Portugália folyékony nemzeti kincsét az angolok tették világhírűvé

    Az ünnepi menüsor megkoronázásaként kinek ne esne jól elfogyasztani egy finom, édes portói bort? Persze, nem árt tudni, hogy különböző portóik léteznek, amelyek más-más ízűek és illatúak. A kulináris élvezeteken túl, a portói keletkezésének története is rendkívül izgalmas, de ne feledkezzünk meg magáról a városról sem! Porto sajátos, romantikus hangulatával, macskaköves szűk utcáival, színes házaival, régi hagyományaival, és a mélykék hullámokon ringó hajóival hamar belopja magát a turisták szívébe.

    Miért éppen az angolok?

    A portói bor megszületéséről több monda is létezik. Az angolok ősidők óta ittak francia vörösborokat, hiszen miután Aquitania, a mai Bordeaux-i borvidék és környékének hercegnője, a későbbi angol királynak, Henriknek lett a felesége, a bort vámmentesen lehetett a szigetországba szállítani. Csakhogy a 17. század végén megváltoztak a viszonyok: az angolok a franciákkal háborúztak, így a francia borok forrása megszűnt. Ekkor az angoloknak sürgősen ki kellett találniuk valamit. A portugáloknak már akkor is voltak szőlőültetvényeik, ezért hozzájuk fordultak, hogy beszerezzék a vágyott nedűt.

    Stílusos koccintás az áttetsző rubintvörös portóival, háttérben a kikötővárossalForrás: Apropos Images/Shutterstock

    Ám adódott még egy megoldandó probléma: hogyan juttatják el a franciánál gyengébb bort Angliába, hogy ne ecetesedjen meg az ital? Állítólag a tartósítás érdekében indulás előtt brandyt öntöttek a hordókba. Egy másik kevésbé elterjedt verzió szerint, egyszer egy liverpooli borkereskedő fia meglátta, ahogy a lomegoi kolostorban egy apát kis brandyt töltöget a musthoz, ezért ő is így tett, és megszületett ez az édes vörösbor.

    Az angolok amint rátaláltak a portugál kincsre, ilyen hordókkal pakolták tele a hajóikatForrás: Yellow.Cat from Roma/Wikipedia

    Járja be a portói szülővárosát!

    Akármennyire is az angoloknak köszönheti a hírnevét ez a bor, a származása és a neve innen ered, de persze, Portóba nem csak a híres nedű miatt érdemes menni. Minden évben turisták százezrei róják a 4000 éves ódon belváros élettel teli utcáit, ahol rengeteg a graffiti, az elhagyatott és hipermenő üzlet, és hasonlóan sok sikátoros, kevéssé csillogó, mégis bájos hangulatú vörös cserepes tetejű házat találunk. Ha pedig már erre járnak, egy üveg portóival a kezükben, látogassanak ki a folyópartra!

    A város a Douro folyón átívelő I. Lajos király híddalForrás: Peter K Burian/Wikipedia

    Az I. Lajos király híd környékén, alig 1 kilométeres sugarú körben, a belváros főbb nevezetességei gyalog is bejárhatók. Arra készüljenek fel, hogy ha a város más részeit is fel szeretnék fedezni, fárasztó sétában lesz részük, mivel igen meredek utcák szabdalják. Jó ötlet hát Portót villamossal bejárni, mellyel egészen az óceán partján lévő kikötőig is el tudnak jutni.

    Hívogató az óceán partjaForrás: jpvargas/Wikipedia

    Aki itt van, annak mindenképpen látnia kell a meseszép Atlanti-óceáni partvidéket. Mindemellett 2001-ben Portó Rotterdammal együtt Európa kulturális fővárosa lett. Amit pedig semmiképpen ne mulasszanak el: a borok mellett megismerni a fantasztikus portugál konyhát!

    Minden évben megünneplik híres boraikat

    Portót a hidak városának is nevezik, mivel hat híd köti össze a folyó déli partján fekvő, pincéiről híres Vila Nova de Gaiaval. A Portóval szemközt fekvő település folyóhoz közeli pincéiben kezdték készíteni a nevezetes portói bort évszázadokkal ezelőtt.

    Villa Nova de Gaia borospincéiForrás: Diego Delso/Wikipedia

    A legtöbb portói márkát az angol alapítókról nevezték el, mint például a Graham's, a Taylors, a Churchill's, a Cockburn's, a Sandeman és a Croft. A Taylor, Churchill és Graham család tagjai ma is részt vesznek az üzleti életben, és a többi borházhoz hasonlóan minden évben ott vannak a São João (Szent János) fesztiválon is. Ekkor feldíszítik a sima aljú, lomha vitorlás teherhajókat - amiket portugálul barcos rabelosnak hívnak -, kitűzik rájuk a borházak cégéreit, emblémáit, hogy aztán a Douro folyó mentén versenyre kelhessenek egymással.

