Gulyásleves: marketingfogásként indult, hungarikum lett belőle

    Amikor a magyar konyha szóba kerül, az elsők között jut eszünkbe a gulyás, gulyásleves. De vajon tudjuk, hogy pontosan honnan ered, vagy, hogy miért emlegetjük magyar vonatkozású ételként? Dietetikusunk utánajárt.

    A gulyás eredetéről kilométer hosszan lehetne írni, és tény, hogy politikai okai is voltak annak, hogy a gulyás a magyarság nemzeti ételei közé kerüljön. II. József reformtörekvései ugyanis veszélyeztették hazánk jogi különállását, és félő volt, hogy Ausztriával, Csehországgal egybeolvasztják Magyarországot. A magyar nemesség saját helyzetét, rangját és nemesi előjogait féltve - a magyar nyelv és a magyar viselet népszerűsítése mellett - egy magyaros, a magyar nép egységét és egyediségét jellemző étellel próbálta megerősíteni a nemzeti öntudatot. Az ételválasztás egy egyszerű, alföldi parasztételre esett.

    A gulyás jellegét meghatározó paprika pirossága az erőteljes színe mellett a harcias, magyar virtusra is emlékeztetett, az étel maga pedig kellően ismert és elterjedt volt, ráadásul a gulyás alföldi származása is sokat nyomott a latba. Ezt a térséget (Nagykunság, Hortobágy és környéke) ugyanis még nem érte el akkoriban a nyugati országrészre jellemző elnémetesedés.

    Forrás: Ivabalk / Pixabay

    Ezt az ételt a nemesség egyébként addig nem is igen fogyasztotta. Az 1790-es évek óta ismert maga a gulyás kifejezés az írásos emlékeink alapján, bár maga az étel sokkal korábbi, csak nem nevezték nevén. A gulyás mint étel nevének eredete a gulyát őrző marhapásztoroktól, vagyis a gulyásoktól ered, akik bográcsban vagy ahhoz hasonló főzőedényben készítették egyszerű, de mégis laktató ételeiket a szabad tűzön. Az 1800-as évektől már megjelent a szótárakban is, egy évtized múlva pedig már a szakácskönyvek lapjain is olvasható volt a recept. Újabb tíz évvel később a vidéki városok éttermeiben is felkerült az étlapra, az 1840-es évektől pedig a pesti belvárosi vendéglők is felvették a menüjükre. Idővel aztán elterjedt a lakodalmas ételek körében.

    Bár sikere eleinte nem volt széles körű, inkább találták férfias ételnek; egy hölgyhöz nem illett az ilyen jellegű étel fogyasztása, nem hogy az elkészítése. Valahogy azóta is inkább a férfiak szórakozása egy jó adag bogrács elkészítése a családi ünnepek, kerti partyk alkalmával. Érdekesség, hogy az 1840-es években az úri közönség a jobb nevű pesti vendéglőkbe nem is gulyáshús, hanem "pörkölt hús" néven emlegette, amit a népi kifejezésből vett át. Itt már kezdett kicsit összekuszálódni a nómenklatúra.

    És bár az 1867-es kiegyezés után a politikai színezetű „magyar nemzeti étel" már oka fogyottá vált, mégsem tűnt el. Sőt, a nagyvilág számára a pörkölt az eredeti gulyás (Gulasch, goulash) néven lett a legismertebb magyar ételek egyike.

    Honnan került bele paprika?

    A gulyás hungarikum volta kicsit ott hibádzik, hogy a paprika azért nem teljesen egyidős a magyar néppel. Amerika felfedezéséig kellett várnunk arra, hogy a Kárpát-medence lakói is ezzel a fűszerrel ízesíthessék ételeiket. 1494-ben, Kolumbusz második útja során gyűjtötte be és írta le a paprikáról szóló jegyzeteit Diego Alvarez Chanca, a felfedező orvosa, a növény azonban csak 1570 körül jutott el hazánkba, akkor még dísznövény jelleggel. „Török bors" néven elsőként Szenczi Molnár Albert írt róla az 1604-ben megjelent latin-magyar szótárában. Ettől a kicsit kései megjelenéstől eltekintve azért szép karriert futott be mint a magyaros ételek nélkülözhetetlen alap fűszere.

