyan szép korallzátonyok vannak, mint amilyeneket Egyiptomban sem látni. Egy újságíró három évet töltött a kelet-afrikai országban, amely olyan, mint az Éden Hotel: ott bármi megtörténhet.

    "A legtöbben, akik nem ismerik Szudánt, élhetetlennek tartják. Engem nagyon megfogott az ország. Elsősorban a szudániak kedvessége, befogadó jelleme és az, hogy bármilyen kevés is van nekik, megosztják" – mondta Farkas Eszter újságíró a Diverziti Egyesület Szudánt bemutató előadásán a józsefvárosi Macskában.

    Az ország, ahol bármi megtörténhet

    Galéria: SzudánFotó: Farkas Eszter

    Az újságíró három évet töltött a kelet-afrikai országban, ahol az ENSZ Békefenntaró Missziójának a havonta megjelenő folyóiratában számolt be a szudáni gazdasági, politikai eseményektől a kultúráig mindenféle aktualitásról. Eközben blogot vezetett személyes élményeiről, amelyben az országról úgy fogalmazott, itt bármi lehetséges.

    Az afrikai országban töltött három év alatt jó néhány kiélezett helyzetet, fegyveres konfliktust látott, majd miután Dél-Szudán 2011. júliusában hivatalosan függetlenné vált Szudántól, a misszióban dolgozók nagy része, így Farkas Eszter is hazatért. De mint elmondta, azóta is visszavágyik. Az előadást hallgatva értjük is, meg nem is, hogy miért.

    Kerülni kellett a szemkontaktust

    "Nagyon más világ. Az első, amit meg kellett tanulnom, hogy lesütött szemmel kell járni. Ha egy fehér nő egy iszlám országban majdnem szőke hajjal egyedül mászkál az utcán, az önmagában felhívás egy tangóra, ezért jobb kerülni a szemkontaktust."

    Szudán lakosságának nagy része az iszlám vallás híve, ez meghatározza az életszemléletüket, a szokásaikat. Sokan a szúfizmus, az iszlám misztikus irányzatának a hívei, akik minden külföldit elbűvölnek péntekenkénti lelkigyakorlatukkal. A dhikr során Isten nevének, illetve a Korán egyes részleteinek a recitálásával táncolják transzba magukat. A lakosság kisebb része pedig keresztény, vagy törzsi vallású.

    Allah szeret engem, ezért vagyok beteg

    Eszter a fővárosban, Kartúmban élt, ahova viszonylag könnyen beilleszkedett, leszámítva az immunrendszere lázadásait az első fél évben. "Körülbelül háromhetente voltam beteg. Mindenféle vírusokkal kezeltek, de sosem tudták pontosan, mi a bajom. Egyszer két napig nem tudtam levinni a lázam, és elmentem a kórházba, ahol infúzióra kötöttek. Az orvos azt mondta, hogy Allah szeret engem, azért vagyok beteg" – mosolygott.

    Kartúm lakossága meghaladja az ötmilliót, és a szudáni viszonyokhoz képest az infrastruktúrája gyorsan fejlődik, főként 2005 óta. A külső városrészekben földutak és hatalmas szegénység van, az utak mentén állatokat árulnak, kereskednek, némely utcákat ellepi a szemét. A belvárosban aszfaltozott utak és emeletes házak is találhatók. A fővárosnak van néhány műemléke, csodálatos mecsete, vitorlásklubja, művelődési háza és a volt líbiai elnök, Kadhafi fia is építetetett itt egy Nílus-parti, ötcsillagos szállodát, amelyet (alakja után) Tojásnak becéznek. A város többek közt arról is nevezetes, hogy ebben a városban találkozik az Ugandából érkező Fehér-Nílus és az Etiópia felől folyó Kék-Nílus, és innen halad tovább Egyiptom felé.

    Rengeteg beruházás zajlik a városban. Főleg kínaiak fejlesztenek, a szudáni olaj jó része is kínai kézben van, mint arról Danielfromhungary számolt be az Ongón, szudáni tapasztalatai nyomán. Úgy fogalmazott, a város folyamatosan keresi önmagát.

