Bebúvós ágy és zsucskolás Matyóföldön

Matyóföldön és környékén jártunk látogatóban. Mezőkövesden kézművesek, Zsórifürdőn egy elfogadható wellnesshotel, Egerben borházasítás várta a tanulmányút résztvevőit. Matyóföldi kalandozásunk, első rész.

 

Annak ellenére, hogy a matyóhímzés az elmúlt években divatosabb mint valaha – hordta boldog-boldogtalan Nicole Kidmantől az utca emberéig – mégis kevesen tudják valószínűleg, hogy miért matyók a matyók, pontosan mi is az a matyóhímzés, és hogy egyáltalán: hol van Mezőkövesd és mit lehet ott csinálni? Ezeknek jártunk utána.

Miért matyó a matyó?
A matyó elnevezés a XIX. század elején tűnik fel először, kezdetben a Mezőkövesden és általában a környéken élőket, majd – a viseletében és hímzésvilágában lényegesen különböző – Tard és Szentistván lakóit is matyóknak tartották. Mátyás király 1464-ben a husziták elleni harcban őt támogató városnak, Mezew Kewesdnek mezővárosi rangot adott. Az itt lakók pedig hálából a másod- és harmadszülött fiúgyermekeket Mátyásnak nevezték el, ennek becézett alakja a Matykó, Matyó. A néprajzkutatók szerint azonban a református környezetben megmaradt katolikus szigetek lakóit hívták így megkülönböztetésül. E három település népművészetével maradandót alkotó, ma is nagyon vallásos lakosai, azóta is büszkén vallják magukat matyóknak.

 

Az első meglepetés akkor ért minket, amikor kicsit több mint másfél órás utazás után meg is érkeztünk Matyóföld központjába, Mezőkövesdre. Valamiért az ember azt gondolná, hogy kicsit messzebb kell keresnie a fővárostól ezt a tájat, pedig meglehetősen közel van, így egy egynapos kiruccanásra is tökéletes hely. És hogy mit érdemes megnézni? Legfőképp a skanzen jellegű, de a mai napig lakott Hadas városrészt, ahol a matyó kultúrával, kedves kézművesekkel és mesebeli parasztházakkal ismerkedhetünk. Így tettünk mi is.

Asszonyok a házban, férfiak az ólban

A városrész nevét a hadas családszervezetről kapta, ami tulajdonképpen atyafiságot jelent: az egymással rokon családokat hadaknak nevezték. Elsősorban az asszonyok és a kicsi gyerekek laktak itt a kis kertes házakban, a férfiak és a munkára fogható fiúgyerekek pedig a városmagon kívüli ólaskertekben laktak. Ott voltak nagyobb telkek istállóval és tárolókkal. A szabálytalanul kanyargó utcák apró telkein másfél, két évszázaddal ezelőtt épült, meszelt falú, nádtetős házak őrzik leginkább a város hajdani hangulatát, a matyóság építkezési szokásait, az egykori életformát. A lakóházak közt fennmaradt régi parasztházak ma tájházként, alkotóházként várják a látogatókat szezonális nyitvatartással.

Ötszáz forintért bárki beöltözhet matyónak, és pózolhat kedvére az udvaron, vagy a festett bútorok között Galéria: MatyóföldFotó: mimi / Travelo

Először a Matyó Népművészeti Egyesülethez mentünk, hogy testközelből megtapasztaljuk, milyen matyó ruhát ölteni. Ötszáz forintért bárki utánunk csinálhatja, az egyesület tagjai szívesen segítenek kiválasztani a megfelelő méretet, és rá is adják a delikvensre a meglehetősen nehéz szettet. Ha kész az átalakulás, kedvünkre fotózkodhatunk a ház udvarán, vagy az előtérben található, csodaszép festett bútorok között.

A matyó viselet
A mezőkövesdi matyó népviselet rendkívül elegáns, kiemeli a test szépségét. A nők testhez simuló felsőrészt (litya) viselnek a vállnál megemelt ujjal, derékban elálló fodorral; szoknyájuk hosszú, alja kicsit kiálló, fodros, és minél több szalaggal, ami a gazdagságot szimbolizálja. A kötény (surc) is hosszú, ezt gazdag hímzés díszít. Egészen egyedi a kendő, amelyen hatalmas pompon-szerű díszek emelik egyenesre a fejtartást. A férfiak fehér ingének dísze a rendkívül bő ujj, melyet széles hímzéssel, sok esetben horgolt csipkével is gazdagítanak. Különleges a fejtetőre csapott, magas matyó kalap, melyet pántlika ékesít. A matyók nem csak a textileket, hanem a bútorokat is díszítették. Festett matyó láda nélkül, melyben a kelengyét tartották, férjhez sem adták a leányt.

