Az Edwin Smih-papirusz a világ legrégebbi, fennmaradt sebészeti témájú értekezése, egyben egyike a legrégebbi orvostudományi szakkönyveknek. Nevét az azt felfedező régiségkereskedőről, Edwin Smithről kapta, aki 1862-ben vásárolta egy egyiptomi piacon. A 22 oldalas szöveg a koponyavarratoktól az agyhártyáig és a mágikus ráolvasásokig mélyrehatóan tárgyalja az ókori egyiptomi sebészeti ismereteket.
Tudj meg többet a világ legrégebbi sebészeti „tankönyvéről" amit az ókori Egyiptomban írtak
1862-ben egy amerikai régiségkereskedő az egyik egyiptomi piacon bolyongott, amikor felfedezett egy különös tekercset. Hunyorogva vizsgálta a papiruszt, melynek szövegét hieratikus írással írták (kézírás céljaira szolgáló írásrendszer volt az ókori Egyiptomban), de a kereskedő, Edwin Smith nem volt elég gyakorlott az óegyiptomi írás értelmezésében.
Azt azonban érezte, hogy a tekercsnek nagy értéke van, és azt is gyanította, hogy az ősi szöveget árusító kereskedő nem ismerte fel a jelentőségét. Smith megvásárolta a papiruszt, majd később még többször is visszatért, hogy további darabokat vásároljon, amelyeket később a tekercs részeként azonosított.
Ez az ókori szöveg, amelyet jelenleg Edwin Smith-papiruszként ismerünk, segített abban, hogy a tudósok jobban megértsék az ókori Egyiptom orvosi beavatkozásait.
Az Edwin Smith-papirusz eredete
A papirusz pontos eredete nem ismert, de a tudósok úgy vélik, hogy valószínűleg egy luxori temetkezési hely, a thébai nekropolisz egyik sírjából származhat. Az írásmód alapján a kutatók eleinte azt hitték, hogy az időszámításunk előtti 1650-1550-ig nyúlik vissza, néhányan azonban azzal érveltek, hogy egy korábbi időkben keletkezett szöveg másolata lehet.
Smith nem tudta lefordítani a szöveget, melyet csak 1930-ban sikerült lefordítani angolra James Henry Breasted egyiptológusnak.
A tekercs lefordítása után a tudósok rájöttek, hogy a papirusz egyfajta ókori egyiptomi tankönyv lehetett, amely arra vonatkozó iránymutatást tartalmazott, hogyan kell kezelni a különféle egészségügyi problémákat, vészhelyzeteket és sebészeti eseteket. Ma pedig a sebészet történetének egyik legfontosabb felfedezése.
„A dokumentumot talán leginkább didaktikai sebészeti értekezésként lehet leírni, ez a történelem legrégebbi ismert ilyen jellegű szövege. Az is nevéhez fűződik, hogy a legkorábbi tudományos írásokat tartalmazza az orvostudomány racionális megfigyeléseiről" – mondja Roger Forshaw, az angliai Manchesteri Egyetem KNH Orvosbiológiai Egyiptológiai Központjának tiszteletbeli oktatója.
Más ősi szövegek leginkább olyan gyógyítási eljárásokat tartalmaznak, amelyek inkább varázsigéknek tűnnek, semmint orvosi útmutatásnak. Az Edwin Smith-papirusz ezzel szemben egy jól szervezett útmutató, amely bemutatja a prognózist, majd az ajánlott terápiát. Forshaw azt mondja, hogy az ajánlott terápiák kifejezetten észszerűek, bár egyes esetekben az egyes betegségek ellen ez is ajánl mágikus ráolvasásokat.
„Az Edwin Smith-papirusz a sérülések logikus klinikai megközelítését követi, amely nem különbözik túlságosan a ma alkalmazott módszerektől" – mondja Forshaw.
A papirusz szakaszai egyértelmű címmel bevezetve, a klinikai tünetek alapján történő diagnózis felállítására szolgáló eljárással rendelkeznek. Három prognózis kínálkozik: kedvező, bizonytalan vagy kedvezőtlen. Ezután minden prognózis tartalmaz egy kezelési útmutatót.
