A Nostalgia Vienna csoport - talán a közelgő ajándékvásárlási időszak miatt - gyönyörű képet közölt az 1910-es évekből a bécsi Gerngross áruházról, amely a magyarok számára is jól ismert Mariahilfer Strasse 42. alatt található. Sajnos a gyönyörű áruházi belső már nincs meg, mert az épület 1979-ben kiégett, de más formában újjáépült. Azaz Bécsnek most is van belvárosi nagyáruháza.
A XIX. és XX. század fordulóján világszerte nyíltak a nagyáruházak. Egy áruház akkor nevezhető „nagynak", ha alapterülete legalább 2 500 négyzetméter. Érdekes módon létezik egy felső limit is, melyet 92 ezer négyzetméterben határoztak meg - ezek a méretek az 1850-es években, amikor még a főtéren álló üzletekben is alig tucatnyi vásárló fért el, felfoghatatlanul tágasnak tűntek. De még a mai nap is, ha valaki belép például a párizsi Lafayette Áruházba, és megáll annak szecessziós üvegkupolája alatt, úgy érzi, mintha más világba került volna.
És valóban. A külsőségek kifejezték a lényeget, ez egy más világ volt. Különösen a polgári nőknek, akik addig jóformán csak a családban éltek, azon kívül csak a templom és a színház kínálkozott nagyobb közösségi szórakozási lehetőségként, de oda is többynire a férjükkel mehettek. És akkor jöttek ezek a csodák! Ahol magukban vagy barátnőkkel sétálgathattak, vásárolgathattak. Alkudozás nélküli rögzített árakkal találkoztak. Akciókkal. Szakértő, udvarias személyzettel. Csomagküldő szolgálattal. (Émile Zola is írt erről az azokban az időben keletkezett A hölgyek öröme című művében.)
Az 1902 és 1904 között épült áruházat lenyűgöző szecessziós homlokzat díszítette, és összesen öt emelettel rendelkezett, a földszintről pedig bal és jobb oldalon is fenséges, íves lépcsősor vezetett az emeletre.
Az épületben ugyanakkor nyolc lift is helyet kapott, és számos más szolgáltatást is megtaláltak itt a betérők, mint külföldi lapokat is kínáló olvasótermet, nyilvános telefont, óránkénti expressz kézbesítést. Az áruház reggel 8-tól este 8-ig várta a látogatókat, ez a hosszú nyitvatartás akkoriban szintén ritkaságnak számított.
A Gerngross túlélte a második világháborút, az 1979-es pusztító tűzvészt azonban már nem. 1980-ban lebontotték, és új üzletet építettek, ami ma is áll - olvasható a secretvienna.org oldalán.
Összehasonlítva a mai idők bevásárlóközpontjainak olcsó hatásvadászatával, a régi időkből megmaradt áruházak 170 év után is gyönyörűek, sőt egyre szebbek. A legnagyobb különbség pedig, hogy ezek bent vannak a belvárosban, gyalogosan is meg lehet közelíteni őket, nem kell autóval a város szélére utazni ha több mindent kell venni a családnak.
Budapest sem kezdett rosszul. Az 1882-ben épült Párizsi Nagy Áruház - a későbbi Divatcsarnok - egy időben épült a szerencsés többiekkel, amelyek New Yorktól Londonon és Párizson át Bécsig megmaradtak, élnek is virágoznak. Nálunk jóformán csak a vásárcsarnokok és a Párizsi Udvar mesél ezekről az időkről. Kihagyhatatlan turista célpontok, amelyek elmesélik, mi a különbség egy mai diszkont áruház és a vásárlás templomai között.