 Mézeskalács, Miska kancsó, matyó rózsa

Ezt követően a mézeskalácsos 1856-ban épült háza következett, amelynek kertjében ugyan hősiesen próbálkozott mindenki a maga mézeskalácsszívére matyónak is beillő mintákat fabrikálni cukros tojáshab segítségével, az átütő siker sajnos elmaradt. Finomnak viszont nagyon finom volt a portéka. A házon belül is érdemes egyébként körülnézni, a mai háromosztatú elrendezés – tisztaszoba, konyha, kamra – hűen idézi a 1930-as évek hangulatát.

A bútorok, berendezési tárgyak és textilek részben családi hagyatékok, de hogy a kiállítás teljes legyen, a Matyó Múzeum gyűjteményéből egészítették ki a szobabelsőt, illetve a konyha egyes darabjait. A mézeskalácsműhely eszközei, receptjei apáról fiúra szálltak. A régi mesterek télen készítették a süteményeket és nyáron járták az ország vásárait. A ház adottságai lehetővé teszik kisebb-nagyobb létszámú csoportok számára a mézeskalácssütés, a díszítés fortélyainak kipróbálását. Ehhez azonban előre be kell jelentkezni.

Készül a nagy mű Galéria: MatyóföldFotó: mimi / Travelo

A fent említett házaktól kicsit odébb eső fazekasnál folytattuk ismerkedésünket a matyó kultúrával. Jó tudni, hogy bár a házak egymáshoz közel helyezkednek el, mégsem egy skanzenről, vagy teljesen elzárt településrészről beszélhetünk. A tájházak átlagos, de falusias jellegű lakóházakkal váltakoznak, így elkélhet a térkép, hogy kihez lehet bemenni, és ki az, aki csak egyszerűen itt lakik, és kevésbé boldog attól, ha egyszer csak egy bámészkodó turistacsoportot talál a hátsó kertjében. Ilyen térképet Mezőkövesden, a Tourinform irodában kérhetünk (Szent László tér 24.) díjmentesen.

A fazekas házban élő és dolgozó Fehér Tibor 1957-ben született, a fazekassággal húszévesen kezdett ismerkedni, jelenleg pedig saját, látogatható műhelyében dolgozik Mezőkövesden egy XIX. században épült nádfedeles házban. A fazekas népi iparművész a Hadas városrészben elsőként kezdte meg kézműves tevékenységét az egykori parasztházban és ezután sokan követték a példáját. A parasztház szobáiban a műhely munkáiból látható kiállítás, valamint a vendégek meg is vásárolhatják igencsak barátságos árakon a mester által készített használati tárgyakat. (Egy festett borhűtő edény 1500, egy mázas tányér 600 forintba került ottjártunkkor.) A műhelyben a Közép-Tiszavidék ismert edénytípusai – Miska kancsók, madaras butellák, szilkék, tányérok – készülnek.

A matyóhímzés
A hímzés eredetéről szóló monda szerint egy matyó lánynak az Ördög elrabolta az anyját és szerelmét. A kétségbeesett könyörgésére megígérte neki az Ördög, hogy visszaadja szeretteit, de csak akkor, ha télvíz idején az ölében elviszi a templom elé a nyár összes virágait. A lány Istentől sugallt gondolatra ráhímezte a mezők virágait kötényére és elvitte azokat, majd visszakapta anyját és szerelmét.
A mezőkövesdi matyó hímzés virágkorát az 1896-os Millenniumi Kiállításon aratott óriási sikerétől számíthatjuk. Itt mutatták be először a matyó lakodalmast, melyből később népszínmű is készült Blaha Lujza főszereplésével. Miután országosan is ismertté vált a matyó népművészet, megindult a kenyérkeresetet nyújtó, háziipar-szerű hímzés. A precíz munkát viszont nagyon fontosnak tartották, annak ellenére is, hogy sokan a megélhetésért hímeztek. Külön kifejezésük is született arra, aki a több pénz reményében gyorsan, hanyag munkát végzett: ezt hívták zsucskolásnak. A szegény paraszti életmód ellenére egyébként a matyóké volt a legcifrább viselet. Akkoriban született az a mondás, hogy: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!"
A régi stílusú hímzések piros-kékkel színezettek, melyeken legjellemzőbb a lepedővégekre készült cipés-madaras minta. A ma ismert hímzés a szűcsök és szűrszabók által készített ruhákról került át a textilekre. A minták sűrűek, tömöttek, teljesen kitöltik a felületet, színezésük erős, telt, általában főként pirosas-bordós árnyalatok dominálnak. Legjellegzetesebb elemük az úgynevezett „matyó rózsa", melynek számtalan formája ismert. A legtöbb rózsavariációt Kisjankó Bori „íróasszony" alkotta, akiről úgy tartották, annyiféle virágot hímzett a matyó ruhákra, amennyit a kertjében látott.
A matyó hímzés, népművészet 2012. decemberben felkerült az UNESCO szellemi kulturális világörökségeinek listájára.

 A fent említett, híres íróasszonynak emléket állító, 1974 óta működő Kisjankó Bori Emlékház volt a következő állomásunk, ahol Csézy Györgyné, Kisjankó Bori néni leszármazottja mesélt nekünk a régi időkről, és matyó népdalokkal is szórakoztatta kis csapatunkat. Aki erre jár, mindenképpen nézzen be hozzá, izgalmas történetei, dalai és szívélyes fogadtatása látogatásunk egyik fénypontja volt.

Csézy Györgyné mesél a Kisjankó Bori Emlékházban Galéria: MatyóföldFotó: mimi / Travelo

A ház elejében lévő szobát ma is nagyjából úgy találjuk, mint Bori néni életében volt. Az ajtó mellett a búbos kemence, körülötte a rongyszőnyeggel letakart padka. A sutnál ott található az ülcsik, amelybe a még járni nem tudó gyermeket ültették. Az ágyban úgynevezett pipi ágynemű van, ez szintén a század végének felel meg. Az ilyen ágyneműt természetesen soha sem használták, ha az ágyba akartak feküdni, akkor gondosan ügyelve, hogy ne törjön, leszedték, vagy bebúvósra csinálták meg a fekvőhelyet. A bebúvós ágynál a párnákat és a dunyhát egy léckeret tartotta és ezalatt volt egy alacsony hely, ahova be lehetett bújni aludni.

Bútorfesték tehéntúró és oltott mész felhasználásával

A Hadas városrészben utolsóként a bútorfestő műhelyét néztük meg, ahol Kovács Szabolcs asztalosmester a mai napig hagyományos módszerekkel alkot. Édesapja műhelyében már kisgyerek korától elsajátíthatta a festett bútorkészítés titkait, mesterfogásait. A szülői házból hozott mesterfogásokkal együtt saját kutatási eredményeit is hasznosította a bútoregyüttesek elkészítésénél. A szakember 1984-től rendelkezik ezzel a saját műhellyel a Hadas városrészben, amely festett bútorokkal van berendezve. Itt az érdeklődők nemcsak az elkészült munkáival ismerkedhetnek meg, hanem mesterségbemutatókat is tart, korszerű használati tárgyain pedig a matyó hagyományokat viszi tovább.

Idill a Hadas városrészben Galéria: MatyóföldFotó: mimi / Travelo

A régi díszítőstílus jellemzője a vörös alapozás, melyre széles fekete hullámos és törtvonalú márványszerű csíkozás kerül, valamint a fehér, bordó, kék, sárga, zöld szín árnyalataival festett apró virágokból és levelekből komponált csokrok, koszorúk, füzérek. A házban ajándéktárgyak is vásárolhatók. A festett bútorok egyedi méretben és a kívánt színben megrendelhetők, igény szerinti kézzel hímzett matyó lakástextil kiegészítőkkel. Az ilyen megrendelések mellett olyan intézmények és cégek berendezéseit is a mester készítette, mint a Gépmúzeum, a Tourinform Iroda, a Rózsa Étterem és Panzió, vagy a tardi Tájház.

Belépődíjak
A Hadas városrész ingyenesen látogatható, az alkotóházakba nyugodtan besétálhatunk, ha azokat nyitva találjuk. Belépőt csak a Kisjankó Bori Emlékházban szednek (felnőtteknek 200 forint), illetve az idei szezontól a bútorfestő műhelybe is 200 forint a belépő. Valamint a beöltözésért kell 500 forintot fizetni, ha kedvet kaptak hozzá.

 Sorozatunk második részében a környékbeli szálláslehetőségekkel, a Zsórifürdőn található termálvízzel ismerkedünk, a közeli Egerben pedig még bikavért is készítünk.

Keretes anyagainkban a TriVial Communications által rendelkezésünkre bocsátott háttérinformációkat használtuk.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek