Bár Etiópiáról első blikkre sokaknak az éhezés jut eszébe, valójában a világ egyik legegészségesebb és legízletesebb konyhája az övék. Nem beszélve arról, hogy a sokfajta fűszernek és zöldségnek köszönhetően ételeik különböző színekben pompáznak, így igencsak jól mutatnak a tányéron. Az etiópok joggal büszkék a kulináris kultúrájukra, és komoly erőfeszítéseket tesznek a hagyományos ételeik és éttermeik megőrzésére.
A kenyér, ami tányér
Egyedülálló és ízletes fogásaik jóval többet jelentenek a helyiek számára, mint puszta étkezést. Az elfogyasztott ebéd vagy vacsora valóságos társadalmi esemény náluk, egy közös élmény, amit megosztanak a barátokkal és a családtagokkal. Nagyon vendégszerető emberek, mindenkit szívesen invitálnak asztalhoz. Az ételeket hagyományosan kézzel eszik, szigorúan a jobb kezükkel szakítva a falatokat.
Az etióp konyha legfontosabb eleme az Indzsera, és akkora mennyiséget készítenek belőle minden nap, hogy étkezés közben soha, sehol nem fogyhat el. Ez egy kb. 30-40 cm átmérőjű, kissé savanykás ízű kenyér, aminek az alapanyaga a teffnek nevezett kölesfajta. Ezt megőrlik, és lisztjét vízzel, élesztővel néhány napon át érlelik, majd vaslapon megsütik. Az a legjobb benne, hogy a tetejére - mint egy tányérra - mindenféle finomságot pakolnak, legyen az lencse, bab, hús, zöldségek és fűszeres szószok.
Sertéshúst ne keressenek az étlapon!
Az etióp tradicionális ételeket a húskedvelők és vegák is imádni fogják, hiszen három típust érdemes megkülönböztetni: a húsos, a zöldséges, és a kettő kombinációját, a húsos-zöldséges fogásokat. Etiópiában a kisebbségben élő iszlámvallásúak miatt ne keressünk sertéshússal készült recepteket! Viszont a marhahús, a bárány és a csirke sokféle módon szerepel az étlapokon. Aki húsos ételre vágyik, feltétlenül kóstolja meg a Doro wat-ot, ami az etiópok legnépszerűbb nemzeti étele. A helyiek azt szokták mondani, hogy az etióp menyecskék akkor állnak készen a házasságra, amikor már tökéletesen el tudják készíteni a Doro wat-ot. Ez a mi csirkepörköltünkhöz hasonló étel csirkehúsból, májból, zúzából és tojásból készül, Berbere fűszerrel és Cayenne-borssal ízesítve.
A Minche-t valóban a húsimádók kedvence lehet, mivel ezt a fogást általában egy vegyes húsos tál közepén szokták elhelyezni. Ez egy Berbere fűszerrel és vöröshagymával ízesített nyers, darált marhahúsos fogás, ami ízében és állagában a mi Tatár beefsteakünkhöz hasonlítható leginkább. A Tibs viszont már egy könnyű és ízletes étel. Kockákra vágott marha-, bárány- vagy kecskehúst hagymával, paprikával és más zöldségekkel együtt megpirítanak, majd rozmaring gallyal ízesítenek.
Húshagyó napok
Az etióp ételek a vegetáriánusok és a vegánok részére is bőven tartogatnak kulináris élményeket. A turisták rengeteg isteni, húsmentes helyi fogást megkóstolhatnak, mivel az ételek itt sokféle zöldséggel készülnek. Ez részben vallási okokból alakult így, mert az országban a kopt keresztény vallás az uralkodó, ami előírja a szerdai és pénteki böjtöt. Ezeken a napokon a keresztény hitűek csak növényi eredetű, vegán étrendet követhetnek Az utóbbi időben az éttermek kicsit lazítottak ezeken a szabályokon, de csak a turisták kedvéért. Ezért a böjtölés napjain halakat is kínálnak az étlapokon.
A Yetsom Beyaynetu egy vegetáriánus vegyes tál, amit a helyiek viccesen az éhezők tálának is neveznek, bár aki ezt a fogást elfogyasztja, valószínűleg nem marad éhen. A tányéron általában többféle vegyes zöldséget, lencsét, borsót, kelkáposztát, fűszeres paradicsomot készítenek el pörköltösen. Az éttermekben szerdán és pénteken biztosan találkozni fog ezzel az étellel, mert a legtöbben ezt a fogást szokták rendelni.
