A genetikai elemzés kimutatta, hogy a mintegy 1500 évvel ezelőtt feláldozott és eltemetett két perui tinédzser a magas rangú elhunyt rokonai voltak. A régészek az ősi andoki mocsika-kultúrához tartozó családtagok eddig nem ismert feláldozásának bizonyítékait tárták fel, új betekintést tárva társadalmi világukba, szokásaikba, temetkezési gyakorlatukba és a rokonság szerepébe.
A mocsikák hátborzongató temetkezési szokásai
A Peru északi partja mentén Kr. u. 300 és 950 között virágzott mocsika-kultúráról közismert, hogy kifinomult városi komplexumokat hozott létre, ahol halottaikat piramisszerű templomokba (úgynevezett huacák) temették, de ismertek voltak öntözőhálózataikról, valamint kerámia- és fémművészeti alkotásaikról. Kultúrájuk összetett szerkezetű volt, társadalmi hierarchiára támaszkodó politikai és vallási elittel, akik bonyolult rituálék során istenségeket is megszemélyesítettek.
Bár a mocsika-kultúráról nem sok mindent tudunk, mivel írásos emlékeket nem hagytak maguk után, elegendő ikonográfiai és régészeti bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a mocsikák szertartásaik részeként az emberáldozattól sem riadtak vissza.
Señora de Cao áldozatai
2005-ben a régészek egy hat ember alkotta temetkezési csoportot fedeztek fel négy sírban Huaca Cao Viejoban. Az itt eltemetettek között egy magas rangú nő is volt, akit „Señora de Cao"-nak (Cao hölgye) neveztek el, valamint három férfi és két serdülő. Úgy tűnik, ez utóbbi két fiatalt kötelekkel fojtották meg.
„Mint a Peruban talált legjobb állapotban fennmaradt elit temetkezés, a Señora-sír jelentősnek számít," – írták a temetkezésről készült tanulmány szerzői, és a régészek azt is megállapították, hogy „a sírépítés és a felajánlások energiaráfordítása a relatív társadalmi rangot jelzi. A Señora volt ugyanis a legmagasabb rangú a többi temetkezés között, noha a többi eltemetett is magas rangú volt, mivel a templomban lettek eltemetve.
A kutatók sokáig azt gondolták, hogy a temetkezési csoport – a két feláldozott tinédzseren kívül – mind ugyanannak a családnak a tagja, de most elvégezték a holttestek genetikai elemzését, amely azt mutatta, hogy a két fiatal is a család tagja volt.
Úgy tűnik, hogy a férfiak közül ketten Señora de Cao testvérei voltak, míg a harmadik, aki körülbelül 40 évvel korábban halhatott meg, a nagyapja lehetett. Még meglepőbb, hogy az egyik serdülő valószínűleg a Señora egyik testvérének a fia, a másik pedig az unokahúga volt.
„Az eredmények együttesen azt mutatják, hogy a hat egyed szoros biológiai rokonságban állt egymással" – írták.
Önszántukból vállalták az áldozatot, vagy kényszerítették őket?
Még mindig nem világos, hogy a megfojtott tinédzsereket önszántukból áldozták fel, vagy kényszerítették rá őket. Ettől függetlenül ez egy példátlan lelet, és arra utal, hogy a fiút a saját apjának áldozták fel.
"A mocsikákhoz más magas rangú temetkezési kontextusok is kapcsolódnak, ahol feltételezhetők a fojtásos áldozatok" - mondta el a tanulmány társszerzője, Fehren-Schmitz a Live Science-nek . "Az elmélet szerint, ez a rituális gyilkosság privátabb és méltóbb formája, amelyet feltehetőleg magasabb társadalmi vagy vallási/lelki státuszú egyéneknek tartanak fenn."
A nők szerepe a mocsika kultúrában
A mocsika művészet a nőket meghatározott szerepekben istennőként és papnőként ábrázolja, és a XVI. századi korai spanyol beszámolók is azt igazolják, hogy az északi parton a nők nagy tekintéllyel rendelkeztek. Señora de Cao egyértelmű példája ennek a státusznak, és úgy tűnik, hogy a többi ismert példát is megelőzi.
Nem a mocsika volt az egyetlen ókori társadalom az Andok régiójában – a régészeti jegyzőkönyvek tele vannak templomokkal, városokkal, szentélyekkel, misztikus ősi építményekkel és romokkal, amelyek szétszórtan helyezkednek el az ősi tájon, és valamennyi a korszak népei közötti összetett kapcsolatokat igazolja. Ez a legújabb példa hátborzongató, de lenyűgöző bepillantást kínál egy ilyen kontextusba.