A kenyérféleségek sokaknak az otthont, a biztonságot jelentik, az a tipikus pékáru, amivel felnőttünk, képviseli azt, ahonnan jöttünk. Az emberiség legalapvetőbb étele lényegében mindenütt gabonából, vízből és sóból készül, az elkészítési technikák azonban végtelenek. Ahány kultúra, annyiféle formát öltött magára a kenyér szerte a világon. Ezek közül mutatunk most néhányat.
Bagel: Lengyelország
A gyűrű alakú bagel elésztős tésztáját először megfőzik, majd miután egy lúgos oldattal kezelték, sütőbe teszik. Barna külseje és a puha, mégis sűrű belső miatt lehet nagyon szeretni.
Néha fűszerekkel, szezámmaggal vagy mákkal szórják meg, esetleg mazsolával ízesítik. A bagelt legtöbbször sajtkrémmel, füstölt lazaccal, vagy más ízletes feltéttel tálalják. Bár a New York-iak és a montrealiak egyaránt a magukénak tulajdonítják, a bagel eredetileg lengyel pékáru.
Bagett: Franciaország
A franciák hosszúkás kenyere, a bagett készítési módja mögött rejlő szakértelem immár világörökség.
Ez magában foglalja a hozzávalók kimérését és összekeverését, a dagasztást, a kelesztést, a felosztást, a lazítást, a kézi formázást, a második kelesztést, a tészta sekély vágásokkal történő megjelölését, és a sütést. A bagett mindössze négy összetevő, liszt, víz, só és kovász és/vagy élesztő felhasználásával készül, amelyekből minden pék egyedi terméket állít elő.
Ciabatta: Olaszország
Bár azt gondolhatnánk, hogy a ciabatta történelme hosszú időkre nyúlik vissza, pedig csak 1982-ben találta fel egy venetoi pék.
A ciabatta szó jelentése "papucs", amely az alakjára utal. A bagetthez hasonlóan lyukacsos a belseje, héja pedig világos színű, lisztporos, a francia kenyértől az alakja és a hozzáadott olivaolaj különbözteti meg.
Barhesz: zsidó kultúra
Az askenázi zsidó konyhában a barheszt, vagy hálát szombaton és ünnepnapokon eszik, a húsvét kivételével, amikor is nem esznek kelesztett kenyeret.
A fonott alakjáról és a tojás hozzáadásával kapott arany színéről lehet felismerni. Ellentétben távoli unokatestvérével, a brióssal, sem húst, sem tejet, sem ezek származékait nem tartalmazhatja, burgonyát azonban igen.
Injera: Etiópia
Az etióp és szomáliai konyhában elterjedt kenyér, az injera küllemre leginkább a palacsintára emlékeztet. Hagyományosan teffből, a régióban őshonos apró gabonából készítik, de elkészíthető kölesből vagy árpából is.
A teffliszt és a víz összekeverése után az ersho nevű folyékony kultúra indítja el a fermentációs folyamatot. Az injerát általában levesekkel, pörköltekkel vagy salátákkal fogyasztják.
Pao de queijo: Brazília
A pao de queijo portugálul sajtos kenyeret jelent. Tápióka lisztes alapjuk kívül extra ropogóssá, belül légiessé varázsolja őket, a sajt pedig egy kis umami ízt ad neki. Ha nem hallottad volna még ezt a szót, az umami a Wikipedia szerint az édes, a savanyú, a sós és a keserű íz mellett az ötödik íz, amely megtalálható a paradicsomban, a sajtfélékben és a halfélékben is.
A pao de queijot Brazíliában reggelire vagy uzsonnára fogyasztják és gluténmentes.
Rozskenyér: Skandinávia
Minden skandináv országnak megvan a saját változata a rozskenyérből, de talán a dániai rugbrod a leghíresebb. Sötét színű, sűrű és nedves, egy kissé diós ízű. Néhány változatához búzalisztet is adnak.
Szódás kenyér: Írország
A szódás kenyér a világ minden táján ismert, többek között Skóciában, Ausztráliában, Szerbiában és Észak-Amerikában is, de az ír változat a leghíresebb.
Ez egy gyorsan kelesztett kenyér. A gázbuborékok létrehozására szódabikarbónával kevert írót használnak a lassabb élesztő alapú kelesztés helyett.