    A teraszon tudtam csak aludni

    Galéria: SzudánFotó: Farkas Eszter

     

    "Az egyik legnagyobb nehézség az irtózatos meleg. Három hónap kivételével az év nagy részében 40 Celsius fok körül van a hőmérséklet, de van, hogy az 55 fokot is eléri. Ezért csomószor a teraszon aludtam, szúnyoghálóval körbevéve" - folytatta Farkas Eszter. Ami az esti programokat és a kultutrális életet illeti, az nem igazán jellemző, és ez a vallási hagyományokkal függ össze. A közösségi házban azonban rendszeresen összegyűlnek a külföldön tanult fiatalok, zenélnek, előadásokat tartanak. "Azért is örülök ennek, mert ez az a generáció, amelyik még bármit megváltoztathat. "

    Szudán, Dél-Szudán
    A Dél-Szudáni köztársaság Afrika legújabb állama, 2011. júliusa óta létezik, amikor is Szudántól függetlenné vált. Szudán ötven éven keresztül brit és egyiptomi uralom alatt állt, majd 1956-ban független lett. Ezután a belső ellentétek a kormány és a déli területek közt kétszer is polgárháborúba sodorták a kelet-afrikai országot. Elsőként 1955 és '72 között, majd pedig 1983-tól egészen 2005-ig harcoltak egymás ellen. A békét végül nemzetközi nyomásra kötötték meg, és a békemegállapodás rendelkezett arról is, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet arról, függetlenné szeretne-e válni. A népszavazás 2011. év elején volt, amikor is az ország csaknem teljes lakossága a különválás mellett döntött. A nyáron kikiáltott függetlenséggel együtt azonban számos kérdés lezáratlan maradt: a pontos haárvonalak kijelölésén túl az egyik leginkább vitás kérdés az olajbevételek elosztása. A békét fenyegeti továbbá az is, hogy két másik tartomány, Darfúr és Abyei is törekszik a függetlenségre.

    Az újságíró a munkájából adódóan rengeteget utazott az országban, habár az utazás rendszerint nagy tortúra volt, mert a leggyorsabb közlekedési eszköz, a tuktuk veszélyes, a busz pedig körülményes. Mivel fotóengedélye volt, szabadon mozoghatott, bár hidakat, katonai objektumokat tilos volt fotóznia, a piacokon, zsúfolt köztereken pedig az emberek nem szerették, ha fényképezik őket. Az arabtudás hiányában helyenként tolmáccsal együtt dolgozott, de legtöbbször arabul és angolul beszélgetett a helyiekkel. A legszebb élményei Dél-Kordofánhoz fűződnek, ahol nomádokkal is találkozott.

    Az újszülöttet meg kell nézni

    "Az érkezésem idején éppen szült egy tizenéves lány. Amikor megtudták, hogy fehér ember van a faluban, azonnal értem jöttek, hogy nézzem meg az anyát és a picit. Számomra ez a vendégszeretetükről tanúskodik." A nomádok – technikailag félnomádok – főként szarvasmarhatenyésztésből élnek, házasság esetén is ezt a hozományt adják tovább. Ha tovább kell vándorolniuk, akkor gyakori, hogy a nők maradnak a gyerekekkel, hogy taníthassák őket. Vannak medreszéik, vagyis Korán-iskoláik, az oktatást fontosnak tartják.

    Mint arról Eszter beszámolt, a gyerekmunkáról nem szokás ott beszélni, de nagyon is jellemző. Dél-Kordofánban egyébként sokan aranyásásból élnek, és mivel a munkájuk során higanyt is kell használniuk, az egészségüket folyamatosan kockáztatják. Egy másik megélhetési forrás a teakészítés, amelyet nők szoktak végezni az utak mentén.

