Magyarország kormánya és az európai unió által támogatott projekt keretében hat kiemelt jelentőségű református templom újult meg, és a különleges egyházi kulturális örökség, amely felbecsülhetetlen nemzeti, történelmi, egyházművészeti, valamint muzeális értéket képvisel, a mai kor elvárásainak megfelelő attraktív formában válik elérhetővé és ismertté az érdeklődők számára a jövőben.
A Tiszántúli Református Egyházkerület által elindított Religio et patria – szabadság, hitvallás, alkotás névre hallgató turisztikai program célja a reformáció szerteágazó és hihetetlen gazdag egyházi, történelmi, kulturális, szellemi, művészeti örökségének bemutatása. Kiemelt cél, hogy a program keretében megújult helyszínek turisztikailag is népszerű látogató hellyé váljanak, ahol a látogatók interaktív módon szerezhetnek fontos történelmi és kulturális ismereteket, és ahol közelebb kerülhetnek a magyarországi reformáció örökségéhez és jelenlegi életéhez.
Az Egyházkerület, mint konzorcium vezető, konzorciumi partnerségben most megvalósuló fejlesztése keretében a magyarországi reformáció kivételes múltú templomai újultak meg Kismarján, Létavértesen, Szatmárcsekén, valamint Debrecenben az Egyetemi Templom, a Kistemplom, és a Verestemplom.
Hogy miért ez a hat templom szerepel a fejlesztési programban, arra a válaszokat a történelmükben találjuk:
Kossuth utcai „Verestemplom”
Az 1880-as években épült templom egyedülálló a református templomok között. Petz Samu műegyetemi tanár élete legsikerültebb alkotásának tekintette a neoromán és neogótikus stílusjegyeket mutató „Verestemplomot”.
A templom azért is különleges látnivaló, mert a magyarországi református templomok között egyedülálló módon belül színpompás, a belterét a magyar art deco egyik legtehetségesebb alakjának, Haranghy Jenő festőművésznek - az Iparművészeti Iskola tanárának - a seccói díszítik.
A biblikus szimbólumokat megjelenítő festmények Csikesz Sándor teológiai professzor elképzelése nyomán készültek, azaz a szimbólumok egyenlő arányban szerepelnek az Ó- és az Újszövetségből, mivel a református egyház alaptanítása, hogy a Szentírás két része egymást egészíti ki, és magyarázza meg, s minden ószövetségi ígéretnek egy újszövetségi beteljesülés felel meg.
Különleges élményt jelent a látogatónak az az új a fény- és hangjáték, melynek során maguk a templom lelkészei mutatják be a bibliai szimbólumokat ábrázoló secco-sorozatot.
A párját ritkító, rendkívül szép templombelső ékei között megcsodálható a gyönyörűen faragott szószék, illetve templomi bútorok is, amelyek Thék Endre munkáját dicsérik, akinek a nevéhez fűződik a magyar nagyipari bútorgyártás.
Egyetemi templom
Debrecen lelki, szellemi és hitbeli centrum, a magyar reformáció hatásai a térségben gazdag művelődési, oktatási és szellemi életet és művészeti alkotótevékenységet bontakoztattak ki.
Ennek egyik kiemelt példája a debreceni református egyetem szomszédságában álló, Borsos József tervei alapján épült Egyetemi templom, amelyik az ország egyik legmodernebb templomépülete. Az 1942-ben átadott templom belsejét eredetileg Haranghy Jenő virágdíszes, kazettás mennyezete díszítette és 35 ólombetétes üvegablak, amely bibliai témákat ábrázolt. Ma is megkapó látványt nyújt a megmaradt kazettás mennyezet. Valamint az a három üvegablak, amelyek 2007-ben előkerültek, miközben úgy hitték az összes ablak a II. világháborúban teljesen megsemmisült.
A templomot az 1970-es években államosították és folyóirattár, valamint zeneműtár működött benne. Az egyetemi templomot a Tiszántúli Református Egyházkerület 2001-ben kapta vissza, az első istentiszteletet 2007-ben tartották meg, mivel akkorra sikerült átadni az épületet az egyetemi gyülekezet számára, akiknek jelenleg otthont nyújt a templom.
Református Kistemplom (Csonkatemplom)
A debreceni Kistemplomnál már a belépéskor meglepetés fogadja a látogatót, hisz a jelenlegi utca járószintjénél több lépcsőfokkal lejjebb van a templom padlózata. Ez nem azt jelenti, hogy megsüllyedt volna, hanem a környezete töltődött fel a város fejlődése során.
