"Majd, ha Osztapenko lépést vált!" - szólt vagy negyven éve a pesti vicc, jelezve, hogy az a dolog, amire a hallgatóság vár, sohanapján történik majd meg. Lévén Osztapenko kapitány, azaz Ilja Afanaszjevics Osztapenko kőbe faragott alakja a régi 7-es út és az M7-es autópálya fölé magaslott.  Az ottani buszmegálló is róla kapta a nevét, találkahelynek is remek volt, nem is hívtuk máshogy, csak Osztapenkónak. (Ahogy a mai Ferenciek terét Felszabnak, a Király utcát Majakovszkij után Majának, és az Oktogont Novhétnek, de ez már egy más téma.) 

A történelmi hűség kedvéért azért megjegyzendő: Osztapenko kapitány 1944 decemberében  parlamenterként indult a frontvonal túlsó oldalára, a német hadsereget megadásra felszólító ultimátummal. A budai oldalon ezt Osztapenkónak, a pestin pedig a magyar származású Steinmetz Miklós századosnak kellett volna átadnia, de Osztapenkót lelőtték, Steinmetz autója pedig aknára futott.  

Nos, sem Osztapenko, sem Steinmetz nem kerülthette el, hogy alakjuk kőbe faragott történelmi hősként évtizedeken keresztül jelezze a főváros határát. Majd elérkezett a rendszerváltás ideje, 1992-től pedig a köztéri szobrok politikai célú eltávolítása is. Az évtizedeken át felgyülemlett indulat, düh, a szovjet megszállók elleni ellenszenv többek között ezeken a szobrokon csapódott le. De hála égnek, és egy jó fővárosi döntésnek, a szobordöntögetés és pusztítás mégsem valósult meg: az emblematikus szobrok Budatéténybe, az 1993-ban átadott köztéri kiállítótérbe, a Memento Parkba kerülhettek. És innen már ismert a történet, a tétényi fennsík szélén található Szoborpark ma már kultikus hely, egyre többen és többen keresik fel. 

S hogy mi az apropója ezeknek a soroknak? Nos, az, hogy a Budapesti Történeti Múzeumban tekinthető meg az Osztapenko maradhat? - Köztéri politikai szoboráthelyezések Budapesten 1990-1993 címmel egy fotódokumentációs kiállítás. 

Történt ugyanis, hogy a Fővárosi Önkormányzat által elrendelt, és a Budapest Galéria által szervezett ( a 90-es években zajló) szoboráthelyezéseket a Fővárosi Levéltár a saját fotósaival örökíttette meg, a képek pedig a Levéltárban pihentek. Egészen addig, amíg Csiffáry Gabriella történész-levéltáros (BFL) és Szöllőssy Ágnes művészettörténész (Budapest Galéria) össze nem állított belőlük egy kiállítást.

A kommunista korszak köztéri politikai emlékműveinek sorsa a rendszerváltás éveinek egyik közérdeklődésre számot tartó témája volt. A szovjet uralmat és annak magyarországi mitológiáját megjelenítő politikai emlékművek a szovjet érdekszféra minden országában megjelentek. Az 1980-as évek vége felé, a puhuló diktatúrában már nyíltan is meg lehetett kérdőjelezni a Kádár-rendszer korábbi tabutémáit, a köztéri politikai emlékművek eltávolítása is elérhető közelségbe került. A '80-as évek végén már spontán és szervezett szoborbontások egyaránt előfordultak. 

A Fővárosi Közgyűlés végül 1991. december 5-én addig példátlan megoldásra jutott: a lebontandó művek elhelyezésére szoborparkot létesített a Tétényi-fennsíkon, a 7-es főút mentén. Az Eleőd Ákos építész tervei szerint elkészült szoborpark 1993. június 27-én nyílt meg Memento Park néven.

Elmondható, hogy a budapesti megoldás nemzetközi téren is példaértékűen kulturált, toleráns és higgadt volt, amikor az emlékezés bátorságát választotta az indulat sugallta szobordöntés helyett - olvashattuk a kiállítás sajtó kommünikéjében. 

A tárlat megtekinthető a Budapesti Történeti Múzeumban (Vármúzeum) november 21-ig, keddtől vasárnapig, 10-től 18 óráig.

A kiállítást múzeumpedagógiai foglalkozások és szakmai rendezvények kísérik.