    "A szudáni kultúrában nagy szerepet kap a közös teázás, kávézás. Naponta 5-6 teát megisznak, rengeteg cukorral. A teafőző asszonyokat nagyon tisztelem, mert ők 6-8 fős családokat tartanak el abból, hogy reggel 5-től este 10-ig doloznak. Nagyon sok előítélet éri őket, sokszor prostituáltnak neveztik őket. Lehetséges, hogy van benne valami, de nem mindannyian azok. Nagyon sok a menekült és az egyedülálló anya. Aki nem teát főz, az esetenként alkoholfőzésből tartja fent a családját, amelynek gyakran börtön a vége."

    Nem eszel húst, de madarat sem?

    Az újságírót a nubák fogták meg a leginkább, akik már Leni Riefenstahl, Hitler propagandafilmesének egykori fotósorozata nyomán világhírűvé váltak szokásaikkal, szertartásaikkal, táncaikkal .

    "Nagyon kedvesek voltak velem, egy asztalhoz ülhettem a nuba törzsfőkkel. Mivel vegetáriánus vagyok, mindig úgy próbáltam szedni, hogy ne vegyék észre, hogy nem vettem húst. Egyszer rákérdeztek, nem eszel húst, de madarat sem?" A közös étkezést fontosnak tartják. Reggelizni délelőtt 10-11 körül szoktak, és olyankor mindent kitálalnak a rántottától a lóbabon át a halig. Eszter kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a piknikezés.

    "Most viszont sajnos nehéz helyzetben vannak a nubák tavaly június óta, mert etnikai, politikai háború zajlik köztük és a kartúmi kormány között. Ezért tavalyra nem tudtak vetni és mostanra nincs mit enniük. Élelmiszersegélyeket sem kapnak."

    Még Egyiptomban sincsenek ilyen szép korallzátonyok

    Galéria: SzudánFotó: Farkas Eszter

     

    Néhány háborús területet leszámítva, Farkas Eszter szerint Szudán nem veszélyes ország. Véleménye szerint a Vörös-tenger partján fekvő Port Sudannak például minden lehetősége meglenne arra, hogy turistaparadicsom legyen. "Lehet strandolni, háttérben a hegyekkel, és persze búvárkodni. Olyan szép korallzátonyok vannak ott, amilyeneket Egyiptomban sem látni. Ezenkívül Port Sudan látja el az egész országot hallal és a tenger gyümölcseivel. "

    A tengerparti városban jó néhány olajfinomító található, és a nap- és szélenergiát is igyekeznek hasznosítani. Mindezek a város fejlődéséhez hozzájárulnak, de az olajra koncentrálnak leginkább. Az olaj mellett Szudán legfontosabb termékei közé tartozik a gumiarábikum, amelyet az akáciafából nyernek, és a nyugati világ mindaennap találkozik vele üdítőkben, édesipari termékekben, vagy illatszerekben.

    Meroé piramisok többé-kevésbé rendben

    Szudánt a Külügyminisztérium a biztonsági kockázatot rejtő országok közt tartja számon. Az országnak a turizmusból befolyó jövedelme nem jelentős, és a turisztikai szempontból kiemelt területeit sem fejleszti. A Meroé piramisok a Nílus keleti partján, Núbiában találhatók, és máig keveset tudni róluk.

    "A piramisok többé-kevésbé helyre vannak állítva, de ez néhol azt jelenti, hogy betonnal megerősítették őket. A környéken az volt a legnagyobb élményem, hogy a sivatagban sátraztunk. Éjjel csak a szelet hallani és csodálatosak a fények. Minden órában felébredtem és figyeltem a csillagok mozgását."

    A turistákat az eddigiek mellett még egy jelenség visszatarthat az utazástól: a habub, a homokvihar. "Ez májustól novemberig midnennapos jelenség. Kivédhetetlen és mindig hatalmas széllel jár, néha esővel is. Ha ez ember vezet, akkor egyszerre csak nem lát semmit, a homok folyik le a szélvédőn. Van, amikor néhány óra alatt lezajlik, de van, hogy napokon át tart. Számomra ez egyszerre gyönyörű és rettentően irritáló jelenség."

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!