Japánban járva sok helyütt gondot okoz a turistáknak, hogy nem tudják elolvasni a feliratokat. A legtöbb étteremben azonban nem kell megküzdeniük ezzel a problémával, mivel már a kirakatban ott találják valamennyi fogás tökéletesen élethű plasztikmását. Az ételmodell-ipar Japánban hatalmas biznisz: évente több milliárd jen értékben rendelnek műkajákat az éttermek.
Japánban nemcsak a turisták szeretnek fényképes étlapról rendelni: szinte valamennyi étterem kirakatában ott díszelegnek fogásaik tökéletesen élethű műanyag másai, így a vendégek pontosan tudják, mire számítsanak. A plasztikkaják ugyanis nem egy idealizált hamburgert vagy szusit ábrázolnak, hanem pontos másai a kérdéses étterem fogásainak: a rendelt étel tényleg olyan lesz, mint amit a kirakatban láttunk (bár remélhetőleg kevésbé rágós).
Régen viaszból, manapság PVC-ből készülnek a megdöbbentően élethű ételmodellek. A műkajaipar hatalmas biznisz Japánban: évente több milliárd jen forgalmat bonyolítanak a gyártásukkal foglalkozó kisebb-nagyobb cégek. Az egyik legnagyobb ételmodell-gyár, az Ivaszaki például évente mintegy 270 ezer egyedi plasztikfogást gyárt mintegy húszezer bel- és külföldi megrendelőjének. Nem ritka, hogy egy étterem az egész étlapját elkészítteti műanyagba álmodva: ennek a költsége több mint egymillió jen is lehet.
A műanyag ételeket nemcsak az éttermek, de a turisták is szívesen vásárolják szuvenírnek. Tokióban a Kappabasi nevű utcán vásárolhatunk ételmodelleket, ahol egyébként minden mást is megtalálunk, ami egy étterem berendezéséhez és üzemeltetéséhez kell: késeket, étkészleteket, konyhai gépeket, éttermi bútorokat és dísztárgyakat is.
A japánul szampuru néven ismert műanyag ételek (nevük az angol mintadarab, sample szóból származik) elismert művészeti ágnak számítanak, készítésükhöz komoly ügyesség és ízlés szükséges. 1980-ban a londoni Victoria és Albert iparművészeti múzeum külön kiállítást szentelt a Maizuru gyárban készített szampuruknak.
A szampuruk folyékony PVC-ből készülnek, melyeket formára öntenek, majd kézzel festenek, sőt gyakran fel is szeletelnek a nagyobb élethűség érdekében. A megrendelő étterem fényképeket küld fogásairól, a szampuruművész pedig igyekszik minél tökéletesebben reprodukálni azokat.
A plasztikételek gyártásához valódi ételekről készítenek öntőformát. Van olyan plasztikétel is, mint a leves például, amelyet az igazi ételhez hasonlóan készítenek: a levesnek megfelelő színű folyékony műanyagba plasztiktésztát, -húst, -zöldségeket helyeznek, így teljesen élethű plasztikleves lesz a végeredmény.