Huszonhat zsinagóga sorsán keresztül mutatja be egy pénteken nyíló új kiállítás Berlinben a 75 éve történt antiszemita pogromsorozat, a kristályéjszaka történetét és emlékezetét.

A zsidóüldözés Hitler 80 évvel ezelőtti hatalomátvételétől kezdve folyamatosan egyre vadabbul haladt előre Németországban, és a holokausztban kiteljesedő folyamatot csak az 1936-os berlini olimpia akasztotta meg egy rövid időre. Akkor politikai okokból, a náci rendszer nemzetközi megítélése miatt "kicsit visszavettek", majd tovább fokozták az 1935-ös nürnbergi törvények alapján zsidónak minősített személyek elnyomását.

 Ennek a folyamatnak az egyik csúcspontja volt a felülről szervezett, pontosan megtervezett és a népharag spontán kitörésekének beállított pogromsorozat, amely 1938. november 10-re virradó éjjel kezdődött és több napig tartott - mondta csütörtökön az Es brennt! (Lángokban áll!) című kiállítást bemutató tájékoztatóján Andreas Nachama, a Topographie des Terrors (A terror topográfiája) elnevezésű dokumentációs központ igazgatója.

A náci belbiztonsági hatóságok egykori berlini székhelyén kialakított kutató- és kiállítóhelyen berendezett tárlaton a közvetlen előzményeket is bemutatják. A szétvert kirakatokból szertehulló üvegszilánkokról elnevezett kristályéjszaka "főpróbáját" néhány nappal korábban tartották Kasselben.

Kasselben mutatkozott meg először a pogromok jellemző forgatókönyve. Az akció a zsidó üzletként számon tartott boltok megrongálásával kezdődött, majd zsinagógák és más zsidó vallási épületek szétverésével és felgyújtásával folytatódott. Ennek során nagy figyelmet fordítottak a vallási jelképek, tárgyak, kellékek megsemmisítésére, a középkori inkvizíciót idéző nyilvános kegytárgyégetést, szinte szabályos autodafét is rendeztek - mondta Nachama. A harmadik szakaszban tömegesen hurcoltak gyűjtőtáborokba zsidó férfiakat, az otthon, védtelenül maradt nőkkel, gyerekekkel és öregekkel pedig kegyetlenkedtek, zaklatták és megalázták őket. Ez a "mintázat" figyelhető meg a november 9-én késő este kezdődött pogromok mindegyikében - mondta a szakértő.

Németország 1938-as határai között és az úgynevezett keleti német területeken együtt összesen nagyjából 1200-1400 zsinagóga és más zsidó vallási rendeltetésű épület állt a novemberi pogromok előtt. A napokig tartó pusztításban nagyjából ezer épületben tettek kárt a nácik, számos esetben lakossági közreműködéssel - mondta Ulrich Baumann, a kiállítás kurátora. Több száz épület teljesen megsemmisült, sok viszont sértetlen maradt. Nem gyújtották fel például azokat a zsinagógákat, amelyek nem az utcafrontra, hanem lakóházak közé, egy háztömb közepére épültek, mert nem akarták megkockáztatni, hogy a lángok átterjednek a környező, esetleg nem zsidók lakta épületekre - emelte ki Baumann.

Egy ilyen "baleset" visszavethette volna a rendszer és a zsidóüldözés társadalmi támogatottságát. A nácik más vonatkozásban is körültekintően jártak el, óvták a rezsim nemzetközi megítélését. A kasseli zavargásról például felső utasításra nem készültek hivatalos felvételek. A nemzetközi sajtóban így csak jóval később terjedt el a kristályéjszaka híre. Az első fénykép november 20-án jelent meg, a The New York Times-ban - mondta Andreas Nachama.

A 75. évfordulóra készített kiállításra a kristályéjszaka előtti és a pogromok utáni állapotokat bemutató dokumentumokat gyűjtöttek össze. Azt is megvizsgálták, hogy miként formálódott az események emlékezete, és ennek érzékeltetése céljával a kiválasztott zsinagógák, vagy éppen hűlt helyük jelenlegi állapotát is bemutatják a kiállításon, amely az Elpusztított sokszínűség című berlini tematikus év egyik utolsó rendezvénye. A programsorozat január 30-án, Adolf Hitler kancellári kinevezésének 80. évfordulóján kezdődött, és több mint 500 kiállítással, felolvasással, előadással, könyvbemutatóval, filmvetítéssel és egyéb projekttel mutatták be, miként változott át a kozmopolita világváros a nácik fővárosává.

A kristályéjszaka történetét bemutató tárlat azonban nem csak Berlinről szól, németországi városok zsidó templomai mellett például egy-egy bécsi, kalinyingrádi, gdnaski és strasbourgi zsinagóga sorsán keresztül ábrázolja a több mint hatmillió európai zsidó halálához vezető folyamat egyik első csúcspontját.