Utazás a világbéke felé: Gandhi nyomában a világ körül

    A béke egyik legnagyobb alakjaként ismert Mahatma Gandhi születésnapja az Erőszakmentesség Világnapja is egyben. Járjuk most be legalább virtuálisan a helyeket, ahol megfordult, és mély nyomokat hagyott a béke iránti elkötelezettségével.

    Október 2-án ünnepeljük az Erőszakmentesség Világnapját: ezen a napon született 148 évvel ezelőtt a „Nagy lélek", azaz Mahatma Gandhi. Immár tizedik éve, hogy az ENSZ döntése alapján ezen a napon rá, az általa kidolgozott erőszakmentesség elvére és a passzív ellenállás módszerére emlékezünk. Kövessék velünk együtt, hogy milyen utat járt be a békemozgalmár.

    Gandhi szobra a genfi Ariana Parkban
    Galéria: Gandhi nyomában - Az erőszakmentesség világnapja
    (Fotó: Allison Meier / Flickr.com)

    Mohandász Karamcsand Gandhi a Gudzsarát állambeli Porbandarban született, de sok helyen megfordult a világban, mire neve visszavonhatatlanul egybeforrt Indiával. Jómódú, dzsaina vallású családba született – a dzsainák híresek arról, hogy igyekeznek nem ártani a világ más teremtményeinek. Képen biztosan sokunk látott már szélsőséges dzsainákat: ők azok, akik szájuk elé is maszkot tesznek, és egy seprűvel haladnak az utcán, hogy a legkisebb élőlényeket se bántsák, véletlenül se lélegezzék be vagy lépjenek rájuk.

    Porbandar festői kikötőváros az Arab-tenger partján. A kis utcában, ahol az itteniek által Bapu („apácska") becenéven ismert vezető született, egy huszonnégy méter magas emlékművet emeltek. Az utcában még ma is látogatható a háromszintes szülőháza, amelynek felső szintjére, a nagy ember olvasószobájába egy keskeny falépcső vezet. De a Kirti Mandir-nak nevezett ház mögött található az a ház is, ahol Gandhi felesége, Kasturba született, mellette pedig a Gandhi műveinek szentelt könyvtár, imaterem, és egy szépen dekorált templomtorony áll.

    Gandhi szülőháza: mint említettük, jómódú kereskedőcsaládból származott
    Galéria: Gandhi nyomában - Az erőszakmentesség világnapja
    (Fotó: Hemant Gawade / Flickr.com)

    Mivel Gandhi a vallása miatt nem tudta elfogadni, hogy orvosként boncolnia is kell, ezért inkább ügyvéd lett – Londonban tanult jogot. Itt komoly gondot okozott számára vegetáriánus életmódja, folyton éhes volt, de aztán felfedezte magának azt a két-három vegán éttermet, ami akkoriban a nagyvárosban létezett. Növényi étrendje céltáblává tette környezetében, így minden más szempontból igyekezett a kor elvárásainak megfelelni, és igazi „angol gentleman"-t faragni magából – ezért még táncórákat is vett! Ha önöknek is kedve támadt kipróbálni, milyen konyhát hiányolt Mahatma Londonból bő száz évvel ezelőtt, akkor a Gandhi's nevű indiai étteremben a helyük!

    Miután Gandhit ügyvéddé avatták, hazautazott Londonból. Számítását azonban otthon sem találta meg. Nem tudott rendes praxist kialakítani, ezért aztán nem sokkal később újra úton volt: elfogadta egy kereskedőcég állásajánlatát Dél-Afrikában, ahol a hindu (és más kisebbségek) elnyomásával szembesülve a hinduk szószólója lett. Hamarosan ugyanis Pietermaritzburgnál, Durbantől nem messze, a faji diszkrimináció jegyében kitették a vonatból – nem volt hajlandó ugyanis feladni helyét az első osztályon, elvégre oda szólt a jegye. Azóta Pietermaritzburgban - a londoni Parliament Square és a Tavistock Square-hez hasonlóan - szobor őrzi emlékét, melyet Desmond Tutu leplezett le. A város vasútállomásán pedig egy emléktábla jelzi az 1-es vágány mellett a helyet, ahol leszállították a vonatról.