Története nagyon viszontagságos, többször égett le eredetileg pedig a tornyát hagyma alakú barokk süveggel látták el. 1907-ben aztán egy szélvihar helyrehozhatatlan károkat okozott a toronysisakban. Schulek János műépítész által irányított 1926/27-es renováció során az építészek „belenyugodván az isteni akaratba” végül kupola nélküli, bástyaszerű kialakítást adtak a toronynak, ezért lett a helyi elnevezése „Csonkatemplom”.
A Debrecent pusztító tűzvészek nem kímélték a Kistemplomot az évszázadok során, így megmagyarázható, miért kapott helyet a több emeletes templomtoronyban egy tűzőr szoba, melynek rekonstrukcióját meg is tekinthetik a látogatók. A puritán berendezésű helyiségben adtak őrséget a Debreceni Református Kollégium tűzoltó deákjai, akik egy hosszú rúdon kilógatott vörös színű zászlóval jelezték, melyik égtáj irányában lettek figyelmesek a felcsapó lángokra.
A templomtérben elhelyezett információs pult menü pontjai közül választva részletesen megtekinthetik a Kistemplom klenódium és textilgyűjteményét, valamint megismerhetik a Kistemplom közelében a 16. század óta működő Ispotály történetét, mely alapja volt a mai Debrecen egészségügyi és szociális intézményhálózatának.
Az 1901-ben épült Ispotály templom a II. világháború alatt Debrecen bombázásakor találatot kapott, a hozzá tartozó épületek mind megsemmisültek. A templom soha nem épült ujjá, a hozzá tartozó gyülekezetet pedig 1972-ben befogadta a Kistemplom.
A templom egyik legnagyobb látványossága a három manuálos, 47 regiszteres orgona, amelynek sípsorai közül némelyik még a barokk hangzást hordozza, de mások már a romantikához alkalmazkodnak, ezzel történelmi hangszerek között is kuriózum.
Az egyházközség korábbi és mai arculatához is szervesen hozzátartozik a komolyzene, azon belül is a tradicionális egyházzene ápolása, visszamenően egészen a 16. századig.
Az orgona mellett elhelyezett hanghordozókon található egy zenei kincstár, melyből szabadon válogathat a látogató, meghallgatva Magyarország legrégebbi, 1739 óta folyamatosan működő kórusának, a Debreceni Református Kollégium Kántusának előadásában a zsoltáréneklés legszebb példáit.
Szatmárcseke
A templom 1869-ben készült el, míg a tornyát csak 1920-ra tudták befejezni.
Belterében szemet gyönyörködtető módon illenek a templom puritán stílusához az Úrasztali terítők, a Szószék és a padok takarói.
Fehér alapra a vidék népművészetére jellemző, keresztszemes hímzéssel varrták ki a gyülekezet asszonyai a pelikán-motívummal ékesített hímzett csíkokat.
Ez a motívum visszaköszön a különleges és egyedi, kifejezetten ide tervezett szőnyegeken.
A Kölcsey-család már korábbról birtokosa volt Csekének, a 17. századtól pedig az egyházközség klenódiumai példát adnak arról, hogyan gondoskodott egy földesúr a birtokán lévő templomról. Kölcsey Ferenc, aki itt lévő kúriájában írta meg a magyarság himnuszává lett költeményét, maga is része volt a gyülekezet életének.
Ennek emlékét őrzi a templomtérben elhelyezett családi címer, és a költő arcképe.
Kölcsey rokonai által megőrzött relikviákat, amelyek hűen idézik meg alakját, a látogató megtekintheti a Művelődési házban kialakított emlékszobában.
A településre látogatók a templomhoz közel találják Kölcsey sírját is, halálának 100. évfordulóján újra temették, márvány síremlékét a temető legmagasabb helyére építették.
Körülötte pedig körös-körül a nevezetes csónak alakú fejfák alkotta református temető 1000-nél is több sírjele sorakozik.
Hazánk egyik legkülönlegesebb temetője a szatmárcsekei református csónakos fejfás temető, amelynek eredete máig nem tisztázott. Páratlan látványt nyújt a tölgyfából faragott az embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.
Létavértes
A templom alapkövét 1815 tették le, végül 1862-ben kerülhetett csak sor a későbarokk, eklektikus stílusban épült, 680 főt befogadó templom felavatására, melyre méltán büszkék ma is a vértesiek.
Az 1861-ben öntött legkisebb harang mellé 1923-ban érkezett a középső, majd 2004-ben az adományozó nevét viselő 800 kg-os „Mátyás harang”.
