Búvóhely a Bakonyban, nem csak szerelmeseknek

    Mindig is vonzotta, hogy a Büszkeség és balítélet világába csöppenjen? Hogy mint Elizabeth Bennet és Mr. Darcy lovagoljon be kedvesével a mezőről egy udvarház parkjába, majd a tóparton elfogyasztott tea után sétálhasson egyet a pompás virágos belsőkertben, szerelmes szavakat suttogva? Ha igen, akkor Önnek alighanem a Magas-Bakony erdőségeibe, a Kőris-hegy szomszédságába, az Esterházy család egykori ménesbirtokára, vagyis Szépalmapusztára kell látogatnia!

     

    Legalábbis azon a nyárvégi néhány napon, amikor mi ott jártunk, épp ilyen hangulatot árasztott a Szépalma Hotel és környéke. A közönségét pedig húszas, harmincas, negyvenes, ötvenes és hatvanas éveikben járó szerelmespárok alkották. Hogy ide alapból kedves, türelmes, barátságos emberek járnak, vagy itt válnak-e azzá, azt nem tudom (mint ahogy azt sem, hogy az év többi napján mennyire van tele a szálló, esetleg milyen, amikor csapatépítő tréningnek ad helyet), de akkor ideális, nyugodt szerelmi fészeknek tűnt. Pedig mi két igen eleven gyerekkel hármasban próbáltuk kibillenteni a többi vendéget a nyugalmából, de szerencsére hiába.

    További képekért kattintson a galériára!
    Galéria: Búvóhely a Bakonyban
    Fotó: Hotel Szépalma


    Szerethető Szabálytalanság

    Az angol párhuzam már az első pillanatban beugrott, ahogy megérkeztünk. Mintha a klasszikus angol kert szabályai szerint alakították volna ki a hotel környékét, ahol az első benyomás is számít. Amint kibukkan a fák közül a szálloda, egyből beleszeret az ember. Ebben persze szerepe van annak is, hogy azok a fák történetesen egy régi arborétum maradékát jelentik, no meg hogy az út egyáltalán nem rövid. A „Magyarország legeldugottabb szállodája" cím, amit előszeretettel használnak kiadványaikon, nem légből kapott. Bő tíz kilométerre esik Zirctől, tömegközlekedés nem visz oda, még a térerő is csak foltokban fedi a környéket (kiváltképp a Telenoré hiányos).

    Ez persze áldás lehet azoknak, akik menekülni akarnak a hétköznapi taposómalomból. Elszigetelve azért nem vagyunk: a net hasít, jó út vezet a szállásig, és ha igényeljük, akár transzferbuszt is küldenek elénk a vasút- vagy buszállomásra. (Ez utóbbit előre kell egyeztetni, már csak azért is, mert ha épp akkor más ügyben is be kell hajtaniuk Zircre, ingyen fuvaroznak minket oda vagy vissza.)

    Maga a hotel épülete úgy néz ki, mint egy átalakított udvarház. Egy darabig el kellett gondolkodnom, hogy vajon melyik része lehet eredeti, mi az, amit hozzátoldottak vagy átalakítottak, melyik szárnya volt gazdasági épület és melyik lakóhely, míg végül rájöttem, hogy ez az egész újépítésű! Egészen kivételes a hazai szállodaépítészetben, hogy nemcsak a hagyományos formák újraértelmezésével és felhasználásával alkottak újat, hanem úgy modelleztek le egy régi kúriát, hogy az teljesen megfelel a mai kor igényeinek.

    Például nem szokványos a szabálytalan alaprajz, vagy a nem teljes körbeépítettség, ami alighanem kevésbé gazdaságosabbá tette a beruházást, de a hagyományos épületek legtöbbször épp az ilyen „szabálytalanságok" miatt szerethetőbbek a sablon szerint tervezetteknél. Ráadásul a homlokzat kialakításánál nemcsak hogy a helyi építészet stílusjegyeit, de a ménesbirtok régi épületeinek formakincsét is felhasználták.

    Lazítás a virágok közt

    Na de félre a szakmázással, a hotelbe lépőket ez aligha foglalkoztatja. Az viszont talán igen, hogy milyen tágas, szellős lobbyt sikerült kialakítani az amúgy nem túl magas, tájba simuló épületben, vagy hogy milyen jó a középen álló kandalló, mely láthatóan nemcsak dísz, hanem télen duruzsolva meleget is ad.

    Még több képért kattintson a galériára!
    Galéria: Búvóhely a Bakonyban

    Fotó: Lakopeter / Hotel Szépalma



    A hotel igazi kincse a belső udvara, melyben lugas, gyógynövénykert és rengeteg virág kapott helyet, no meg padok és egy pavilon, ahol csendesen beszélgetni, borozgatni, pipázgatva merengeni épp úgy lehet, mint reggelizni a szikrázó napsütésben.

