A vakvezető kutyák sok mindenben segítik gazdáikat. A biztonságos és gyors közlekedésben, a társadalmi beilleszkedésben nyújtanak folyamatos támogatást a látássérülteknek, a mozgásban akadályozott gazdiknak pedig támaszt nyújtanak. Különleges tudásuk azonban csak nem velük született adottság, a kiképzők kemény munkájának eredménye. Ezen egyedi kutyák személyiségéről és oktatásáról Petrás Vera, kölyöknevelővel beszélgettünk.
A vakvezető kutyákra örömmel és elismeréssel tekintenek gazdáik és minden ember, aki látja őket munka közben. Minden évben április negyedik szerdája a vakvezető kutyák világnapja, melynek célja, hogy elősegítse a kutyák és nevelői komoly munkájának megismerését és elismerését is.
A vakvezető kutyák világnapja kapcsán kérdezlek, hogyan lettél kölyöknevelő önkéntes?
Petrás Vera: Ez egy hosszú történet. 2018. február 23-án kölyöknevelők lettünk párommal, amikor megkaptuk első leendő vakvezető kutyánkat. De hogy is jutottunk el idáig? 2017-ben felmerült bennünk az igény, hogy valamiféle társadalmi szerepvállalást kellene végeznünk, de akkor még nem tudtuk, hogy mit is szeretnénk konkrétan csinálni. Az viszont biztos volt, hogy nem közvetlenül egy szervezetet támogatnánk, hanem ennél mélyebben bevonódnánk valamilyen önkéntes munkába.
És aztán postán jött a megoldás. Belevágtatok.
Ezekben az időkben kaptunk egy adó 1%-os levelet, hogy támogassuk a MVGYOSZ-t, és mivel egy kutyus volt a borítékon, ezért elkezdtem nézegetni a weboldalukat, ahol rábukkantam az önkéntesnevelő lehetőségre. Hamarosan egy nyílt nap keretében találkozhattunk is a kiképzőkkel és a kutyákkal. A hozzánk állásuk miatt az egész program nagyon szimpatikus lett számunkra, és úgy gondoltuk, ha a szervezetnek megfelelünk, illetve már meglévő kutyánk, Huncut mellé is mernek kölyökkutyát adni, akkor belevágunk a kalandba, és felnevelünk egy csöppséget legjobb tudásunk szerint.
A pároddal azóta több kutyust is betanítottatok már. Meséld el nekünk milyen feltételeknek kell megfelelni, ha bárki vakvezető kölyöknevelő szeretne lenni?
Hogy milyen feltételei vannak egy kölyöknevelői megbízásnak? Talán felesleges is mondanom, de alapfeltétel az állatok szeretete. Elsőként bementünk mindhárman a Vakvezetőkutya Kiképző Központba egy személyes beszélgetésre, ahol egyeztettük az elvárásokat, illetve jobban megismerték ők is a mi kutyánkat.
A beszélgetés után nem sokkal jelentkeztek is, hogy az alom legvagányabb kölyökkutyáját nekünk szánják, mert így Huncutra is jó hatással lehet a kiskutya. Ez persze így is lett. De azt is hozzátették, hogy ha bármi rendellenest tapasztalunk a saját kutyánkon, például bepisil, akkor ne habozzunk, hanem rögtön szóljunk, és nyugodtan adjuk vissza a kiskutyát.
Ettől csak még szimpatikusabbá váltak a kiképzők, meghagyva nekünk a választás lehetőségét. Illetve éreztették azt is, hogy elsődlegesen az állatok – nem csak a vakvezető tanoncok, hanem a nevelő kutyák – érdekeit tartják szem előtt. Egy szó mint száz, a habitusunk összhangban volt a kutyáéval, és így került hozzánk a Rocky névre hallgató csokibarna színű labradorunk. A kiskutya már a kezdet kezdetén nagyon ügyesen hallgatott a nevére, és amikor hívtuk, mindig hozzánk ért.
Fontos tudni, hogy a vakvezető kutyának mindig hozzá kell érni a hívóhoz, mivel a vak gazdi nem fogja látni, hogy közelebb jött-e a kutya, vagy véghez vitte-e amire megkérték.
Mi volt a legnehezebb része a feladatnak?
A nevelés legnehezebb része nekünk mindig a szobatisztaságra való nevelés volt, ami rossz idő esetén még bonyolultabb. Ezen kívül sokszor kell a kutyákkal - lehetőség szerint - minél többfajta járművön utazni, amit mi legtöbbször úgy oldottunk meg, hogy bevittük őket a munkahelyünkre, ahol a kollégáink is nagyon örültek a kölyköknek, és mindig sokkal kellemesebben telt a nap, ha ott voltak velünk.
Milyen segítséget kaptok a szervezettől?
