Az óriáscsinnadrattával beharangozott első Fagylalt Kiállítás és Fesztivál szombati napjára látogatott a Travelo, de még a ruhatárig is alig jutott el, amikor csupa rossz hírt hallott a csalódott vendégektől.

„Az egyetlen helyen, ahol elfogadható mennyiségű kóstolót mértek, húsz percet kellett sorban állni, vásárolni pedig nem lehetett" – mondta egy kabátját cirka 45 perc fesztiválozás után vevő hölgy.

Na igen, ha egyszer ötezer négyzetmétenyi tiszta fagyiról és a belépőért cserébe korlátan kóstolásról szólnak a híradások, nehéz szembesülni vele, hogy a tömegtől már magát a fagyit nem látni, a kóstoló pedig sok esetben a kiállítók által igen kelletlenül átnyújtott, kisstílű nyalat egy miniatűr kanálon vagy tölcsérben. Lökdösődés, forgalmi akadályok, ácsingózás, alkudozás ezerrel. Valaki azzal akarja elkápráztatni a csaját pont mögöttünk (és így extra adag fagylalthoz jutni), hogy határozottan előadja, ő valójában lehetséges viszonteladó partner.

Indexes kollégánkkal ellentétben mi ugyan nem lepődtünk meg rajta, hogy a kiállítás nagy része fagyigépekről, aromákról és üzleti tárgyalásokról szólt az illetékeseknek – csak nem kellett volna behülyíteni emellé több ezer embert, aki fagylaltot szeretett volna látni és enni, sőt esetleg látványos fagyikupacokkal szelfizni, ám ehelyett méltatlan szituációk sorát élte át.

Ha a szervezők jövőre hivatalosan is bevállalják, hogy ez a rendezvény bizony nem fagylaltosztogatásról, hanem fagylaltkultúráról szól, akkor például a kóstoláshoz kuponokat és a kóstoltatni kívánó cukrászdák számára egységesen kötelező kóstolási mennyiséget vezetnek be, vagy lehetővé teszik, hogy a különlegességeket meg is lehessen vásárolni. És akkor, de csak akkor, jövőre már a fagylaltokról és itthon olyannyira emelni kívánt kultúrájukról is tudunk írni. Addig pedig reménykedünk, drukkolunk, hogy összeálljon a világverő recept, ami fagylaltból már sikerült. Most tehát rendezvényből kéne ugyanez.