Talán nem ugyanazt lehet kapni, de a kis Liliomkert hangulatában egészen biztosan hasonlít a Káptalantóti piacra. Ha kíváncsiak arra, hogy mit értünk ezen, akkor egy hekkezés előtt vagy után valamelyik szombat délelőtt térjenek be a Római-part közeli Nánási udvarba is.
Ínycsiklandó tehén- és kecskesajtok, kívül ropogós, belül foszlós kemencés kenyerek, hazai gyümölcsből készült mézédes lekvárok, hamisíthatatlan csabai kolbász, színes csuprokból csöpögő szörpök, és spejzba vágyó mangalica-, bivaly-, vagy szürke marha kolbászok - és ez még mindig csak néhány azon portékák közül, amelyekkel nemcsak Facebook-oldalán, de hetente egyszer a Római-part közelében több dimenzióban is csalogatja látogatóit egy kisebb termelői piac.
A káptalantóti Liliomkert Piac tíz éve nyitotta ki először kapuját, mára a Balaton-felvidéken járva szinte kötelező látnivalóvá nőtte ki magát. Az idei tavasztól azonban ezt a piaci hangulatot jóval kisebb méretben, de szombatonként a Római-part közeli Nánási udvaron is megtaláljuk. Kis Liliomkertnek, a balatoni kistestvéreként becézgetik, és azért hívták életre, hogy a fővárosban legyen egy hely, ahol hetente egyszer érdemes összegyűlni egy kis zöldség-gyümölcs mustrára, egy gazdagabb reggelire vagy csak az ilyen piacokon elcsíphető baráti beszélgetésekre.
Legalábbis ezzel a céllal indult útjára ez a pár standból álló termelői piac, amely a rekesz-zörgős, kofa-kiáltásokkal teli klasszikus piacozós hangulat helyett inkább a közösségi élményszerzésre épít. Itt biztosan nem néznek rossz szemmel senkire, ha a kézműves portékákat áruló stand előtt huzamosabb ideig próbálgatja a fából készült háztartási eszközöket, vagy kettőnél több fajta sajtot kóstolgat a tejtermékes pultjánál. De például ott jártunkkor a házi lekvárokat csinos üvegekben kínáló árus is szívesen mesélt arról, hogyan készülnek mézédes nyalánkságai, és még tanáccsal is ellátott minket, amikor épp első sárgabarack befőzésünk előtt álltunk.
A zöld fűszeres standon halmokban sorakozik a bazsalikom, a kapor, a snidling és a szárzeller, de kisebb porciókban zöldfűszer-válogatást is lehet venni. A vasárnapi húslevesbe pedig nemcsak Dabasról érkezett háztáji csirkehúst, de különböző paprikakrémet és vegyszermentes zöldségeket is begyűjthetünk, amelyek előtte való nap még a földeken pihentek. Meg aztán van sok kelme, ékszer és fából készült portéka, attól függően, kinek mi a kincs.
Az árusok többsége Pest megyéből települ ki ide, de néhány, Balaton környéki településről származó termelő is megfordul itt. Ráadásul programból is egyre több van, hol egy minikoncertbe futhat bele az ember, hol egy izgalmas beszélgetésbe. Mint ahogy szeptember 9-re például a Sárga ruhás lányt hívták meg, hogy dedikálja könyvét és meséljen arról, mi visz rá valakit, hogy mindent maga mögött hagyva, egyik napról a másikra világutazóvá váljon. (A sárga ruhás lány, Harmincz Rita kalandjairól egyébként itt, kis költségvetésű utazós tanácsairól pedig itt írtunk korábban.)
A piac előtt egyébként van egy kisebb parkoló - amire számítani kell, hogy viszonylag gyorsan megtelik -, és bár a műanyag gyakorló sípálya és az üzletsor által körbezárt Nánási udvarban a nyár közepén a nagyszemű kaviccsal terített föld még kihívás elé állította a bakocsival érkezőket, azóta már az is új, apró murvaköves burkolatot kapott. De a gyerekeknek például van egy külön elkerített kis játszótere is csúszdával, hintával és mászókával felszerelve, a mellette elterülő füves placcon pedig több napozóágy is, ha esetleg valaki szívesen megpihenne két kóstolás között. A piac körül magasodó sudár jegenyefák látványát és a szombatonként terjengő illatokat azonban tényleg csak élvezni kell.