Az MVGYOSZ kollégái folyamatosan támogatják a nevelőket, van egy zárt csoport, ahol bármikor lehet kérdezni, illetve közvetlen telefonszámot is kapunk a kiképzőkhöz. A neveléshez szükséges tápot, hámot és felszerelést is a Vakvezetőkutya Kiképző Központ dolgozói biztosítják a számunkra.
Ezen kívül, időközönként van egy kölyöknevelő klub, ahol mindig érdekes feladatokkal készülnek, olyanokkal is, amilyenekkel az elmúlt 4 évnyi nevelői munkánk alatt sem találkoztunk még. A klub javára írható az is, hogy a kutyáknak alkalmuk adódik egymással is játszani, így a nap végére kellően lefáradnak.
Mint a gyerekek esetében, itt is van egyféle kontroll, olyasmi mint a családlátogatás?
Igen, körülbelül 2 havonta van kötelező tesztírás, ahol átbeszéljük a kölyöknevelésért felelős kiképzővel, hogy mik történtek az elmúlt időszakban. Ennek az a célja, hogy ők is nyomon tudják követni a kutya fejlődését. Voltak kérdések, amiket az elején nem is nagyon értettünk, például, hogy félt-e valamitől a kutya? Na, hát a mi vagány Rocky-nk ugyan semmitől sem félt, míg egy napon az Allee melletti sörfesztiválon meg nem látott egy műanyag malacot, amitől felállt a hátán a szőr. Később aztán sikerült kioldani a helyzetből sok jutifalattal, és már megmerte szagolni a rémes malacot.
Hogyan tudsz elválni a kiskutyáktól, mikor eljön az idő?
Sokan szokták kérdezni amikor megtudják, hogy vakvezető kutyát nevelünk, hogy hogyan tudjuk visszaadni őket. Szerintem ez az a része az egész munkának, ami miatt sokan nem vállalják ezt a szerepet. Pedig ha a kezdetektől fogva másképp állunk hozzá a dolgohoz, és mint mi is, már az elejétől - a behívó parancs gyakorlásától - tudatosítjuk magunkban, hogy ő nem a mi kutyánk lesz, akkor az elvárásaink is mások vele szemben, és az elválás sem lesz olyan stresszes.
Például, míg a saját kutyám felmehet a kanapéra, bejöhet az ágyba, addig ez a vakvezető tanoncoknak nincs megengedve (jobb is mert később nem férnénk el az ágyon).
A kutyusok egyébként hat hónap alatt tanulják meg az alapvető fegyelmezettséget, és a három fő szabályt: hogy megállással jelezzék az akadályokat, majd biztonságosan kerüljék ki azokat, és jelezzék be az objektumokat. A második, hogy elvezessék a látássérült gazdát A pontból B pontba, valamint felülbírálják a gazda döntését akkor, ha az veszélyezteti a testi épségét.
Mesélnél egy kedves történetet, természetesen kutyásat?
Ó, igen, a harmadik kutyánk Porter névre hallgatott, (ezt a nevet mi adhattuk neki, és azért kapta mert tetszett neki a sörös doboz). Ám ő sajnos egy könyök ízületi probléma miatt nem tudott végül csatlakozni a kiképzéshez, de végül jó helyet találtunk neki egy kisgyermekes ismerősünknél, úgyhogy ott kamatoztathatja az addig megszerzett tudását.
Napjainkban, pedig az 5 hónapos fekete, szuka Luna kutyát próbáljuk tanítgatni a vakvezető kutyák által elsajátítható dolgokra. Pont a múlt héten voltunk vele moziban is, ahol végig jól viselkedett, még a kutyahangra sem reagált. Az ötletet, hogy elvigyük egy ilyen helyre, az egyik kölyöknevelő társunktól loptuk, és a kiképző is hozzátette, hogy ilyen hanghatások miatt szoktak a látássérültek is a filmvetítésekre járni.
Küldetésetek?
Egyenesen Lucky (második tanoncunk) korábbi látássérült gazdájától hallottuk, hogy mennyit tud neki segíteni a kutya a mindennapi közlekedésben, főleg hogy gyakran felújítanak és feltúrnak mindent. De az esőben is a segítségére van, amikor ő kevesebbet hall a külvilágból. Tesszük tehát a dolgunkat, és a fő célunk az - ahogy azt a kölyköknek is szoktam mondogatni -, hogy ügyes vakvezető kutyákká váljanak, és segítsék egy látássérült mindennapjait, hogy büszkék lehessünk rájuk.
Ezt tudtad? Egy vakvezető kutyának szabad bejárása van mindenhová, persze a gazdijával együtt. Akár moziba is mehet, és ingyen utazhat az összes közlekedési eszközön.
A kutyakiképzésről, és a nevelő programról bővebben az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központ oldalán olvashattok.