November vége, december eleje a krampuszok időszaka a szomszédos Ausztriában. De ezek a fenevadak nem azok a cuki, maszatos arcú kis fekete ördögfiókák, amelyeket a mesékből ismerünk, hanem szörnyű ábrázatú, hatalmas szarvakkal felfegyverkezett, bozontos figurák, akik aztán jól megkergetik az embert. Egy különös népszokásnak jártunk utána.
Télűző krampuszok a szomszédban, Ausztriában
Bármerre is járjunk november végén, december elején Ausztriában, egészen biztos, hogy belefuthatunk egy Krampuslaufba (de nevezhetik Krampusumzugnak is), mely hatalmas ünnepi attrakciónak számít „sógoréknál", és egyre több külföldi látogatót is vonz szerte a nagyvilágból, bár Magyarországon egyelőre még kevésbé ismerik. Jó pár évvel ezelőtt viszont volt szerencsém részt venni egy ilyen Krampuszfutáson a stájerországi Schladmingban, ami életre szóló élményként maradt meg bennem.
Carmina Burana és ázott birkaszag
Ahogy leszállt az este, egyre többen gyűltek össze a városka főterén, jóllehet hatalmas pelyhekben hullott a hó. Amint felcsendültek Carl Orff híres Carmina Buranájának jól ismert kezdő dallamai, már számítani lehetett rá, hogy valami nagyszabású dolognak leszünk tanúi, de ami ezután következett, a legvadabb elképzeléseimben sem szerepelt.
Hosszú sorokban kezdtek özönleni a legszörnyűségesebb ábrázatú krampuszok a kordonok között, bár itt-ott azért egy-egy piros ruhás Mikulás alakja is feltűnt, hiszen a közép- és kelet-alpesi folklór hagyományai szerint a krampuszok a Mikulás kísérői. De ez a nap most a krampuszokról szólt, és ők teljes mértékben gondoskodtak is az élményről.
A sűrűn hulló hó teljesen eláztatta vastag kecske- és birkabundájukat, így az átható akolszag még autentikusabbá tette az eseményt. Aprólékosan, kézzel faragott ördögi maszkjaik – melyek gyakran emberöltőkön át öröklődnek apáról fiúra – valóban ijesztőek voltak, míg kezükben kolompokat, kereplőket, láncokat és állatbőrből készült ostorokat ráztak, csattogtattak.
Horkantásaikat, tompa, vad üvöltésüket messze vitte a szél, de félig-meddig állati táncuk, havat taposó rohanásuk ha lehet, még látványosabbá tette őket. Még a kordonok között is, egyszerre tűntek félelmetesen ijesztőnek, és – szó szerint – rettenetesen izgalmasnak.
A tömegben rengeteg kisgyerek csodálta a vad felvonulást, csillogó szemük, mosolyra kunkorodó szájuk tanúskodott róla, hogy élvezik a mókát, bár amint pillantásukat elkapta egy-egy fenevad, ijedten kapták félre a fejüket.
Este tíz körül aztán, miután a kisgyerekes családok haza mentek, elbontották a kordonokat, és akkor megkezdődött az igazi Krampuslauf, a bámészkodó meg jobban tette, ha futott előlük, akit ugyanis elcsíptek, azt rituálisan jól eltángálták korbácsaikkal.
Ez a szokás a december 6-i Mikulás ünnepet megelőző, december 5-e éjszakáján szokásos Krampusnachtból ered, amikor a gonosz, szőrös ördög, a krampusz az utcákon ólálkodik, és megbünteti a rosszalkodó gyerekeket.
Pogány idők, keresztény szokások
A krampuszokhoz (másutt Perchteneknek is nevezik őket, bár utóbbiak inkább a karácsony és a Vízkereszt közötti zord éjszakákon aktívak) évszázados szokások és legendák kapcsolódnak, így nem meglepő, hogy ezek a szörnyűséges figurák utálatos képükkel, szőrös bundájukkal, hangosan csörgetett láncaikkal és kolompjaikkal – melyekkel a Pokolban leláncolt Luciferrel azonosították őket – azért jönnek, hogy elűzzék a tél gonosz szellemeit.
Egyes néprajzosok úgy vélik, hogy a krampuszok eredete a kereszténység előtti pogány időkbe nyúlik vissza, amely aztán összemosódott a keresztény hagyományokkal.
Néhány helyszín és időpont az idei Krampuslaufokra és Krampusumzugokra:
▪ Krampuslauf 2024 Mariazellben – november 30.
▪ Hagyományos Krampus-futás a salzburgi karácsonyi vásáron - december 5.
▪ Krampus- und Perchtenläufe 2024 a Graz melletti Eggerdorfban – december 7.
2010-ben ilyen volt a grazi Krampuslauf: