A táncdalénekes az esküvőjét a Béke Szállóban tartotta, katonának is onnan vonult be, és bár a nyugdíjáról le kellett mondania, de megtanulta, mi a szeretet. Nosztaliaeseményt rendeztek a Radisson Blue Béke hotelben, ahol Korda Györgyön és nején kívül Koós Borjúlábas János vezette be a vendégeket a szállodai mulatók egykori fénykorába.
"A Jóisten kegyelméből már 1961-ben énekelhettem a Béke szálló Kupola bárjában. Soha szerződést nem kaptam, de mindig tudtam, hogy megbízhatok az igazgatóban, és a legtöbb gázsit fogom kapni. Ennek az a kis hátulütője volt, hogy amikor a nyugdíjas lettem, ez a pár év hiányzott a folyamatossághoz, így 24 ezer forint nyugdíjat állapítottak meg. De hát mit számít ez ahhoz képest, hogy megtanultam, mi a szeretet és az emberség? "- ábrándozott Korda György.
Legalább a mogyorós mignont kóstolja meg!
A Danubius Hotels Group 40. évfordulóját ünnepelve Békebeli beszélgetések címmel szervezett nosztalgiaeseményt a Radisson Blue Béke hotelben, hogy címlapképesen elevenítse fel a szálloda történetének elmúlt négy évtizedének kis színeseit. Az este műsorvezetője Dombovári Vanda volt, a meghívott vendégek közt a szállodai mulató, a Kupola aranykorát Korda György, Balázs Klári, és Koós János táncdalénekesek idézték fel, a nyolcvanas évekbeli Orfeumról pedig Zsoldos Géza és Párkányi Krisztina revütáncosok beszéltek.
Amíg a művészek a Velence teremben nosztalgiáztak, a hetvenes évekbeli formaruhát viselő pincérek az egykori receptek alapján elkészített süteményekkel kínálták a hallgatóságot. Aki nem kért, diétára, vagy más úri huncutságra hivatkozva, annak a renitensnek az asztalánál megjelent a séf és személyesen győzte meg, hogy ezek történelmi cukrásztermékek, legalább a mogyorós mignont kóstolja meg. Annak idején ugyanis a szállodától a sarki patikáig állt a sor a Béke süteményeiért és a nyári szezonban napi 2-3 mázsa fagylaltot adtak el.
A rendezvény végén a földszinti Zsolnay kávézó is édességoázissá alakult, ahol a mai dizánjsütemények tömegét kínálták korszerű, könnyű habbal. Mialatt a vendégekben dolgozott az inzulin, a művészekben a szeretet munkált.
Desszertszalon
Mihályi László váci üzletében a hagyományos magyar ízek is extravagáns formában jelennek meg. Reméljük, hamarosan a honlapjuk is dizájnos lesz.
Four Seasons, Gresham Kávéház
A Szűcs Árpád főcukrász tervezte designsütemények öt csillagos áron kaphatók.
A Hotel Le Meridien cukrászdája
A szállodai cukrászatokhoz képest jó ár-érték arányban kaphatók ott édességek.
Gerbeaud
A cukrászda a megszokott minőséget nyújtja modern szemléletű, francia technológián alapuló desszertjeivel.
Lukács
Az Andrássy úti árai borsosak, a színvonal hullámzó, de sok kézműves termék kapható.
Belvárosi Auguszt
Stabil törzsvásárlói körrel rendelkezik, ennek ellenére folyamatos a késztetés a megújulásra.
Zazzi
Korszerű, francia típusú cukrászat Solymáron, és minden, ami kapható, nagyon színes.
Gyurikám, tízkor kezdődik a műsorod, siess!
"61-ben tehát már itt énekeltem, amikor pedig '62-ben behívtak katonának, innen vonultam be. Két évig kiestem a köztudatból, és a leszerelésem után azon gondolkoztam, hogyan tovább, amikor is '63 decemberében, egy este, kilenckor megszólalt a telefon: 'Halló, Gáti Lajos vagyok, a Béke Szálló igazgatója. Gyurikám, tízkor kezdődik a műsorod, siess, mert el fogsz késni!' Ez az egész életemet meghatározó mondat volt. Ekkor éreztem először, hogy szeretetet nagyon sokfélelépp lehet kapni és ezután csak adni kell" - folytatta Korda György.
A szálloda története az 1900-as évek elejére vezethető vissza. Fábri Henrik kávékereskedő a Nyugati pályaudvarnál szeretett volna hotelt nyitni, megvett egy sarokházat, felújította, és 1913-ban Britannia néven megnyitotta. A Kupola termet, a Szondi sörözőt, a Nótás éttermet és a Székely Ivót a húszas években alakították ki, amikor a szálloda kávéházként és mulatóként is népszerű volt. A második világháborúban az épület elemi károkat szenvedett, a szállodát hadikórházként használták. A háború után Béke Szálló néven nyitották meg újra.
Klapka György ágyékkötőben legendás volt
A Kupola állandó művésze volt a pályakezdő Hofi Géza, Medveczky Ilona, és Máté Péter. Az eseményre meghívott művészek sokat emlegették Ungár István, és Herrer Pál zenekarát is, Koós János pedig elmondta, magát jobb karikatúra-rajzolónak tartja, mint énekesnek, és a zenészek közül néhányról őrzi a saját képeit.
A fiatal Klapka Györgyöt ugyan nem rajzolta le, de szuperlatívuszokban beszélt róla. Szerinte fantasztikus táncos, Tarzanként ágyékkötőben, Pécsi Gizi partnereként hozta a legemlékezetesebb formáját. A legendák szerint Klapka egy kézzel emelgette a táncosnőket, Terézvárosban nagy híre volt az izomzatának.
Koós Jánosék szerint a Kupola mágikus hely volt, aki csak fellépett ott, reggelig haza sem tért a bárból. Egy este akár kétszer is előadhatták a dalaikat, elsőként a Kupolában, majd pedig a bárban, de volt, hogy a szállodával szemközt működő Kamara Varietét is be tudták ütemezni ugyanarra a napra. A szálloda mellett a kedvenc fellépőhelyeik a Pipacs és az Emke voltak. A kor kedvelt bárjai közé tartozott még a Vígmatróz, a Hajnal Bár, a Tavasz Bár, az Abbázia és a Savoy. A bárzenélés hosszú távú, fix megélhetést nyújtott a zenészeknek.
Na jön már a hülye borjúlábas
Azt, hogy miért is volt népszerű bárokba járni a rendszerváltás előtt, a szálloda séfje, Héjja László így foglalta össze. "Abban az időben utazni nem lehetett, arra nem spóroltak az emberek, így arányaiban többet tudtak költeni szórakozásra." A szálloda akkoriban sem volt olcsó hely, az 1985-ös itallapot nézve a tokaji szamorodnit és barackpálinkát tartalmazó Puszta koktél 65 forintba került, a Portorico rum 60 forintba, 8 cent Cinzano pedig 80 forintba. Abban az időben egy gombóc fagyi ára 12-14 forint körül volt.
"Mindig jó hangulatunk volt - vette át a szót Koós János - Sosem politizáltunk, csak viccelődtünk. Annak idején volt egy dilim: amikor feléptem a kupolában és onnan jöttem át a bárban, keresztül kellett mennem a konyhán. Éppen jöttem át, és hallottam, hogy a főszakács mondja, na, jön már a hülye borjúlábas. Volt úgy, hogy négy hónapot dolgoztam itt egyfolytában és minden áldott este megettem egy rántott borjúlábat tartár mártással. Ma is meg fogok."
Később, a szállodában működő Orfeum azon kevés helyek közé tartozott a városban, ahol hajnali négyig volt konyha, éjjel háromkor tehát még bőven lehetett rendelni egy három fogásos vacsorát. Mint azt Héjja László elmondta, az akkori hagyományokkal szakítva nem rizst és sült krumplit szolgáltak fel köretnek, hanem kreatívabb megoldásokban gondolkoztak. Bár például a ress répaköret nem minden, puha, főtt zöldségekhez szokott hazai vendég szűrőjén ment át elsőre, csont nélkül.
Bimbózott a szerelmünk Gyurival
Az egykori táncosok is emlegették a közös, szállodai vacsorákat, és azokat az időket, amikor Vogel Erik díszlet és jelmeztervező Ausztriából szerzett alapanyagokból készített, látványos, karton táncosruháiban léptek fel, majd Kordáékhoz hasonlóan reggelig beszélgettek a fellépésük után. És hogy halmozzuk az emlékezetes pillanatokat, Balázs Klári is elmondta, mit kapott a szállodától, amelyről már sejtjük, az épület falait is a szeretet glettjével simították.
"Én csak egy szezonon át dolgoztam itt, '81-ben, amikor bimbózott a szerelmünk Gyurival. Sosem felejtem el 1982 június 21-ét, amikor itt volt az esküvőnk. 250 ember volt meghívva, énekesek, filmrendezők, nagyon aranyos társaság. Máig a legszebb napja az életemnek. Nem sokkal később hozták meg a döntést, hogy a szállodát lebontják" - emlékezett vissza Korda György felesége.
Az épület átalakítása ellen sokan tiltakoztak műemléki értékeire hivatkozva, de amikor 1985-ben a Hungarhotels felújította, a múlt értékeit nagy részben megőrizték. A nyolcvanas évek végén a hotel az amerikai Radisson SAS hotellánc tagja lett, '95-től pedig a Danubiushoz tartozik.
A nosztalgia fontos eleme a szállodák pr-tevékenységének, idén egymástól függetlenül több, budapesti hotel is szeretné újból népszerűvé tenni a hagyományos Sunday Brunch-ot a hazaiak körében. A Béke Hotel tervezett ütőkártyája pedig, az esti mezőnyt látva, a sütemény.