Elutaznának valahova a hétvégén, de nem akarnak túl messzire menni? Valami egészen különlegesre vágynak? Jó lenne nézelődni, de pihenni is? Vegyék az irányt az osztrák-magyar határ felé, van hozzá egy csodás kétnapos itinerünk. Persze maradhatnak akár az egész hosszú hétvégére, de múlt hétvégén teszteltük, és két nap is elegendő, ha csak ennyi idejük van az akcióra.

Első állomás: Jeli Arborétum

Ha a fővárosból indulunk, érdemes korán kelni, hogy még a tömeg előtt megérkezzünk a Vas megyei Kám mellett található Jeli Arborétumba. Május elején ugyanis óriási érdeklődés övezi a parkot – délelőtt tizenegykor már alig volt hely a parkolóban, a jegypénztár előtt pedig hosszú sor kígyózott.

 Mire a nagy felhajtás? Májusban virágzik itt az árnyas sétautak mentén végigültetett rododendron, vagy régies nevén a havasszépe. Az eredetileg a Himalája lejtőin őshonos cserje virága a kék kivételével minden színben előfordul a hófehértől a halvány lilán át a narancssárgáig, vagy éppen a sötét rózsaszínig. Nemcsak a színe, de a formája is nagy változatosságot mutat. Vannak egészen apró virágúak – ezek a május 7-i hétvégén virítottak –, és vannak egészen óriásiak is.

Utóbbiak közül még sok csak bimbós állapotban volt múlt hétvégén, így ha mostanság indulnak útnak, nagy valószínűséggel ezeket fogják teljes pompájukban látni. Séta közben érdemes a nagyobb utakról lekanyarodni az apróbb, kanyargós kis ösvényekre, mi így találtunk rá a legszebb virágokra.

 A rododendronok mellett az arborétumban különleges fenyőfélék alatt sétálhatunk, a kis tavacska partján bambuszerdőn kelhetünk át, és felmászhatunk egy kilátóba is. A belépő felnőtteknek 1000 forint, a látogatásra érdemes minimum két-három órát szánni. Bár a bejáratnál láttunk egy büfét, szerintünk érdemesebb egy piknikkosarat összepakolni magunknak. A parkban több helyen is vannak padok és asztalok, így aztán számos pihenőhelyet találunk.

Második állomás: Bad Blumau

A Jeli Arborétumtól szinte végig a 8-as úton haladva másfél óra alatt érhetjük el az osztrák Bad Blumaut. (A személyit ne hagyják otthon, a határon mindenkit megállítanak és ellenőrzik az okmányokat.) A Friedrich Hundertwasser tervezte mesés épületkomplexum ötcsillagos hotelt és termálfürdőt rejt.

A napi belépő ára borsos, de jó hír, hogy van olcsóbbnak mondható esti jegy is, amivel délután öttől este tizenegyig bent lehetünk a fürdőben. A tiritarka, hagymakupolás épületeket este kivilágítják, a medencék partján tüzet gyújtanak, így ebből a szempontból is megéri az esti jegyet választani. Ami egyébként fejenként 30,90 euróba kerül, úgyhogy ez még mindig messze nem a filléres kategória.

Az élmény, amit a pénzünkért kapunk viszont szuper egyedi. Miután lepakoltuk a cuccainkat a szivárvány színeiben pompázó öltözőszekrények egyikébe – és magunkra vettük a köntöst, aminek használata a belépőjegy mellé jár –, kezdődhet a felfedezés. Bel- és kültéren is mindent a Hundertwassertől megszokott formavilág ural, úgyhogy aki szereti a munkáit, ezt a helyet is élvezni fogja. A termálvízzel töltött medencék és jakuzzik hőfoka pont kellemes, 36 fokos.

Odabent jó móka egyesével felfedezni a különböző szinteken elhelyezett, élményelemekkel turbózott medencéket. Odakint pedig jó az extravagáns, mégis tájba simuló épületet nézegetni a medencéből. Ugyanitt egy hűvösebb vizű hullámmedence is van, amiben bizonyos időközönként akkora hullámokat csapnak, mint egy komolyabb tengeri vihar.

 A belépőjeggyel a szaunarészleget is igénybe vehetjük, valamint egy folyosón a Vulkániának nevezett fürdőrészlegre is átmehetünk. Itt kültéri időmérős versenymedencét, egy közepesen meleg pihenőmedencét, egy pezsgőfürdőt, és egy hatalmas gyógymedencét találunk. Utóbbit úgy alakították ki partján fehér kövekkel, mintha egy forró tó lenne, partjára pedig egy vulkánt is építettek – ez napközben inkább bizarr látvány, de este kivilágítva jól néz ki.

A mesterséges fürdőtó vize az osztrák Termálrégió ásványi anyagokban leggazdagabb vize, húsz percig ajánlják a fürdőzést benne. A gyógyfürdőzés mókafaktorát jelentősen növeli, hogy hosszú, sárga szivacskukacokat vehetünk magunkhoz a vízbe menet, amik segítenek fent maradni.

Ha megéheznek a fürdőzésben, a szállodában több éttermet is találnak, a bejáratnál kapott térképen kis piktogramok jelölik, melyik ezek közül az, ahol fürdőköpenyben is megejthetjük a vacsorát.

Tipp: A fürdő exkluzív jellege miatt külsős vendégekből csak egy előre meghatározott létszámot fogad. Érdemes előre regisztrálni, nehogy csalódnunk kelljen!

Harmadik állomás: Körmend

Természetesen aki akar (és meg is tudja fizetni) Bad Blumauban is éjszakázhat. A Tripadvisor-vélemények szerint azonban a szobák meglehetősen fapadosak a fürdőhöz képest, így nem akkora dráma, ha inkább spórolunk.

Mi így tettünk, az innen ötven perces autóútnyira fekvő Körmenden foglaltunk szállást, közvetlenül a 8-as út mentén. Korábbi jó tapasztalataink miatt az egyszerű, de barátságos és tiszta Berki Vendéglő és Panziót választottuk. Három felnőtt részére 18 ezer forintot fizettünk reggelivel, ennyi pénzt mindenképp megér.

Ha már Körmenden töltik az éjszakát, érdemes rövid sétát tenni a nemrég megújult főtéren, és a Batthyány-kastélyba is be lehet menni. Csodát ne várjanak tőle, sajnos még nagyon lepusztult állapotban van. A cipőtörténeti kiállítás – Sissi és Jászai Mari báli csizmájával –, valamint a két éve kialakított helytörténeti kiállítás – az 1889-ben, 17 nap alatt Körmendről Párizsig kerékpározó körmendi Vasparipa Egylet aranyos sztorijával – viszont érdekes. A belépő felnőtteknek 1000 forint.

Negyedik állomás: Ják

Körmendtől 17 kilométernyire fekszik Ják, a település középkori templomáról híres. Ha már a környéken voltunk, mindenképpen meg szerettük volna nézni, és ezt ajánljuk önöknek is. A jáki templom ugyanis a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő alkotása. A templom látványos főhomlokzatával szemben bájos kis kápolna áll, a Szent Jakab-kápolna, ez volt Ják középkori temploma.

 A kis domb tetején álló templom mellett könnyen le tudjuk parkolni az autót, majd a 300 forintos belépő megváltása után már mehetünk is be az ápolt templomkertbe.

Ötödik állomás: Szombathely

Végezetül az innen 12 kilométerre fekvő szombathelyi Csónakázó-tó felé vettük az irányt. A tó partja nemrégiben újult meg, a zsilipnél például jópofa vizes játékot alakítottak ki. Több kellemes vendéglátóipari egységet is láttunk erre, mi végül a Deck Bistro mellett döntöttünk, melynek fedett teraszáról klasszul rá lehet látni az egész tóra és az étterem alól induló csónakázókra.

A személyzet kedves, a választék szimpatikus és a házi jeges tea kifejezetten remek volt. Mikor végre megkaptuk, az ételekre se volt panaszunk. Közel negyven percet vártunk rájuk, így annyira már nem voltunk lelkesek, amikor hozzá láthattunk. De ha nem farkaséhesen érkeznek, és bőven van idejük, jó választás ez a hely.

A hangulatos tó partján érdemes elsétálni a Vasi Múzeumfaluig, ahol a környék népi építészetével és életmódjával ismerkedhetünk meg. A bejáratnál egy nagyon kedves és felkészült múzeumpedagógus fogadott minket, röviden elmesélte a skanzen történetét, és, hogy pontosan mit fogunk látni, majd saját tempónkban fedezhettük fel a szabadtéri múzeumot. Különösen tetszett az egyik házban bemutatott türelemüveg-kiállítás – tudják, ezek azok a keskeny nyakú üvegek, amikbe komplett jeleneteket rendeznek be, például egy többszintes bányát apró figurákkal.

 A házak között birkák, szamarak, szárnyasok és lovak élnek. Ott jártunkkor rajtunk kívül csak egy család nézelődött itt, pedig igazán megérdemelné ez a hangulatos hely, hogy több látogatója legyen. Menjenek, nézzék meg maguknak!