    Johannesburg, Gandhi tér - a tér majdnem felét a helyi buszvégállomás foglalja el
    Galéria: Gandhi nyomában - Az erőszakmentesség világnapja
    (Fotó: South African Tourism / Flickr.com)

    Gandhi Johannesburgban néhány év alatt sikeres ügyvéd és politikai személyiség lett, itt hozta létre a Passzív Ellenállás intézményét is. Érkezése után először a Rissik Street-en lakott, ezután kollégájának házába költözött az Orange Grove városrészbe, a Grove Road 34-be. A vidám, sárga ház zöld tetővel ma is áll, udvarán mikulásvirágok virulnak.

    Sokáig lakott az Albermarle utca 11-ben is, de egy építész rajongója tévedésből a 19-es számú házat vette meg, és újította fel tiszteletére. Ez a szép Art Nouveau stílusú épület azóta is nemzeti emlékhely – és csak kevesen tudják, hogy valójában a jóval szerényebb külsejű 11-es ház adott otthont Gandhinak és családjának. Itt töltött idejét a johannesburgi Gandhi tér őrzi: a 2003-ban felavatott, öt méteres talapzaton álló bronzszobor úgy ábrázolja Mahatmát, ahogyan fiatalon kinézhetett: öltönye felett talárt visel, melyet a szél lobogtat, kezében könyvet tart, tekintetét pedig előre szegezi.

    Az erőszakmentesség nyomában itthon
    Hazánkban is létezik olyan farm, ahol az erőszak minden formáját elítélik: csak növényi élelmiszert fogyasztanak; munkájukat, életüket pedig minden lehetséges szinten a fenntarthatóság járja át. Ez a Krisna-völgy Somogyvámoson, melyet vallások nyomában tett kirándulásunk alkalmával mi is felkerestünk. Az áramot szélmalmok és napelemek állítják elő, a vizet kútból nyerik, a szennyvíz feldolgozása energiát nem igénylő, úgynevezett nád-ágy technológiával történik. A növénytermesztés, állattartás és természetesen a mosás, takarítás is mind bio.

    Akit érdekel az erőszakmentesség, évente több hétvégén is betekinthet a közösség életébe, az olyan rendezvényeken pedig, mint a Krisna-völgyi búcsú, kipróbálhatja a kitűnő vegetáriánus konyhát is – az édességek szó szerint mennyeiek.

    Mahatma a városban végzett munkája mellett egy farmot is vezetett: a Durbantól huszonöt kilométerre, Phoenix mellett létrehozott kezdeményezésben egy önfenntartó mintafalu megalkotása lebegett a szeme előtt. A közösség megalapítását John Ruskin és Tolsztoj írásai ihlették – ma múzeumként látogatható.

    1915-ben aztán ismét visszatért Indiába, Ahmedabad város közelében saját ásramot, azaz spirituális elvonulóhelyet alapított. A Szabarmati ásram, ahol Gandhi életének legalább tizenkét évét töltötte, ma is látogatható. Ha virtuálisan szeretné körbejárni, itt megteheti.

    Egy rokka az ásramban: Gandhi arra buzdította népét, hogy függetlenítse iparát és kézművesiparát a brit elnyomástól, így lendült fel újra sok régi foglalkozás
    Galéria: Gandhi nyomában - Az erőszakmentesség világnapja
    (Fotó: Sabarmati Ashram / Facebook)

    1931-ben újra Londonba utazott, hogy részt vegyen az India jövőjét tárgyaló kerekasztal-konferencián. Ez közvetlenül azután történt, hogy a Time magazin az Év emberének választotta. Mielőtt visszatért volna hazájába, egy rövid körutat tett Európában. Mivel akkor már érződött a levegőben, hogy hamarosan új világháborúnak leszünk szemtanúi, sokan tőle és az általa hirdetett erőszakmentességtől várták a kontinens sorsának fordulását. Leghosszabban Genfben időzött, itt több előadást is tartott. Az Ariana Parkban található szobrát 2007-ben leplezték le – épp akkor, amikor az ENSZ a születésnapját az erőszakmentesség világnapjának nyilvánította.

