A visszaszámlálás október végén indult el; ekkor kezdődött meg a Gellért Grand Finale búcsúkampánya, vagyis az az időszak, amikor a Danubius Hotels elbúcsúzik a főváros ikonikus szállodájától. De december 1-ig még vacsoraestek, nosztalgia ételek és desszertek, illetve épületséták várják a törzsközönséget és a szálloda története után érdeklődőket. Közéjük tartoztam én is, és így kötöttem ki az egyik utolsó házbejáráson.

A sétát a Hosszúlépés! Járunk? csapata szervezte, és egy profi vezető vitt minket végig a házon valamint annak hosszú-hosszú történetén. Megtudtuk például még a séta elején, hogy a szálló elődje a Sáros fürdő volt, ami arról a finom iszapról kapta a nevét, ami a medencék alján a feltörő forrásvízzel együtt lerakódott. A fürdőt végül 1894-ben bontották le, de fontos szerepe volt az új fürdő és szálló hírnevének megalapozásában.

Hallottunk arról is, hogy a Gellért Szállót Újbuda kapujaként ismerték, de a fogadtatása a lakosság körében egyáltalán nem volt pozitív: hatalmas és sok pénzt követelő befektetésként gondoltak rá. Az építkezés miatti általános felháborodás ráadásul évről évre nőtt, hiszen 1911-ben végezték el a területen az első kapavágást, de hét évbe tellett, mire a szálló megnyithatta a kapuit. Természetesen közbeszólt az első világháború is, de emellett is jócskán megkésve készült el az épület, amin három építész is dolgozott egyszerre.

A túravezetőnknek köszönhetően csak úgy özönlöttek az érdekességek a szállóval kapcsolatban. Elmondta például azt is, hogy ebben az épületben kötötték be először a szobákba a telefonkészülékeket, és egy ideig még a vendégszobákban is lehetett gyógyvizet fakasztani a csapból (ezt a szolgáltatást meg kellett később szüntetni, mivel a magas ásványianyag tartalmú víz nem volt barátságban a kis átmérőjű csövekkel, amik a szobákba vezettek). Érdekesség még, hogy a Gellért téren egy hidroplán-leszállópálya is üzemelt egy ideig, ahova a Balatonról, Bécsből és Pozsonyból érkeztek a vendégek.

Természetesen a ház híres lakóiról is szó esett a séta során; megszálltak itt a 103 év alatt politikusok, államfők, filmsztárok és művészek is; valamint olyan alkalmi vendégek, mint a megszálló hadseregek katonái, forradalmárok és a katonai kórház betegei.

A feljegyzések szerint a nyitás után két évbe telt, mire végre megszabadult minden rákényszerített szereptől és vendégtől, mint amilyen Horthy Miklós is volt. A politikus hónapokon keresztül élvezte a Gellért vendégszeretetét az első emelet egybenyíló két szobájában, de legalább fizetett a tartózkodásért.

A fürdő és a szálloda két külön világ

Ahogy a harmadik emeleten nyíló folyosón átsétáltunk a Gellért fürdőbe, egyre jobban lehetett érezni, hogy az épületkomplexum fölött eljárt az idő. A fürdőhöz kapcsolódva belestünk a „Fapados Gellért" (az egyik résztvevő nevezte el a szálló ezen részét) színfalai mögé is. Vezetőnk szerint, mivel a Gellért szobái kifejezetten drágának számítottak, de a fürdő vendégeit is el kellett szállásolni valahol, ezért létre jöttek az ötödik emeleten található, és még ma is foglalható (bár nem túl népszerű) miniszobák. Ezek olyan kicsik és puritánok, hogy a mai napig nincsen bennük még vécé sem.

Az érdekesség, hogy a másik véglet, vagyis a hatalmas Yehudi Menuhin lakosztály szintén ezen az emeleten, csak a másik irányban található. A retro hangulatú szobából pazar kilátás tárult elénk, ilyet nem látni minden nap.

A presszóban leültünk még egy percre

Búcsúzóul és pihenésként a túra végén behúzódtunk még pár percre a régi presszóba, ami a lobbi melletti szárnyban található. Itt megtudtuk, hogy 2019-ben 88 százalékos volt a szálló átlagos foglaltsága, tehát a bezárásig egyáltalán nem a látogatószám elmaradása miatt jutottak el. A Danubius Hotels már régóta keresett egy olyan befektetőt, aki átveszi tőle a hotel üzemeltetését, és megfelelő módon felújítja.

Ez lett végül a magyar ingatlan-befektető Indotek Csoport, amely ígérete szerint teljes rekonstrukciót hajt végre a műemléki védelem alatt álló létesítményen, és az eredeti külső megtartása mellett az épületet ötcsillagos szállodaként nyitja majd újra. Végigsétálva a divatjamúlt, és pont ezért érdekes épületen, mindenki másként fogta fel a felújítás kérdését. Én igazat adtam annak, hogy változást igényel a helyzet, és attól, hogy megszépül a hely, még Gellért marad, mások szerint pedig csak a régi felújítására, a patina visszarendezésére lenne szükség, hogy a Gellért a jövő generációk számára is egy időkapszula maradjon. Hogy mi a jó döntés, azt már nem mi fogjuk eldönteni, de a végeredményre így is, úgy is várunk majd. Ahogyan egy lehetséges bejárásra is.