Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni – gyerekkorunkban egymás kezét fogva egyre szorosabb körben táncoltunk erre a mondókára, míg nem olyan formát „írtunk" le, mint a rétes. Mivel mindennek van világnapja, nem kérdés, hogy az almás rétesnek is, ami világszerte meghódította az édesszájúak ízlelőbimbóit. De persze a sós változatai is kedveltek.
Az almás rétesről úgy tartják, hogy a középkori időkből származó étel, amely almaszeletekből, fahéjból, cukorból és (néha, de nem mindig) mazsolából áll. Ezeket az összetevőket ropogós tésztarétegekbe csomagolják, majd megsütik. Gyakran porcukorral vastagon megszórva és tejszínhabbal, vagy újabban vaníliafagylalttal tálalják.
Bár sokan úgy hiszik, hogy az almás rétes német eredetű, valójában osztrák származású desszertről van szó, amely Bécsből származik. Az almás rétes eredeti receptjét, amely 1697-ben keletkezett, kézzel írták le egy bécsi szakácskönyvben. Ez ma is fennmaradt, és állítólag a bécsi városháza könyvtára őrzi. A recept első rögzítését követően az almás rétes az egész Osztrák-Magyar Monarchiában népszerűvé vált a XVIII. században.
A papírvékony tésztarétegek miatt lehetséges, hogy a receptre hatással voltak keletebbre fekvő helyek is, például a bizánci, török és görög eredet is felmerült. És lehet benne valami, ha a hasonló jellegű baklavára, a horvátok, görögök burek (burekas) nevű tésztaféléjére vagy a szerbek gibanicájára gondolunk.
És bár nem hungarikum, mégis sokat elmond a magyarok réteskészítő tudásáról, hogy a XIX. században a párizsi Ritz Hotel étlapján Rétes Hongrois néven szerepelt ez az étek, amelyhez a réteslisztet hazánkból rendelték. De a világnapnak az alapítója és az eredete nem ismert.
Miért rétes?
A rétes név valójában a réteges szóból származik. Egykor a hajszálvékonyra kinyújtott réteslapokat nem felcsavarták, hanem rétegesen egymásra rakták, akár tíz-tízenkét lapot is. A töltelék a rétegek közé került. Ezt követően a tésztát kemencében megsütötték, majd porcukorral meghintve, darabokra szeletelve tálalták. Ezt hívták rétes-bélesnek hívták. A környező országok elnevezései a következők: Horvátországban és Szerbiában štrudla vagy savijača, Szlovéniában zavitek, a cseheknél závin vagy štrúdl, a szlovákok utóbbira a štrúdľa változatot használják, Romániában pedig szimplán ștrudel.
Az almás rétesnek és egyáltalán a rétesnek számos változata született a hosszú évek során. Ausztriában szinte minden családnak megvan a maga sajátos receptje az almás rétesre. A rétes a magyar gasztronómia szerves része lett, a XIX. század óta az ünnepi, lakodalmi menü hagyományos desszertjének számít.
Ma már számtalan féle rétest ehetünk, nem csak édeset. Például (kapros) túrósat, sajtosat, barackosat, mákost, dióst, tökös mákost, meggyest, almást, málnást, szilvást, mindezek variációit, káposztásat, de akár babból és spenótból készült sós rétest is. Sőt, kapható már csirkés, lazacos változat is. Utóbbiak igazán jó vendégváró falatok, ezt bizton állíthatom. Besamel mártással keverve a párolt zöldségeket, és akár kevés reszelt sajttal megszórva a tölteléket, laktató, mégis könnyű előétel válhat belőle.
Nem képzelhető el igazi rétes a megfelelő alapanyagok nélkül, ilyen például az átszitált rétesliszt. A finomlisztnél nagyobb sikértartalmú búzalisztet (BFF-55) kétszer fogós lisztnek is nevezik. A Magyar Élelmiszerkönyv leírása alapján a „MSZ 6383 szerinti élelmezési búza finomlisztnél érdesebb tapintású, durvább szemcséjű búzaőrleménye". Értelemszerűen a gluténérzékenyek számára sajnos a rétes így tiltott csemege a búza miatt.
Bár a gluténmentes verzió is megoldható például rizsliszttel. Már csak arra kell figyelni, hogy a tészta töltésekor se érintkezzen gluténnal a rétes. Hogy mennyire vékonyra kell nyújtani a tésztát, azt Ignotus Pál szavai adják vissza kifejezően: "miként egy régi körmöci aranyat olyan vékonyra ki lehetett kalapálni, hogy azzal egy lovas huszárt bearanyozzanak, úgy a zsemlényi tésztacipóból is végül egy huszárt lovastól rétesbe lehet sodorni".
A hagyományos rétestészta olaj helyett sertészsírral készül, emiatt a vegánoknak érdemes először rákérdezni a pontos receptre, mielőtt utólag érné őket a meglepetés. A boltban, készen kapható réteslapok ebből a szempontból már megbízhatóbbak, mert könnyebben ellenőrizhető az összetétel, a növényi olaj használata. Cukorbetegek számára jó hír, hogy teljes kiőrlésű réteslap is kapható, így a rétes rosttartalma némileg nagyobb, és ha nem cukrozott a töltelék, akkor az ő étrendjükbe is jobban beleilleszthető.
Hol ünnepeljünk ezen a napon?
Nem kell feltétlen Bécsig utazni, hogy egy osztrák kávéházban vagy cukrászdában elevenítsük fel, milyen az igazi almás rétes, hiszen hazánkban is számos helyen fogyaszthatjuk ezt a gasztronómiai remeket. A szerencsésebbeknek persze a nagymama, dédnagymama készíti el, és így talán ők még az otthon, kézzel nyújtott réteslapot kóstolhatják.
De például Budapesten a 2007-ben alapított és egy 1812-ben épült műemléképületben helyet foglaló Első Pesti Rétesház is adja magát, ha elegáns környezetben, akár egy brunch keretében szeretnénk kiélvezni a helyben sütött rétesek hagyományos vagy újragondolt verzióit. Ha pedig a Balatonra utazunk, akkor betérhetünk a vonyarcvashegyi Rétes étterembe is, ahol Márti néni réteseit kóstolhatjuk meg, aki már közel három évtizede készíti a réteseket a kedves vendégek legnagyobb örömére. (Ha pedig a Tisza-tónál járnak, nézzenek be a Poroszlói Rétesházba, ahol egy hangulatos udvarban akár a fűben ücsörögve is végigkóstolhatják a hájas tésztás réteseket – a szerk.)