    Forrás: Anna Armbrust / Pixabay

    Milyen húsból készül a gulyás?

    Az alaprecept nem túl bonyolult, paprika, marhahús, burgonya, vöröshagyma kell hozzá, és egy nagy bogrács. Bár a marhahús inkább úri ételnek számított már az előtt is, hogy a gulyás nemzeti rangra emelkedett volna. A gulyások (a gulyára vigyázók) mint falusi, nem vagyonos emberek, feltehetően nem főzhettek marhahúsból, annak ellenére, hogy ezekre a többmázsás állatokra vigyáztak. Vélhetően a marhahúsos készítési mód is a korabeli gasztro-marketing része volt, és eleinte inkább ürühúsból készült a gulyás. Mára már tudjuk persze, hogy akár más húsból is elkészíthető (sőt, akár hús nélkül is), bár akkor már egy más jellegű, ízű, zamatú ételt kapunk.

    Hazai változatok

    Nemcsak a halászléből, a gulyásból, gulyáslevesből is kismillió változat ismert. Elvégre ahány ház, annyi szokás, de tájegységenként is eltérő az ízesítés. Az alföldi gulyás bőségesen tartalmaz zöldségeket (répát, karalábét...), ezen belül a szegedi változatát csipetkével dúsítják. A bográcsgulyásba kerül fokhagyma és paradicsom is. Az Andrássy-gulyás tovább viszi a nemesi vonalat, és marhahússal készül, az Esterházy-félében a zöldségeket vékony csíkokra vágják. A császárgulyás nevéhez illően császárszalonnával, a babgulyás előzetesen beáztatott száraz tarkababbal készül, és amíg a csángót savanyúkáposztával, addig a kolozsvárit édes-, a szerb gulyást pedig kelkáposztával ízesítik.

    Pörkölt, paprikás, gulyás, gulyásleves

    Az elnevezések gyakran kavarodtak az idők során, míg nem kikristályosodott, hogy melyik micsoda, így ha gasztronómiai felfedezőkörutat tennénk a múltban, akkor néha nehéz lenne eligazodni, hogy melyik étekről is olvasunk éppen. Mára már egyértelműbb, hogy paprikás kifejezés alatt inkább a fiatal állat (borjú, bárány), a baromfi (csirke, pulyka) húsából, vagy éppenséggel halból (harcsa, kecsege) készült pörköltet értjük, amelyet tejföllel (tejszínnel, liszttel) ízesítünk, finomítunk.

    A pörkölt talán mindenki számára jól ismert, bár pontos elkészítése komoly vitákat generálhat a háziurak, háziasszonyok körében, így a konkrétumoktól most el is tekinthetünk. A gulyásleves megint új dimenziót nyit a szakácsművészet rejtelmeiben. Alapja a klasszikus pörkölt, ami további fűszerek (például fokhagyma, őrölt fekete bors, őrölt köménymag), zöldségek (sárga- és fehérrépa, hámozott, magozott paradicsom, zöldpaprika is akár) és víz révén válik levessé. Levesbetétként pedig csipetke dukál hozzá.

    Forrás: RitaE / Pixabay

    A gulyás a világban

    A gulyás készítésének módszere nem egyedülálló a világon, így nemcsak hazánk, de más országok-nemzetek is dicsekedhetnek a saját verzióikkal. Az angol nyelvterületeken az így készült ételeket gyakran fordítják stew-nak (jelentése: 'pörkölt', 'ragu'), ami szintén többféle lehet, és országonként mindig kicsit eltérő a pontosabb összetétele. Például ismert többek között az Irish stew (ürühúsból vagy fiatal kecskéből készülő ír étel), a bouillabaisse (a híres francia halleves), a ragout (szintén francia, lassan főzött húsos, halas, zöldséges vagy csak szimplán zöldséges ragu/pörkölt), vagy akár az indiai curry is. Az ízesítés persze mindenhol kicsit eltér, valahol inkább pörköltösebben, máshol levesesebb formában tálalják. De tény, hogy a gulyás és névváltozatai Európától Amerikáig híresek és kedveltek.

    Meglehet, az igazi magyaros ízeket mindenki elsősorban otthon, családi körben tudja igazán értékelni, bár ennek hátterében biztos, hogy nemcsak az íz, hanem a hangulat, az érzelmi töltet is ott áll.

     

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!