    Az étkezőn is látszik, hogy nem valami régi épület megreformálásról van szó. A 120 fős éttermet két szakaszban lehet leválasztani az igényeknek megfelelően, a tóra néző terasz és a kilátást beengedő ablakok is világos koncepció szerintiek. Az épülethez játszószoba, egy kisebb konferenciaterem és egy wellness-fitness részleg is tartozik. Ez utóbbi páros inkább jelzésértékű: testmozgásra, felfrissülésre ott a ménesbirtok, sőt az egész Bakony, de azért egy szauna nem esik rosszul egy hosszú kirándulás után. Főleg, hogy a merülőmedencét és a pezsgőfürdőt egy hangulatos csöpp verandán alakították ki.

    A szobák kifejezetten otthonosak. Ez azt jelenti, hogy sem rideg minimál, sem a luxussal járó felesleges túldíszítettség nem feszélyez. A miénk mérete épp megfelelő volt, még a pótágynak is jutott hely. Rend volt benne és tisztaság – pedig egy rendetlen apuka két gyerekkel komoly kihívást jelenthetett. Na, de hogy ne valami fizetetlen PR-nak tűnjön az egész, muszáj megjegyezni: az egyik ágy nem volt valami nindzsabarát, és erősen nyikorgott, míg a pótágyunkat jó lett volna kipányvázni, mert folyton el akart gurulni. De ennél több hibát keresve se találtam a hardverben.

    Közvetlen kedvesség és nagyvonalú rugalmasság

    No, és a kiszolgálás, az valami egészen finom ötvözete a háziasnak és a vérprofinak. A leggyakrabban ugyanis két hibát követhet el egy hotel személyzete: a túl kedves, folyton érdeklődős, az ember agyára mászós túlbuzgást, meg azt a hideg távolságtartást, amikor azt sem merjük megkérdezni a személyzettől, hogy mennyi az idő. Szépalmán mindenki közvetlen, de senki sem tolakodó – bárkihez a legnagyobb természetességgel fordulhatunk, ő pedig a legnagyobb természetességgel segít. A „segít" azt jelenti, hogy tényleg segít. Széttárt karral és fejcsóválással nem találkoztunk.

    Például érkezésünk előtt bejelentkeztünk a gyerekekkel sétakocsikázásra, mely a választható programok között szerepel. Sajnálattal közölték, hogy erre most nincs lehetőség, de kárpótlásul felajánlanak egy üveg bort vagy egy órás bowlingot. Mindezt úgy, hogy egy olyan szolgáltatásról van szó, ami nincs benne az árban, és amelyet meg sem rendeltünk korábban. Csakhogy értsék, olyan ez, mintha bemennék a boltba, kérnék egy liter tejet, a boltos néni meg széttárná a karját, hogy sajnos a tej elfogyott, de tudja mit fiatalember, itt egy zacskó Negro ajándékba, kárpótlásul. Elképesztően gáláns és kedves gesztus, amilyennel idehaza még sajnos nem találkoztam.

    Olyan, mintha csak azért hagyták volna el a szálloda besorolásnál a negyedik csillagot, hogy szabaduljanak a felesleges kötöttségektől és tényleg azt adhassák az ideérkezőknek, amire valóban vágynak. Ez természetesen az árazásán is meglátszik a hotelnek: senki se a háromcsillagosok árfekvésére számítson, ha itt akar pihenni.

    Kattintson a képre a galériáért!
    Galéria: Búvóhely a Bakonyban

    Fotó: Hotel Szépalma



    A konyhában ne keressünk túl nagy innovációt, Szépalma nem lesz a gasztroforradalmárok Mekkája. Viszont amit a hagyományos konyhában szeret az ember, az itt megvan. Na és a kiszolgálásban is megvan mindaz, amit fentebb írtam: közvetlen kedvesség és nagyvonalú rugalmasság. Ottjártunkkor nem volt annyi vendég, hogy megérte volna a meghirdetett svédasztalos kiszolgálást fenntartani. Az ilyenkor szokásos A, B (esetleg C) menü felkínálása helyett azonban étlapról lehetett bármit – igen, ártól függetlenül bármit – választani a befizetett vacsora kontójára.

    Hogy hogyan és miért pottyant le épp ide egy mindentől eldugott völgybe ez a pompás hotel, hogy mégis miért érkezik ide annyi ember, és hogy mit lehet csinálni a környéken azon kívül, hogy élvezzük a személyzet vendégszeretetét, arról szól a következő cikkünk.

    Cikkünk szerzője Zubreczki Dávid, az Urbanista bloggere.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!