Lenyűgöző Hanza-városok a Balti-tenger partján

Aki szívesen megmártózna a gazdag középkori kikötővárosok hangulatában, megismerné a gótika sajátos, északi ágát, és élőben szeretné látni a szívmelengetően nosztalgikus karácsonyi vásárok színtereit, annak érdemes ellátogatni Brémába és a Balti-tenger partján fekvő Hanza-városokba, melyek a mai napig őrzik történelmi városmagjuk korabeli épületeit.

A Hanza Szövetség még a 13. században született a Balti- és az Északi-tengeri régió jelentős kereskedővárosainak összefogásával, melyek kölcsönös kereskedelmi támogatások elősegítése és a kalóztámadások elleni védelem céljából kötöttek egyezséget. Ezek a települések jelentős gazdagságra tettek szert, ami leginkább monumentális építészetükben mutatkozott meg, mellyel az odaérkezők előtt is reprezentálni igyekeztek hatalmukat.

Így születtek a vörös vagy fekete téglából készült, ég felé törő tornyokkal díszített városházák, de a főterek lenyűgőző látványából a templomok sem hiányozhattak, és az azóta megmaradt ipari épületek, raktárak is különleges értéket képviselnek a mai napig.

A rostocki kikötő díszkivilágításbanForrás: Francesco Carovillano

A téglagótika robosztus nagyságát a jellegzetes, gyakran lépcsőzetes oromzattal rendelkező, színes házikók ellensúlyozzák, létrehozva azt az ékszerdoboz-hatást, amely hamar magával ragadja az odalátogatókat.

Lübeck: A Hanza-szövetség királynője

A Hanza-szövetség fővárosának, sőt, királynőjének is nevezték a Balti-tenger partján található várost, ennek az előkelőségnek a nyomait pedig ma is tetten érhetjük itt. A városmag, melyet szigetként ölel körbe a Trave folyó, nagyrészt megőrizte középkori jellegét az egyenes utcáival és korabeli épületeivel: ez ma Németország legkiterjedtebb világörökségi helyszíne. A korábbi négy városkapu közül kettő ma is áll: a nyugati oldalon a Holstentor, északon pedig a Burgtor. A parkkal övezett Holstentor tornyából körültekinthetünk a városon, az épületben pedig egy középkori tárgyakat bemutató múzeum termeit járhatjuk be.

Az óváros panorámáját hét templomtorony uralja, melyek öt templomhoz tartoznak: a legrégebbi a Lübecki Katedrális (Lübeck Cathedral) és a Mária-templom (Marienkirche), mindkettő a 13. és 14. században épült. A kapun áthaladva a Trave partjára érünk, ahol a híd lábánál a 16-18. századi Salzspeichert, vagyis a sóraktárak épületeit pillanthatjuk meg: itt tárolták a Lüneburgból érkező sót, mielőtt tovább szállították a többi balti kikötőbe.

A sóraktárak épületei a Holstentorral a háttérbenForrás: Borowiakziehe/LTM

A hídon átkelve az óvárosba érkezünk, ahol jobb kéz felől a Szent Péter-templom (Petrichkirche) fogad, mely ma kulturális helyszínként működik, és amelynek 50 méteres magasságban található kilátójáról szintén megcsodálhatjuk a várost. Ezután balra kanyarodva a tornyokkal díszített Városházát és a Mária-templomot pillanthatjuk meg, de itt találjuk a város híres szülöttének, Thomas Mannak egykori lakhelyét, a Buddenbrookhaust is, melyben ma az író emlékét őrző múzeum található. Lübeckben egyébként egy másik író is élt, Günter Grass, akinek emlékét szintén múzeum őrzi.

A Trave partjára visszakanyarodva hangulatos sétát tehetünk egészen a Kikötő-múzeumig (Museumshafen), ahol a régi hajókat és egyéb kikötői eszközöket vehetjük szemügyre. Ha pedig még jobban beleásnánk magunkat a Hanza-városok történelmébe, akkor érdemes betérnünk az Európai Hanza Múzeum épületébe, ahol korabeli tárgyak és dokumentumok, valamint múltidéző jelenetek segítségével utazhatunk vissza az időben.

A Hanza-szövetség
A Hanza-szövetség, mely a 13. századtól a 17. századig állt fenn, a mai Németország, Lengyelország, Hollandia, Oroszország, Belgium, Svédország, Norvégia, Lettország és Észtország területén található kereskedővárosokat foglalta magában. A Hanza kereskedelmi régiót nyugaton London és Bruges, keleten Novgorod, északon pedig Bergen határolta. A szövetség német kereskedők és városok laza együttműködésén alapult, amely a kölcsönös érdekek mentén, például a kalózkodás elleni védelem céljából alakult meg.

