Találjon meg mindent 30 kilométeren belül!

    Nyár óta működik a 30km nevű mobilapplikáció és weboldal, melynek lényege, hogy közvetlenül hozza össze a környékbeli kistermelőket és a vásárlókat - ráadásul mindenki számára ingyenesen. A közvetlen kapcsolat bizalmat szül, munkát teremt és azt is elősegíti, hogy ne spanyol paradicsomot egyen a nyár közepén a magyar ember. A startup létrehozói pénzt még nem láttak belőle, de bizakodnak.

    Harminc kilométer könnyen, átlag húsz perc alatt befutható távolság, főleg autóval. Ekkora rádiuszban szabta meg egy leleményes magyar startup-csoport azt a kört, amelyben az ország kistermelőit és a vásárlókat szeretné összehozni egymással. A 30km.hu nevű oldal és applikáció üzemeltetői azt tűzték ki célul, hogy ne a holland üvegházi paradicsomot egye a magyar ember, hanem a helyit, és ezzel járjon jól mindenki: az is, aki megtermeli a paradicsomot és az is, aki megvásárolja. Vállalkozásuk szlogenje pedig szépen belesimul az egyik legrokonszenvesebb világtrendbe: A világ globális, az élet lokális.

     

    A 30km logójaFotó: 30km

     

    A martonvásári spanyol paradicsom

     

    A szikra a Budapest és Székesfehérvár között csaknem félúton lévő Martonvásáron pattant ki Vöröss Levente fejéből, amikor pár évvel ezelőtt nyár közepén bement az egyik boltba. A polcon kizárólag spanyol paradicsom fogadta. „A környék tele van kertekkel, érett a paradicsom, ezért elkezdtem agyalni ezen a dolgon" – beszél a kezdetekről. „Nyilvánvaló volt, hogy kéne egy szolgáltatás, kézenfekvő volt, hogy mobil - ez a GPS miatt adta magát. Elkezdtem keresni a megfelelő embereket, és rátaláltam Hámori Zsuzsira, majd Krepelka Ágira." A két hölgy egyike marketinges, másikuk HR-specialista; és mindketten az egészséges ételek rajongói.

    Hosszú tesztelés után idén nyáron élesítették az applikációt és a weboldalt. Jelenleg mindhárman eredeti munkájuk mellett foglalkoznak a 30 km-rel.

     

    Pofonegyszerű

     

    Az ötlet voltaképp pofonegyszerű, és mint az ilyen ötletek esetén, az ember elmorfondírozik, hogy nem jutott ez már korábban valakinek az eszébe: bekapcsolod a mobilodat vagy a laptopodat, és egy ügyes kis applikáció egy pillanat alatt megmutatja, hol vannak a közeledben a kis- (esetleg) középtermelők. Egy perc múlva már hívhatod is őket, és megbeszélhetitek, miből mennyit szeretnél és azt miképpen veszed át.

     

    Beírtuk a lekvár szót, és megnéztük, hol juthatnánk hozzá a közelbenFotó: 30km

    Hasonló szolgáltatásról nem tudnak Magyarországon, és nem is aggódnak különösebben, hogy más is venni fogja magának a kialakítással járó fáradságot: „Hatalmas munka volt elérni a termelőket. Agrárszervezeteket, alapítványokat kerestünk meg emailben, telefonon és személyesen. Plusz rengeteg volt a fejlesztés. Amúgy fejlesztés közben jöttünk rá, hogy tulajdonképpen a sharing economy elvén működik a rendszer" – mondja Levente.

    Na de kik azok a sharing economy-szolgáltatók? Nos, azok, akik összehozzák a keresletet a kínálattal, és a lehető legegyszerűbbé teszik, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk. (Bővebben erről itt olvashat egy érdekes cikket.)

     

    A kecskesajtostól a mangalicásig

     

    És kiket lehet találni az adatbázisban? Randomban keresgélve a környékemen például kecskesajtost, lekvárost, mangalica tenyésztőt és szappanost találtam. Valamivel többen vannak azok, akik feldolgozott élelmiszert árulnak, mint azok, akik frisset. Október közepén valamivel több mint száz termelőt tartalmaz az adatbázis, de folyamatosan kutatnak a kistermelők után. Felhasználói oldalról kb. 3000 júzer van a rendszerben – a szolgáltatás üzemeltetői eddig szinte csak pozitív és bátorító visszajelzéseket kaptak.

    Na de miért pont 30 kilométerben szabták meg a határt és nem 20-ban vagy 40-ben? Úgy gondolták, hogy ennyit utat még pont hajlandó megtenni valaki egy őstermelőhöz. A fejlesztés közben tudták meg, hogy a trendeknek sem lőttek mellé: az EU az ún. „rövid ellátási lánc" fogalmát 40 kilométerben szabta meg.

     

    A minőségi garancia dilemmája és a bizalom

     

    A sharing economy-modell dilemmáinak egyike az, hogy ki vállalja a garanciát a termék minőségéért? A szolgáltató, azaz jelen esetben az összekötő kapocs? Vagy a termék forrása, azaz a kistermelő? „Mi egy olyan platform vagyunk, akik az információhiányt próbáljuk betölteni. A kontrollra nincs lehetőségünk" – magyarázza Zsuzsa. Ugyanakkor együttműködési céllal nemrég felvették a kapcsolatot az Agrárgazdasági Kamarával, ahol az összes ős- és kistermelő regisztrálva van, ők végzik a hivatalos minősítésüket.

     

    Oldal-részletFotó: 30km

    A fejükben már megvannak a továbblépési irányok is – pl. közösségi vásárlás, a környező országok bevonása -, de először is annak örülnének, ha egy idő után önfinanszírozó lenne a modell (amit az önerő mellett egy EU-s pályázatból indítottak el). Mivel mindenki - eladók és vevők is - ingyenesen regisztrálhat és használhatja a szolgáltatásokat, a jövőbeni reklámbevételekben bíznak.

    A műfaj kulcsfogalma a bizalom, ami tapasztalataik szerint jobbára ki is alakul, amint a vásárló ellátogat a helyszínre, találkozik a termelővel és a saját szemével győződik meg arról, hogy hol és hogyan terem az általa vágyott áru. „Többször is hallottuk, hogy aki odamegy, elbeszélget a termelővel, jól érzi magát és visszatér."

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!