A Shiro egy szintén nagyon népszerű, csicseriborsó lisztből készült vegetáriánus pörkölt, amit berberével és más fűszerekkel kevernek össze. A Gomen pedig egy kelkáposztával, hagymával és többféle fűszerrel vajon megpárolt egyszerű, ízes étel, amit általában lencse és babkörettel tálalnak.
Egzotikus fűszerek
Az etióp konyha ízei kicsit emlékeztetnek az indiai konyhára, mivel gyakran erősen fűszeresek. A tengeri kereskedelemnek köszönhetően az évszázadok alatt behozott fűszerek keveredtek Etiópia őshonos alapanyagaival, ezért olyan egyedülállóak itt az ízek. Az etiópok amúgy is elképesztően sokféle fűszert ismernek, mi több, saját fűszerkeverékeket készítenek.
A legfontosabb fűszerkeverékük a már több alkalommal említett Berbere, ami mára közkedvelt lett a nyugati világban is. Ez a keverék az egyszerű ételeket is egy új dimenzióba repíti. Az őrleményben megtalálható a chili, feketebors, görögszéna, gyömbér, kardamom, koriander, fahéj, szegfűszeg és ritka Ajovan magvak, de természetesen minden családnak, szakácsnak megvan a maga titkos keverési receptje. A hagyományosan lassú tűzön főtt ételekbe, ragukban, pörköltekbe, húsgolyókba keverik, de bátran szórják lencseételekbe, roston sült zöldségekre is.
A másik jellegzetes ételízesítőjük egy vajas fűszerkeverék, a Niter Kibbeh, ami az ételek alapját adja. Ebben a vajban sütik vagy párolják a húsokat, amiben durvára vágott hagyma, tört fokhagyma, kardamom, őrölt kömény, gyömbér, reszelt szerecsendió, szárított oregánó, őrölt kurkuma és bazsalikom van elkeverve.
Mindenképp igyon egy feketét a kávé őshazájában!
Arra mindenképpen fel kell készülni, hogy ha valaki egy feketét rendel, nem fogják azonnal kihozni, mert itt a hagyományos kávé elkészítése legalább húsz percet vesz igénybe. Viszont érdemes rá várni!
Ez az a föld, ahol a kávét először felfedezték, hiszen itt teremnek a legjobb minőségű kávébabok. Aki idetéved, újra felfedezheti a kávézás élményét, mert olyan odafigyeléssel és szertartásosan készítik el, hogy úgy érzi, ennél többet és jobbat nem kaphat sehol.
A főzés úgy kezdődik, hogy a vendéglátó hölgy (csak is nő készítheti) a nyers, zöld színű kávébabszemeket egy serpenyőbe teszi, és egy faszén sütőn megpörköli. Amikor ezzel elkészült, kihozza a serpenyőt, és körbeviszi a vendégek között, hogy megszagolhassák az aromáját. Ezt követően egy kis tömjént gyújt, hogy megtisztítsa a levegőt.
Utána a kávébabokat egy fából készült tálba helyezi, amit mukecha-nak hívnak, és egy zenezena-nak nevezett tompa végű fa vagy fémhengerrel finom porrá töri. Az őrleményt egy forró vizes edénybe önti és összekeveri, majd a kávét kicsi kerámiacsészékbe kiönti. Általában pattogatott kukoricát ad mellé, amit snackként szolgál fel.
A másik nemzeti italuk, amire büszkék, a Tej, aminek semmi köze a tejhez, csupán így nevezik ezt az édes mézbort, ami megízlelve leginkább egy desszertborhoz hasonlít. Mindig hosszúnyakú, gömb alakú palackban tárolják és szolgálják fel.
A Tella a hagyományos etióp sör, amit a teff nevű kölesből, árpából, kukoricából és más gabonanövényekből erjesztenek. A Tella általában otthon készül, és az alkohol koncentrációja nagymértékben a házigazda ízléséből adódóan változik.
Ha valaki „ütősebbet" szeretne kóstolni, akkor az Araki-t válassza, ami lényegében a mi pálinkánk etióp változata, bár nem gyümölcsből főzik, hanem egy bogyós növény, a Gesho cserje leveleiből készítik. Körülbelül 45 százalékos az alkoholtartalma, így a nagy melegben, ha másért nem, de baktériumölő hatása miatt érdemes megkóstolni.