Kandallópárkányra vagy a sütőbe? Ez a nagy kérdés, ha októberben ellep bennünket a szebbnél szebb tökök hada. De honnan tudjuk, hogy melyik ehető és melyik nem? A sütőtökök az úgynevezett téli tökök, ezeket akkor szedik le, amikor biológiailag már megértek, tehát a bennük lévő magok alkalmasak a szaporításra. Ezeket április végén és május elején vetik el, és mivel kifejezetten igénytelen növények, a kukoricásban is megélnek, de magas a hőigényük és érzékenyek a fagyra. 

Ha a boltban keressük ezeket, elég változatos formában találkozhatunk velük: lehetnek narancssárgák és kerekek, mint péládul a Hokkaido tök, ami eredetileg New England-ből származik és onnan került át Japánba. Jelenleg az egyik legkedveltebb fajták közé tartozik, amit itthon is fogyasztunk. A másik kedvelt fajta a hosszúkás pézsmatök, vagy ahogy a receptoldalakon is hívják, a sonkatök. A sütőtököknek nagy a karotintartalma, magas a C-vitamin-, valamint a kalcium- és a foszfortartalma.

Ha a boltok polcain szeletelve találjuk, akkor figyeljünk arra, hogy egyenletesen narancssárga legyen a húsa, ha pedig egészben választunk növényt, akkor az a legfontosabb, hogy csak azt a példányt vegyük meg, amin rajta van a szára (kocsánya). Utóbbi ugyanis egy természetes "dugóként" szolgál, és megakadályozza, hogy a víztartalom idő előtt eltávozzon a növényből.

A legszebb tökföldek és fajták nyomában

Magyarországon - a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara területalapú támogatási adatai szerint - mintegy 1500-1700 hektáron termesztenek sütőtököt. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Csongrád-Csanád megye a 300 hektár feletti területtel a két legnagyobb termőterületnek számít, de Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Borsod megyében is 100 hektár fölött van. 

De ha konkrétan kirándulni támad kedvünk, akkor a Nógrád megyei Ludányhalászi felé járva is gyönyörű tökföldeket láthatunk és fényképezhetünk. Ha pedig Zala megye környékén kirándulunk, és jó időben érünk oda, akkor szép látvány fogad minket Pusztamagyaród és Pusztaszentlászló között is, ahol olajtökök foglalják el a területet. Milejszegen pedig az ország egyik legnagyobb és díjnyertes olajsajtoló üzemét, a Göcseji Olajokat találjuk.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírség keleti csücskében találjuk Nagydobost, ahol az ország egyik kedvenc magyar fajtája, a szürkés színű nagydobosi sütőtök terem. A fajta érdekessége, hogy az 1920-as és 1930-as években még a New York-i tőzsdén is jegyezték. Kiszombor szintén híres a sütőtökjéről. Innen származik az a fehéres-ezüstös-szürkés színű, ovális alakú tök, ami hasonlóan a nagydobosi fajtához, kirobbanóan narancssárga húsú, és sütve a legfinomabb.

Korábban már említettük a Hokkaidó tököt, ami pár éve óriási kedvenc lett. A mi konyhánkban is. Mivel a nagyobb 2-3 kilogrammos példányok mellett ebből a tökből kétszemélyes méretűt (50-60 dkg) is találni a piacon, ezért többször landol a kosarunkban. Íze nem annyira édes, inkább diós-mogyorós aromájú. Szeretjük megtölteni és úgy megsütni, de ha cikkekre vágjuk, meglocsoljuk egy kis extra szűz olívaolajjal és fűszerezzük például zsályával, rozmaringgal vagy valamilyen erőteljesebb ázsiai fűszerkeverékkel (kínai hétfűszer), akkor egy nem mindennapi ízorgiát rendező sült tököt vehetünk ki a sütőből. És mivel ennek a töknek a héja egészen vékony, azt is megehetjük. 

A kanadai sütőtök sokak számára "a sütőtököt" jelenti. Ezt hívjuk mi sonkatöknek, vagy orange sütőtöknek, ha pedig rákeresünk az interneten, a pézsmatök elnevezést is hozzákötik. Alakja általában egy harangra emlékeztet.

A mi konyhánkban a legtöbbször felkockázva, egy kis olívaolajjal, mézzel és dióval összeforgatva kerül a tepsibe, ami aztán megy be a sütőbe 180 Celsius fokon, egészen addig, amíg a tök meg nem puhul és karamellizálódik, a dió pedig ropogósra sül. A keveréket ehetjük köretként halhoz és roston sült csirkéhez, de salátához is hozzákeverhetjük. Természetesen a legkülönfélébb ízesítésű krémleveseket is ebből a sütőtök fajtából szokás elkészíteni. Csak rajtunk múlik a levesek egyedisége.

Őszi dekor dísztökökkel

Nem feledkeztünk meg a dísztökökről sem. De ahány forrás, annyiféle leírást lehet találni arról, hogy ehetőek vagy sem a vicces formájú, göcsörtös, puklis és színes tököcskék. Mi tapasztalatból tartjuk magunkat ahhoz, hogy az asztalra, a vendégek és a család elé csak olyan tök kerüljön, amit konkrétan étkezésre szántak, azért termesztettek. 

A mindenféle formájú és színű, kisebb nagyobb tököket, amiket egybeborítva találunk a piaci kosarakban, ne próbáljuk meg ilyen-olyan fortélyokkal ehetővé tenni. A puha héjú dísztökökkel díszítsük inkább az erkélyt vagy a polcokat; készítsünk belőlük kompozíciókat, vagy faragjunk belőlük őszi mécsestartót.

A kemény héjú dísztökökből, mint amilyen a lopótök, amit szokás szívótöknek, butykos töknek vagy nyakas töknek is nevezni, szép és egyedi madáretetők készíthetők.

A töklámpás és a sütőtökpite rejtélye

Ha már az ehető és nem ehető tökökről beszélünk, meg kell említeni a töklámpás kapcsolatát a sütőtökös pitével. Az angolszász vidékről elterjedt töklámpás ideális alapanyagának számító cukortök egy szabályosan kerek fajta, aminek igen vastag a húsa. Éppen ezért ez az egyik legalkalmasabb a tökfaragásra.

Húsának édes íze miatt pedig ebből készülnek a legfinomabb sütőtök-pürék a híres sütőtökös pitéhez, aminek általában linzertészta az alapja és tejszínhabbal kínálják.

Források: Ízesélet.hu; Hobbikert.hu