    Portói teherhajóForrás: Thomas Istvan Seibel/Wikipedia

    Nem lehet egyszerű irányítani ezeket a hajókat a hosszú, nehéz evezőikkel Vila Nova de Gaia kikötőjébe, de így emlékeznek meg azokról az időkről, amikor a folyó vizén még ilyen hajókon szállították a borhoz termelt szőlőt. A verseny tehát ezt az útvonalat öleli fel.

    Ahány fajta, annyi színben pompázik

    A portói boroknak több fajtája is létezik. A Ruby likőrborok két-három, maximum ötéves érlelés után kerülnek forgalomba. A mélykék színű kékportó vagy oportónak nevezett szőlőből készített rubin színű bort nagy, szivar alakú fahordókban érlelik. Fiatalos jegyeket hordoz magában, illata a piros bogyós gyümölcsökére emlékeztet. A Ruby kategória csúcsa a Late Bottled Vintage Port, azaz késői palackozású portói.

    Színükről is megkülönböztethetőkForrás: Www.Antoniochaves.Com

    A drágább, Tawny portói borokat már általában hat évig érlelik hordókban, a hosszú érlelés miatt kevésbé mély, inkább sárgás-barnás a színűk. Az alap tawnyt többféle és több évjáratú bor házasításával állítják elő, átlagosan három év érlelés után. Ekkor a nagy tartályokból kisebb, jellemzően 534 literes űrtartalmú, szivar alakú fahordókba fejtik át. Ízében felfedezhető a dió és a mandula, majd idővel megjelenhetnek benne további zamatok, pl. csokoládé, kávé, méz és karamellás ízvilág is.

    Egy jó kis Tawny finom, édes aromák kavalkádját idézi megForrás: Jon Sullivan/Wikipedia

    Akadnak fehér portói borok is, amelyeket fehér szőlőből készítenek, és jól lehűtve aperitif italként szolgálnak fel. A színük általában aranysárga, és ez az egyetlen olyan portói változat, amelyet édessége alapján kategorizálnak. Létezik seco (száraz), meio-seco (félszáraz) és doçe (édes). Mostanában már lehet kapni a pink portóit is, ami gyakorlatilag egy rozé bor.

    A fehér portóit általában étkezés előtt fogyasztjákForrás: Marianne Casamance/Wikipedia

    Akár 40 évesek is lehetnek a csúcskategóriás portóik

    A csúcsminőséget képviseli a Vintage Port, ami csak jó évjáratú termésből készül, 3 évig hordóban tárolják, majd további minimum 8 évig palackban folytatják az érlelést. A fokozatosan borostyánszínűvé érlelődő bor 20-30 év között éri el ideális minőségét.

    A Single Quinta Vintage Port különböző vidékek vagy szőlőskertek borainak elegye, ez a kitűnő ital egyetlen birtok szőlőjéből készül. A Late Bottled Vintage Port minősége némileg elmarad a Vintage Port kategóriától. Ízét onnan nyeri, hogy legalább 4 évig érik hordóban, mielőtt palackozva tovább érlelnék. A Colheita port azonos évjáratból származó, jó minőségű bor, amelyet viszonylag hosszú ideig érlelnek hordóban, palackozás után viszont azonnal forgalomba kerül. A Tawny Port pedig legalább 5-10, de gyakran 20, sőt, akár 40 éves portói, amit igen gondosan elegyítenek a legjobb évjáratok boraiból.

    Ez a palack kivételesen régiForrás: Filipe Braga, Wiki-portwine/Wikipedia

    Választék tehát bőven akad. Kellemes készülődést és hangolódást kívánunk az ünnepekre, és figyeljék meg, ha felnyitnak egy üveg portóit, garantáltan érezni fogják benne a napsütötte tájon érlelt zamatos szőlőt! 

    Megkóstolná a helyszínen?
    Akkor jó, ha tudja, hogy Budapestről Portóba a Wizz Air közlekedtet közvetlen járatot hetente kétszer, keddi és szombati napokon, a jegyárakról a légitársaság weboldalán tájékozódhat. Ha pedig szívesen felkészülnének utazás előtt a szerény, de pompázatos Porto városából, akkor olvassák el ezt a kedvcsinálónak szánt cikkünket.
    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!