Minden országnak megvannak a maga speciális ünnepi hagyományai. Az osztrák gyerekeket például a Krampusz rémisztgeti, Katalóniában pedig egy furcsa farönk is helyet kap mindig a betlehemben és a kapcsolódó szokásokban. Svédországban pedig – ki hitte volna? – karácsony délutánján a legtöbb család azért ül le, hogy Donald kacsát nézze a tévében.
A svédek 1959 óta délután 3 órakor a tévé előtt csoportosulnak, hogy le ne maradjanak a Donald kacsa és barátai boldog ünnepeket kívánnak című műsorról, melyet a helyi 1-es csatorna közvetít. Az egyórás film több kis részből áll össze: 1930 és 1960 között keletkezett karácsonyi animációs filmek egyvelegéből – írja az Atlas Obscura.Egy időben ugyanis a svédeknél is csak két csatorna volt a tévében, és a karácsony volt az egyetlen időpont, amikor Disney-filmeket játszottak.
Annyi embernek nőtt a szívéhez ez a dolog, hogy hagyomány lett belőle. A svédeket annyira leköti ez a fajta szórakozás, hogy a lakosok 40%-a nem hagyja ki a karácsony délutáni rajzfilmet. Sőt, a mérések szerint a mobiltelefonok használata is közel harmadával csökken a vetítés idején – ez mind semmi, mert még a vészhívások száma is 16 százalékkal kevesebb volt legutóbb ilyenkor.
Ami még fontos, hogy a helyiek által Kalle Anka-nak becézett műsor közben senki nem eszik vagy főzőcskézik, és soha, senki nem rögzíti videóra vagy DVD-re sem. Ez a móka egy évben egyszer van, ezért a nézők áhítatos csöndjét csak a felhangzó nevetés töri meg. A dolog nem arról szól, hogy milyen jók ezek a rajzfilmek, sokkal inkább az együttlétről és a családi szeretetről.