"Ez a strukturált és szisztematikus megközelítés az ókori egyiptomi orvosi gyakorlat bizonyos fokú kifinomultságát jelzi" - mondja Forshaw.
Betekintés az ókori egyiptomi orvoslásba
A tekercs 48 esettanulmányt tartalmaz. Ezek az esettanulmányok segítenek a tudósoknak megérteni nemcsak azt, hogy az ókori egyiptomiak hogyan gyakorolták az orvoslást, hanem azt is, hogy mit tudtak az emberi anatómiáról.
A 25. eset például egy elmozdult állkapocs visszaállítását mutatja be: „Ezután a hüvelykujjadat (mindegyiket) a villás csontok két hátsó szakaszára kell helyezned, amelyek az (alsó) állkapocsban vannak, a száj belsejében, majd a két „karmodat" az áll alá. Aztán vissza kell ejtened őket, hogy a helyükre kerüljenek."
Forshaw szerint a „karmok" valószínűleg két ujjat jelentenek, az eljárás pedig hasonló ahhoz, ahogyan a klinikusok ma eljárnának.
Más esetek, például a hatodik, az ókori egyiptomiak kifinomult orvosi tudásáról árulkodnak. Ebben az esetben az olvasók utasításokat kapnak arra vonatkozóan, hogyan járjanak el, ha olyan súlyos fejsérüléssel szembesülnek, amely során betört a koponya, ami szabaddá tette az agy egy részét is.
"Az agy és az azt körülvevő dura mater membrán kifejezett és részletes anatómiai leírása – miközben felismeri az agy-gerincvelői folyadék létezését is – egészen kivételes a történelem e korai időszakához képest" – mondja Forshaw.
Az ókori egyiptomiak kifinomultabb ismeretekkel rendelkeztek az emberi anatómiáról, de korlátozottak voltak abban, hogy mit lehet tenni a beteg kezelését illetően. Az ötödik eset például egy „kedvezőtlen" prognózisú súlyos koponyatörést érint.
Az ápolót arra utasítja, hogy a sérültet helyezze ágynyugalomba és kísérje figyelemmel, különösen, amikor a beteg már kritikusabb állapotban van.
„Ez a megközelítés az ókori egyiptomi orvosi ellátás humanitárius aspektusát emeli ki, bizonyítva, hogy még rossz kilátások esetén is hangsúlyt fektetnek az együttérző bánásmódra" – mondja Forshaw.
A papirusz hiányzó részei
A papirusz segített a tudósoknak jobban megérteni az ókori egyiptomiak orvostudományi ismereteit, illetve gyakorlatát. Vannak azonban a tekercsnek hiányzó részei, illetve olyan részei is, amelyekre a kutatók még mindig nem kaptak választ.
A papirusz az orvosi beavatkozásokra irányul, kezdve a fejjel, majd lefelé halad a testen. A szöveg a 48-as esetnél, az egyik mondat közepén megáll a karoknál és a mellkas felső részén. Vagyis a meglévő papirusz csak a test egyharmadát fedi le, de hiányzik a mellkas és a has főbb szerveinek leírása.
"A hiányzó szakaszok felfedezése rendkívüli áttörést jelentenének, mivel potenciálisan értékes betekintést nyújtanának a sérülések kezelésének ókori egyiptomi megközelítéseibe" - mondja Forshaw.
De még a tekercs lefordított részei is számos megválaszolatlan kérdést rejtenek magukban, mivel a tudósok sokszor nem értik teljesen az ókori egyiptomi orvosi terminológiát.
„Sok szó, amely a „gyógyszereikkel", a gyógymódjaikkal és az összetevőikkel kapcsolatos, lefordítatlan marad, ami jelentős akadályokat jelent a szöveg teljes értelmezésében és orvosi gyakorlatuk rekonstruálásában" – mondja Forshaw.
Bár a tudósoknak még mindig vannak kérdéseik a papirusz és annak hiányzó darabjai kapcsán, egyes kutatók megjegyezték, hogy a tekercs egyik legnagyobb jelentősége, hogy sikerült a múltat a jelenhez kötnie. A papiruszon szereplő sérülések közül sok máig megtalálható a sürgősségi osztályokon, és az egészségügyi szolgáltatók „Még évezredeken át ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe" – írta egy orvos.