    1942-ben letartóztatták és 1944-ig élt házi őrizetben, miután kijelentette: „British, quit India!" (Britek, távozzatok Indiából!). Ezt az időszakot egyébként egy ritka szép palotában tölthette, amit mára emlékhellyé és múzeummá alakítottak. A palotát 1892-ben építtette III. Aga Khan, muszlim imám és vezető, aki saját felekezetének jogaiért harcolt, és Gandhihoz hasonló elveket vallott – például azt, hogy a kisebbséget az oktatás segíti majd hozzá, hogy elismerjék és kivívja jogait. Gandhi felesége és titkára is ezen időszak alatt, itt hunyt el. A házaspár hétköznap használt tárgyain túl megnézhető az étkezőasztaluk és a szoba is, ahol Gandhi természettudományra tanította lányunokáját.

    Gandhi békéje nyomában
    A kaliforniai Palisades-ben Paramahansza Jógánanda alapította Self-Realization Fellowship (azaz az Öntudatra ébredés társasága) hatalmas, pompás kertjében számos kegyhely áll. Jógánanda ugyanis Gandhihoz hasonlóan hitt abban, hogy minden vallás ugyanazon tőről fakad, és egyenrangú. A kertben található a Mahatma Gandhi Világbéke Emlékhely, melyben egy ezeréves kínai porcelánedényben őrzik a nagy ember hamvainak egy részét.

    Hogyan történhetett ez? Hiszen a hinduk elégetik halottaikat, azok hamvait pedig folyóvízbe, lehetőleg a Gangeszbe szórják. Gandhi esetében is részben ez történt. Hamvai nagyobb része valóban a szent folyóba került, néhány részt pedig az ország más pontjaira juttattak el, hogy ott hasonló módon „temessék el". Egy rész Aga Khan palotájában kapott helyet, egy részt pedig közös barátjuk elküldött Jógánandának, aki maga is szoros barátságot ápolt Mahatmával, és 1930-ban bevezette Gandhit a Krija-jógába.

    A világban természetesen sok más helyen megemlékeznek Gandhiról, többek között Washingtonban is található emlékműve. Nepálban például Nicsidacu Fudzsi buddhista szerzetes irányításával épült egy Béke pagoda. A szerzetes 1931-ben találkozott Gandhival, és az ő hatására tette magáévá az erőszakmentesség elvét. 1947-ben döntött úgy, hogy Béke pagodákat emel szerte a világban. Az indiai Radjgir városában ott épített sztúpát, ahol Buddha a Lótusz Szutrát prédikálta – ennek felszentelése (nem véletlenül) egybeesett Gandhi századik születésnapjával. Az indiai Darjeelingben pedig Mahatma közeli barátja, Fuji Guru építtetett Béke sztúpát, melyet 1992-ben szenteltek fel.

    És persze ne feledkezzünk meg Budapestről sem: a Gellérthegyen, a Grúber József-víztározó oldalán található a Filozófiai kert nyolc alakból álló szoborkompozíciója. A világbékét sürgető, a világvallások jelentős alakjait bemutató csoport tagjai között Mahatmát is megtaláljuk Ekhnaton fáraó, Jézus, Buddha, Lao-Ce, Ábrahám, Assisi Szent Ferenc és Daruma (Boddhidharma herceg) mellett.

    Szabadulása után be kellett látnia, hogy politikai küzdelmei nem érték el céljukat. Ezután sokat utazott az országban, a hinduk és muzulmánok közötti megbékélést sürgette, közvetítette. 1948. január 30-án egy szélsőséges hindu nacionalista, aki a hinduk árulójának tekintette őt, meggyilkolta őt Új-Delhiben.

    A Világbéke pagoda Lumbiniben, Nepálban
    Galéria: Gandhi nyomában - Az erőszakmentesség világnapja
    (Fotó: Margie Savage / Flickr.com)

    India fővárosában 1961-ben Gandhi Emlékmúzeum nyílt, mely Mahatma személyes tárgyait és sok róla készült festményt vonultat fel, többek között a ruhát és kendőt, melyet meggyilkolásakor viselt, de jellegzetes sétapálcája is látható itt.

    Ha tehát az 1869. október másodikán született nagy ember nyomába akarunk eredni, India egyértelmű célpont – de a fent felsoroltakon túl a világ számos más városa is megemlékezik róla. Nyomait ugyanúgy megtaláljuk Dél-Afrikában, mint Genfben vagy Kaliforniában, és tulajdonképpen mindenhol, ahol a békét hirdetik, az erőszakot elítélik.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!