A kezdeti összefogás fokozatosan diplomáciai és vámkiváltságokig terjedt, mígnem a Hanza-városok közös kereskedelmi jogrendszert alakítottak ki és saját hadsereget is működtettek. A 13. század végére a szövetség egységes politikai szervezetté vált, mely a 16. század közepéig virágzott. Ekkor elsősorban a szomszédos versenytársak, például Anglia, Hollandia és Oroszország kibontakozó erőfölényének hatására az egység gyengülni kezdett, mígnem 1669-ben a szövetség feloszlott.

Lübecket nem hagyhatjuk el anélkül, hogy megkóstoltuk volna valamelyik marcipánfinomságot abban a Niederegger kávézóban, ahol az ínycsiklandó falatok mellett egy kis marcipántörténelembe is belekóstolhatunk, hiszen az épületi emeleti részén egy múzeumot is berendeztek. A városhoz egy parti üdülőövezet is tartozik, a világítótoronnyal és homokos parttal büszkélkedő Travemünde.

Strandkosarak Travemünde partjánForrás: Olaf Malzahn

Wismar: Lagúna-hangulat és filmbe illő díszletek

Wismar óvárosa Stralsundéval együtt kapta meg 2002-ben a világörökségi címet. Központja a piactér, mely 10 ezer négyzetméterével Észak-Németország egyik legnagyobbja, és szinte minden korszakból őriz valamit: az Alter Schwede (Öreg Svéd) nevű nemesi ház a középkori téglagótikát, a tér északi oldalán található Városháza a 19. századi neoklasszicizmust, de a téren még a szecesszió jegyei is fellelhetők. A piactér középpontja egy kovácsoltvas rácsokkal díszített szökőkút, a Wasserkunst, melyet Hollandiából importáltak 1602-ben.

A szökőkútForrás: Helena Kermelj

Bármerre induljunk innen, utunk varázslatos kis utcákon, Hanza-stílusú házak között vezet, melyek a város autentikus hangulatáról gondoskodnak. A környezet olyan kifejezően sugározza magából a középkort, hogy részben itt forgatták F. W. Murnau 1922-es expresszionista horrorfilmjét, a Nosferatut, és Wismarban játszódik Werner Herzog 1979-es Nosferatu-remake-je is, de ő nem forgathatott itt, úgyhogy a holland Delftben és Schiedamban vette fel a jeleneteket.

A piactértől nyugatra néhány lépéssel elérhetjük a Szent Mária-templomot (Marienkirche), melyből csak a 80 méteres torony élte túl a világháború pusztításait, mögötte pedig a Szent György-templomot találjuk, melynek nagy része szintén a háborúnak esett áldozatául. Igazán festői sétát tehetünk, ha a piactértől északra, a Frische Grube rakpart mentén ballagunk le egészen a Grube öbölig. Itt megpillanthatjuk a Szent Miklós templomot, és belefuthatunk a folyó felett álló, favázas téglavörös házikóba, a Gewölbébe is, mely eredetileg a várost övező erődítmények része volt, később azonban borminőségellenőrző, sörkimérés és füstölő is helyet kapott benne. A Grubéhoz érve megcsodálhatjuk a régi Víztornyot (Wassertor), valamint a régi kikötőt (Alter Hafen).

A régi kikötő (Alter Hafen)Forrás: Francesco Carovillano/GNTB

Rostock: Karácsonyi képeslap és ős-strandkosár

Rostock ikonikus képeslaphelyszíne a színes házakkal övezett Piactér (Neuer Markt), ahol ma is rendszeresen tartanak piacokat, a karácsonyi vásárról nem is beszélve. A kissé komor hangulatú téglagótika és a sokkal játékosabb barokk találkozásának lehetünk tanúi a Városháza épületén, a tér házai pedig között pedig hat olyat is találunk, melyek még a 15-16. századból maradtak meg. A többi Hanza-stílusú épületet, mely egykor itt állt, a II. világháborúban lebombázták, és utána építették fel újra, kissé leegyszerűsítve.

A tér északnyugati sarkán magasodik a Mária-templom (Marienkirche), amely a 13. század óta áll, és amelyben egy 15. századi csillagászati órát is megnézhetünk. A városháza mögött a szintén ebből a korból származó Kerkhoffhaushoz jutunk el, dél felé pedig nem messze már a hajdani városfal és az egyik kapu maradványai állnak. A piactérről nyugat felé egy hosszú sétálóutca, a Kröpeliner Straße vezet el egészen a nyugati városkapuig, a Kröpeliner Tor-ig.

