Nem érdemes azon időt spórolni, hogy a repülőről leszállva minél hamarabb merülhessünk a tenger mélyére, sem azon, hogy az utolsó pillanatig kihasználva a búvárkodás örömeit, a felszínre emelkedés után minél hamarabb repülőre szálljunk. Érdemes belekalkulálni a naptárba azt a plusz két napot, amit szervezetünk a szükséges akklimatizálódáshoz, majd a regenerálódáshoz igényel. A türelmetlenségért ugyanis lehet, hogy túl nagy árat kell később fizetnünk. "Egy búvároktató ismerősöm élte már át ezt az élményt. Azt mondta, soha nem érzett olyan egész testét érintő fájdalmat és szenvedést, mint amit a dekompressziós kamrában kellett átélnie" - meséli egy búvár, Krisztina.

Merülés után repülés

Azt már sokan tudják, hogy a merülés végeztével, az egyes merülési lépcsőket betartva, fokozatosan szabad csak ismét a víz felszínére jönni, mivel hirtelen légnyomáscsökkenésre a vérben található gázok cseréjében zavar állhat be. Ezért szükséges betartani a búvárok által jól ismert kötelező „deco" időt minden egyes mélységi lépcsőnél. Hiába azonban az óvatos merülés, ha a repülőre szállással nem várunk legalább még egy napot. A levegőben ugyanis még sokkal alacsonyabb légnyomásnak tesszük ki szervezetünket, mint a tenger mélyéről felbukkanva, így a mélytengeri tartózkodás során a vérben oldott nitrogén az újabb hirtelen magasságváltásra buborékokká formálódik, és kialakul a keszonbetegség. Ez pedig az érrendszer károsodásához, embóliához, sőt akár halálhoz is vezethet.

A Travelónak nyilatkozó búvár szerint sajnos az ismert veszélyek ellenére is sokan vonakodnak betartani ezeket az alapvető szabályokat: "Különösen a tapasztaltabbak, akik túl nagy önbizalommal rendelkeznek ahhoz, hogy elhiggyék, velük is megtörténhet a baj. Pedig bármilyen magabiztos is az ember, valójában nem mindig képes pontosan felmérni, milyen állapotban van a szervezete. Sok múlik a hidratáltságon, a kipihentségen és az általános egészségi állapoton is." - véli Krisztina. A helyzetet ráadásul súlyosbítja, ha többszöri átszállással utazunk haza a búvárkodásból, ebben az esetben ugyanis a többszöri légnyomás-váltakozás még jobban igénybe veszi majd a szervezetet.

Mindehhez hozzájárul, hogy a repülő fedélzetén a levegő sokkal szárazabb, mivel a gép elektronikáját, berendezését és a szigetelését védeni igyekeznek, így a levegő nedvességtartalma akár 5–35% alá is csökkenhet. Ez a szervezetünktől további nedvességet von el, ami kiszáradáshoz, valamint a szervezet oxigéntartalmának csökkenéséhez, és így a keszonbetegség kialakulásához vezet.

 Krisztina szerint sajnos sokan azzal sincsenek tisztában, a keszonbetegség gyógyítása nemcsak rendkívül nehézkes, de nagyon költséges is. "A beteget a lehető leggyorsabban egy úgynevezett dekompressziós kamrába kell helyezni, ahol mesterséges módon helyezik újra ugyanolyan nyomás alá a szervezetét, amely a merülés alatt érte azt, ezzel újra lehetővé téve, hogy a vérben képződött buborékok eltűnjenek, a nitrogén pedig feloldódjon". Dekompressziós kamra csak a legnépszerűbb merülőhelyek közelében elérhető, az általános baleset- és betegségbiztosítás pedig nem fedezi a költségeit, amelyek így akár több millió forintra is rúghatnak. A kezelés pedig rendkívül fájdalmas.

A betegség súlyosságától függ a dekompressziós kamrában töltendő idő hossza, azonban egy bizonyos stádiumon túl a keszonbetegség halálhoz vezet, nincs gyógymód. Fontos az is, hogy a beteg minél előbb megkaphassa a megfelelő ellátást és a közelben legyen olyan orvos, aki kellő ismeretekkel rendelkezik a betegségről. Repülés során felmerül annak is a kockázata, hogy több ezer kilométeres távolságban sincs dekompressziós kamra, vagy esetleg a merülőhely van olyan eldugott helyen, hogy onnan a beteg szállítása csak helikopterrel megoldható.

 Érdemes tehát merülés után akár huszonnégy órát is várni a repülőre szállással, természetesen a merülések számától és mélységétől függően. Az, hogy merülés után nem szabad rögtön repülőre ülni, a legtöbb búvár számára világos. De mi a helyzet fordítva?

Repülés után merülés

Annak ellenére, hogy erre vonatkozóan még nem készültek pontos kutatások, fordított esetben sem árt óvatosnak lenni. A test ugyanis a hosszú repülőút miatt fáradt és dehidratált. Erre jön még az utazási stressz, ami a szervezetet szintén igénybe veszi. A repülőgép légkondijából származó levegő szárítja és irritálja a nyálkahártyát, ami a homlok és melléküregek eldugulásához vezethet. Ezekkel az elzáródásokkal pedig a búvárkodás veszélyes, mivel merülésnél az arcüregek nyálkával telítődnek, ami a felszínre emelkedéskor keletkező hirtelen nyomáskülönbségre a dobhártya sérüléséhez vezethet. Ezen kívül a nyálkahártya problémák a nyomáskiegyenlítésnél is nehézséget okozhatnak.

Így, bár kifejezett orvosi utasítás nem vonatkozik rá, jobb nem kockáztatni. Inkább várjunk tizenkét órát a merüléssel a repülőutat követően, hogy aztán az egész nyaralás alatt élvezhessük a búvárkodás örömeit. Minden eshetőségre felkészülten pedig nem árt speciális búvárbiztosítást kötni.