Egyik különleges látnivaló a bejárattal szemközti karzat alatt látható az egykori toronyóra szerkezete, és a Kiszely István nagyváradi, majd debreceni mester által készített 8 regiszteres, csúszkaládás orgonának a sípjai, a hangszert még 1877-ben adományozták az egyházközségnek.
A hívek adományozó kedve a későbbiekben is fennmaradt, az egyház csőrös ón boroskannája kassai gyártmány a 18. századból, a szamócadíszes tál pedig az 1896-os Milleneumi kiállításon kitüntető oklevelet kapott Szandrik gyár szecessziós ízlésű terméke.
A templomi kiállítás különlegessége még annak az időkapszulának a tartalma, melyet a 2019-ben végzett felújításkor találtak a torony gombjában.
Az egyházközségre vonatkozó iratok mellett papír és fém pénzek, korabeli újságok, cigaretta, és egy Tóth Lajos kántortanító által írt Emlékirat idézi fel a régmúltat.
Mint kiderül, 1919-ben a „bolseviki forradalmat” követően bevonuló románok rálőttek a torony gombjára, melyet később egy vihar le is döntött. Ezt a sérülést hozták helyre 1925-ben, amikor az időkapszulát elhelyezték. A tartalma most a templom vitrinjeiben tekinthető meg.
A templom gazdag textilgyűjteménye adta a „manuális interaktivitás” ötletét: a vállalkozó kedvű, és ügyes kezű látogatók bekapcsolódhatnak egy, a gyűjteményből kiválasztott terítő motívumainak a hímzésébe, részvételüket pedig nevük bejegyzésével örökíthetik meg.
Kismarja
A Kismarját a 15. századtól birtokolta a Bocskai család, Bocskai István fejedelem számára pedig különösen kedves volt a település.
1944-ben több emléknek nyomaveszett, ezekben a vészterhes időkben szállították ismeretlen helyre Bocskai fejedelem adománylevelének eredeti példányát is, melyet a közösség addig soha nem adott ki a kezéből. Nagy szerencse, hogy az iratnak több hiteles másolata is fennmaradt.
Az ugyancsak a fejedelem által adományozott, 1606-os datálású pecsétnyomó úgyszintén rejtélyes utat járt be, míg egy ismeretlen személy megvásárlásra ajánlotta a Déri Múzeumnak.
A kismarjai templomban látható kriptát végrendelete szerint Bocskai István építtette, az utódok számára mindössze a lépcső földdel való betömését, valamint a padozat kikövezését szabta.
2004-re a történelmi dokumentumokon túl már csak a helyi hagyományok tartották számon a templom belsejének titkát. A régészeti feltárás nyomán azonban előkerült az Úr asztala alatti helyen a Mátyás uralkodásának idején, mérnöki pontossággal tervezett késő gótikus, reneszánsz kripta.
A kriptát feltehetően az új templom építésekor, 1804-ben dúltak fel, a boltozatot felülről áttörve.
A sírrablók figyelmét néhány kisebb tárgyon kívül elkerülte két gyűrű, melyek másolata megtekinthető a kiállítási vitrinben.
Hiteles, 1602-ből származó ábrázolás alapján készült el és látható a templomban a Bocskai-kori, középnemesi női viselet rekonstrukciója. A hölgy ruházatán jól látható a német-spanyol divat hatása, főként a dúsan redőzött, többrétegű nyakfodor révén. Dúsan ráncolt, alján skófiummal díszített selyemdamaszt szoknyája azonban magyar módra harang alakú, elöl csipkés köténnyel takarva. Főkötője is magyar divatú, arany hímzéssel és gyöngyökkel díszített.
A templom különleges látnivalója a tornyában két későbbi társával ma is imára hívó az 1616-ban Sárándi Miklós, Kismarja bírája által öntetett Bocskai harang 400 éves múltja miatt kivételes, történelmi értékű látványosság, amelyet a mezőváros pecsétjének ábrázolása díszíti, a karszékben ülő, kezében buzogányt és kardot tartó fejedelem képével.
A fejlesztési projekt több elemből tevődik össze, így építési beruházásokból, amelyek lehetővé tették a megfelelő körülményeket a turisztikai attrakciók megvalósulásához, ezen kívül modern installációs, hang-, fény-, és vizuáltechnikai eszközök beszerzéséből és beépítéséből, valamint támogató marketing tevékenységből, amelyek várhatóan nagyban hozzájárulnak a megvalósulási helyszínek népszerűsítéséhez, a turizmus fellendüléséhez az adott helyszíneken.