Karácsonyi forgatag a rostocki piactérenForrás: Th. Ulrich/Großmarkt Rostock GmbH

A tengertparton, Warnemündében, az egykori halászfaluban is érdemes tennünk egy sétát. A pályaudvartól híd vezet át az Alter Stromon, melynek mentén régi házak közt haladva érkezhetünk meg a világítótoronyig, ahol a mintegy 3 kilométer hosszú, stradkosarakkal tűzdelt, homokos part vár ránk. Maga a strandkosár műfaja is itt született meg egyébként Wilhelm Bartelmann kosárfonónak köszönhetően, aki egy reumában szenvedő hölgy igényét követve találta fel a praktikus padot, mely a naptól és a széltől is óvta használóját.

Fedezze fel Németországot úgy, ahogyan csak kevesek teszik!
Ha turistaként nem az ismert útvonalak mentén járunk, sokkal jobban átérezhetjük a tájak hangulatát, megismerhetjük az ott élőket. A különböző építészeti stílusok és művészeti irányzatok meghatározzák az országrészeket és minden régiónak saját, karakterisztikus stílust adnak. Tudjon meg még többet Németország sokrétű művészeti és kulturális kincseiről ezen az oldalon. #YoursTrulyGermany (x)

Stralsund gazdag világöröksége

Stralsund, amelynek egyik legizgalmasabb látványossága a tengeri múzeuma, és ahonnan többek között a kedvelt üdülőszigetre, Rügenre is száraz lábbal eljuthatunk, szintén világörökségi óvárossal büszkélkedhet, és a lübecki városmaghoz hasonlóan szigetszerű hatást kelt, mivel néhány kisebb szakaszot leszámítva minden oldalról víz határolja.

Az óváros különösen gazdag történelmi épületekben: 800-nál is több bejegyzett épületéből több mint 500 rendelkezik műemléki státusszal. A történelmi negyed szíve itt is a Piactér (Alter Markt), ahol a gótikus városházát találjuk, melynek árkádjai alatt kellemes sétát tehetünk, és amely Európa egyik legnagyobb boltíves pincerendszerével rendelkezik. De érdemes megnézni a Szent Miklós-templomot, a barokk stílusban épült, svéd helyőrségparancsnoki házat, a Commandantenhust, az Artúr-királyról elnevezett Artushofot – mely a város fontos vendégeinek fogadására szolgált, és előkelő ünnepségeknek adott otthont –, valamint a Wulflamhaust, melyet Bertram Wulflam akkori tanácsos, majd Stralsund polgármestere építtetett.

Kikötői hangulat StralsundbanForrás: Francesco Carovillano

Bréma hangulatos Hanza-negyedei

Bár nem közvetlenül a tengerparton fekszik, mégis lenyűgöző hangulatú utcákat és tereket rejt Bréma városa. A Weser folyó és a cikkcakkos várárok által határolt óváros felfedezését itt is a piactérnél érdemes kezdeni, melyet a Világörökség részét képező, reneszánsz Városháza határol, keleti sarkán pedig a Szent Péter-dóm áll. A tér északi felén a Miasszonyunk templomot és a Brémai muzsikusok szobrát találjuk. A piactérről egy szűk sikátor a Böttcherstraße (Kádárok utcája) vezet a Weser partjára, mely szinte múzeumként őrzi a 19. század hangulatát. 

Séta a Schnoor-negyedbenForrás: Francesco Carovillano

Az óváros déli részén a Schnoor-negyedet találjuk, ahol apró, szorosan egymáshoz tapadó, 16. és 18. század között épült házak előtt sétálhatunk el vagy ülhetünk be egy kávéra, esetleg vacsorára. Számos éttermet és műtermet találunk itt, az északnémet nyelvjárás hagyományait őrző Plattdütsch Institut mellett pedig az ország legkisebb szállodája mindössze 20 négyzetméteres alapterülettel várja egyszerre maximum két vendégét. A Schlachte, Bréma régi kikötője, mely ma folyóparti bulinegyedként működik bárokkal és pubokkal együtt. A Várárok mentén park halad végig, az egyik kis kiszögellésen egy szélmalom (Herdentorswallmühle) áll, a városi térképen pedig azt a helyet is láthatjuk, ahonnan igazán érdemes azt fotózni: a malommal szemben, a Herdentor út mellől.

A cikk megjelenését a Német Idegenforgalmi Hivatal támogatta, az anyagot a Branded Travel Content egyik szerzője készítette.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Ezek is érdekelhetnek