Mostar kisvárosát mindenképp látnia kell, ha Bosznia-Hercegovinába készül! Nevét a Neretva folyón álló hidak egyikéről, a híres, hányatott sorsú Öreg hídról kapta. A látványosságot 1993-ban, a polgárháború ideje alatt rombolták le, de újjáépítése óta ezreket vonz a városba, főleg a július végi Ikari hídugró verseny alkalmával.
Bosznia-Hercegovina déli részén járunk, a Neretva folyó mentén, mely két részre osztja Mostar városát. Az egyik oldalon muzulmán bosnyákok, a másikon katolikus horvátok élnek. Mostar igazi mediterrán kisváros, csodálatos ottomán kori épületekkel, mecsetekkel, domboldalra kapaszkodó kőházakkal és hangulatos szűk utcákkal. A város a 16. századi Stari Most hídról kapta a nevét, mely akkor épült, amikor Mostar egyike volt a legfontosabb kereskedelmi útvonalaknak az egyre növekvő Ottomán birodalom felé.
Akkoriban több mint 30 kézműves céhnek adott otthont a város, köztük aranyműveseknek és tímároknak. Számukra épült a Tabhana negyed, ahol ma megannyi éttermet és tímárműhelyekből átalakított kiadó apartmanházat találnak, illetve a Kujundžiluk, vagyis az „aranyköz", ahol kereskedők kínálják csillogó portékáikat.
Az Osztrák-Magyar Monarchia ideje alatt a város központi része észak felé tolódott el, a Trg Musala városrész irányába, ahol több neomór stílusú épületet is felhúztak, mint például a gyönyörű Hotel Neretvát 1892-ben, vagy a Városi Fürdőt 1914-ben. Ma a tér elég kaotikus, ahol mindenféle építészeti stílus megjelenik. Bár a fürdőt szinte teljesen újjáépítették - megközelítve az eredeti szépségét -, a hotel máig az összeomlás szélén áll, alatta üresen tátongó betonlyukakkal, mellette pedig egy modern beton-üveg épülettel.
A várost szinte teljesen megsemmisítő összecsapásokra azután került sor, hogy a muzulmán bosnyákok és a keresztény horvátok vállvetve harcoltak a Mostar városát bombázó szerbek és montenegróiak ellen 1992-ben. Egy évvel később, május 9-én azonban egy olyan kibékíthetetlen konfliktus robbant ki a két korábban egymás mellett küzdő népcsoport között, mely két éven keresztüli folyamatos polgárháborúba torkollott.
1995-ben Mostar úgy nézett ki, mint Drezda városa a második világháború végén. Mindegyik hídja és egy kivételével mind a 27 ottomán kori mecsete megsemmisült. Mostar rengeteg nemzetközi segítséget kapott, hogy újra felépítse az UNESCO Világörökségi listáján szereplő óvárosát. Az újjáépítésnek még magyar vonatkozásai is voltak, ugyanis az 1567-ben épült Öreg híd folyóba zuhant darabjait a magyar SFOR kontingens műszaki alakulatainak segítségével emelték ki, majd a Firenzei Egyetem tervei alapján, kemény munka árán építették újjá. De még 25 év elteltével is vannak olyan részei a városnak, amik talán sosem újulnak meg.
A turistákat és érdeklődőket ez azonban nem tántorítja el attól, hogy felfedező útra induljanak Mostar fehér és halványszürke kőfalai között, ha Horvátországba visz az útjuk. A város tökéletes egynapos kirándulási úti cél, főleg akkor, ha a történelmi és a természeti szépségek mellett, a jó kávékat is szeretjük.
Rézedények, kőhidak és csukafejek
Mostarban és a vidékén júniustól szeptemberig rettentő meleg van, nem véletlenül ugrálnak ekkor az extrém sportok szerelmesei. Novembertől áprilisig viszont szinte hibernálják magukat a turista látványosságok, a múzeumok, éttermek és apró boltok, így leginkább tavasszal vagy ősszel ajánlott érkezni a városba, amikor mindent kényelmesen be lehet járni és fel lehet fedezni. Mint például a Neretva partján álló Biscsevics házat. Semmilyen Mostárral foglalkozó ajánlóból nem maradhat ki ez a török emlékeket felelevenítő épület, ahol eredeti bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett belsőtereket találnak. A szépen faragott ládák, asztalok, székek és szekrények mellett kerevetek, szőnyegek, képek, egy berendezett konyha és egy szövőszék örvendeztetik meg az ember szívét.
Tovább sétálva a kőburkolatú utcákon, hátunk mögött az égig érő hegyekkel, előttünk pedig a Neretva kékeszöld csillogó vizével, bazárokat, török kávézókat és boltíves kapualjakat láthatunk az óvárosban. De láthatjuk a múlt képeit is, például a város kulturális centrumában, mely egy volt mecsetben kapott helyet. Az épület egyszerre információs centrum, könyvesbolt és kiállítótér, ahol állandó fotókiállítást nézhetnek meg a híd és a város történetéről. Hasonló kiállítás és rövid filmvetítés látható még az 1950-ben épült Hercegovina Múzeumban és az Öreg híd Múzeumban is. De a legérdekesebb helyszín, ahol fotós időutazáson vehetnek részt, az a félkör alakú Helebija Kula, mely egy volt lőporraktár a hídugrók centruma mögött.
Az Öreg-híd és a hídugrók
A Nagy Szulejmán Szultán jóvoltából épített egyíves híd ívének legmagasabb pontja 27 méter, mióta 2004-ben hivatalosan is újraindították a hídugró versenyeket, azóta innen vetik magukat a mélybe az adrenalinfüggők. Persze az sem állította meg őket, mikor még csak egy ideiglenes függőhíd kötötte össze a két oldalt, így aztán az nem is minősült hivatalos versenyhelyszínnek.
Hídugrásokat egész nyáron lehet látni, azonban július végén tartják az ezreket csábító Ikari nevű rendezvényt, ahol a versenyzők hivatalosan is a 21 méteres mélységbe vethetik magukat. Nézni is félelmetes látvány, mégis rengetegen várnak arra, hogy megmérettessék magukat. A vállalkozók eldönthetik, hogy fejjel vagy talppal csobbannak, a nézelődők pedig hangosan biztatják őket. Persze ugrók mindig vannak, de csak akkor mutatják be tudásukat, ha összekalapoztak elég pénzt a nézelődőktől.
Hogy mit tartogat még a környék?
Ha már eltöttek pár napot Mostarban, akkor irány a csodás Blagaj, mely 8 kilométerre délre fekszik a várostól. Itt található a Buna folyó eredője, valamint az a szikla, melyen a városka szimbóluma, az 1500-as években épült blagaji dervis kolostor trónol. A környéken találják még Pocitelj települését, melyet egy hegyoldalba vájtak, és amely a Neretva-folyó egyik kanyarulatára néz. De ha már itt járnak, ne hagyják ki a hercegovinai térség egyik legszebb természeti jelenségét, a Kravica-vízeséseket sem!