Virágkorukat élik az extrábbnál extrább burgerek. A street food fesztiválok kocsijainak fele tuti, hogy valamilyen újszerű burgert prezentál a vendégeinek, és az ország legtöbb menő belvárosi bisztrójában van legalább három-négyféle „szendvics" a menükártyán. Ma már hozzá vagyunk szokva, hogy egy jó minőségű buciban kínált marhahúspogácsa és a hozzá tartozó kísérők kitesznek egy teljes étkezést. Pedig a Hamburger nagy utat tett meg, mire kultikus étel lett belőle.

Utána olvasva a történetének azt láthatjuk, hogy a Hamburger alapötletét – egy szelet marhahús két kenyérszelet, vagy zsemle között – sok nemzet magáénak vallja. Még úgy is, hogy a legtöbben rögtön Amerikára gondolnak, ha ennek az ételnek bármilyen formája az eszükbe jut. Ismert például, hogy az étel eredete a németországi Hamburghoz köthető, ahol egy úgynevezett Rudstück warm nevű ételként jelent meg először. Egy zsemlébe helyezett sült marha-, vagy sertéshús szeletről volt szó, amit egy tipikus szósszal és savanyú uborkával kínáltak. A recept állítólag német bevándorlókkal került Amerikába, ahol aztán kisebb átalakításokkal elterjedt.

Szintén kedvelt eredettörténet, hogy a Hamburger kifejezés Amerikából származik. Abból az időből, mikor az 1800-as években Hamburg városában, New York államban egy búcsú alkalmával az egyik kifőzdében a sertéshús helyett marhahús került a zsemlék közé. Az újnak számító étel sikeres lett és a helynév alapján megkapta a Hamburger nevet is. Persze külön-külön a húspogácsa létrejöttét Rómához, a szendvicsét pedig John Montagu, Sandwich grófjának ötletéhez kötik. Bármelyik igaz lehet, de a lényeg végül is az, hogy világhódító étel lett belőle, amire már nem lehet csak azt a kifejezést használni, hogy gyorskaja. Sőt már egészségtelennek sem nevezhető, mivel az innovatív séfek és szakácsok annyiféle változatát feltalálták már.

Magyarországon is találunk vegán burgereket, csirkés változatot, ínyenc burgert grillezett garnélarákkal megpakolva vagy éppen camambert sajtosat lilahagymalekvárral ... de azért a 80-as évek balatoni retro burgerét senki nem felejtette el, aki valaha is hamburgerezett a strandok melletti hekkes-lángosos büfékben. Ezt az ízvilágot alkotta újra Susánszky Ádám, a Zing tulajdonosa, aki felhasználta a legjobb elemeket – mint a sok saláta, a kígyóuborka, és a ketchup-mustár-majonéz szentháromság – és kicsit modernizálta az összhatást. A recept pedig a következő:

És így lesz belőle balatoni retró hamburger:

Jó minőségű marhasúból gyúrunk egy vagy több 14 dekás húspogácsát, amit mindkét oldalon 3-3 percig magas lángon grillezzük, majd sózás és borsozás után egy szelet érlelt trappistával letakarva félre tesszük. A forró húspogácsán a sajt kellemesen átmelegszik és kicsit ráolvad.

Következő lépésként félbe vágjuk és egy serpenyőben megpirítjuk a zsömlék mindkét oldalát, az aljára 2-3 saláta levelet teszünk, erre pedig ízlés szerint egy vagy több karika paradicsomot és lilahagymát. Végül meglocsoljuk a házi ketchupból, mustárból és majonézből készült retró hamburger szószunkkal.

Erre helyezzük a húst, majd a tetejére az kígyóuborkából, befőzőuborkából és hagymából készülő "ubisali" relisht. Ehhez a zöldségeket felaprítjuk, és a keveréket leforrázzuk ecetes-cukros befőzőlével, majd egy gerezd fokhagymát reszelünk hozzá. Ezzel köszön vissza a strandbüfék régi ízvilága! A zsömle felső részét gyerekkorunk édes-pikáns mustárjával kenjük meg a tökéletes retró összhang eléréséért.